Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

Újabb részlet a blogregényből Bali Nóra FÖLDSZÍVDOBBANÁS - NEM JÁTÉK  http://notgameworld.blogspot.hu/ 24. fejezet: Beszélgetés útközben – Na igen, a spiritualitás teljes csődje volt az utolsó csepp a poharamba, attól csordult túl – mondta Robert, de most már nem volt olyan elkeseredett. Kesernyésen mosolygott, és energikusabbnak tűnt. – Aztán persze utólag láttam, hogy én is olyan hülye vagyok, mint a többi nyavalygós értelmiségi. Kétségbeestem meg kiborultam, ahelyett hogy röhögtem volna a tömegek vakságán, ahogy az illúzióikat követve lépdelnek bele a szakadékba. És még csak azt sem akarják észrevenni, hogy zuhannak, hanem tovább mantrázzák a jó kis pozitív megerősítéseiket. Most már látom, hogy ez egy jó komédia volt, csak akkor tragédiának fogtam fel, és meg akartam menteni őket. De persze nem hallottak meg, mert nem illettem bele a csodaváró, pozitív világképükbe.   Persze, ezt is mi kezdtük, ezzel akartuk felébreszteni az embereket. Szerettük volna felszabadítani őket az alárendelt helyzetükből. Ezért elkezdtük magyarázni nekik, hogy ők is Teremtők, hogy urai az életüknek, hogy rajtuk múlik a sorsuk, és a többi hasonló irányelvet. Elkezdtük felolvasni nekik az Ébresztés Könyvét, azt, amit a kezdő játékosoknak szoktak odaadni, ha nagyon belevesznek a játékba. Azt reméltük, hogy ők is fokozatosan felébrednek tőle. De a Sötét Oldal megint ránk licitált, és persze ők győztek. A mi tankönyvi szövegünk helyett rájuk zúdították ezerrel a rózsaszín cukorszirupot, és a tömegek benyalták. Gyomorrontásuk lett tőle, darabokra hullott a maradék személyiségük, kicsúszott a kezükből az életük irányítása, de túl finom volt a nyalóka. Nem akartak abbahagyni. Függők lettek, drogosok a saját álomképeiktől. Mert a túlcukrozott szöveg szerint elég, ha elképzelik a dolgokat, az Univerzum csak arra vár, hogy kiszolgálja őket. Az angyalok azonnal ugranak, ha kimondják a kívánságukat, és máris minden teljesül. Nem számít, hol vannak, milyen problémában csücsülnek, elég csak pozitívan gondolkozni, és máris minden baj eltűnik, mintha sose lett volna.   És aztán az egészet megkoronázták a nagy titokkal, ami szerint minden gazdag ember úgy szerezte a vagyonát, hogy elképzelte a gazdagságot, és ezzel bevonzotta az életébe. És ugye, ma már milliomosok. Tehát hitesd el magaddal, hogy nincsen adósságod, a számlákat nem neked kell kifizetned, hanem pont fordítva, azokkal te kapsz pénzt. Minden tökéletes körülötted, semmin sem kell változtatnod, csak elhinned, hogy már most gazdag vagy. Élj tehát úgy, mintha már most nagyon sok pénzed lenne. Éld bele magadat az álmaidba, költözz bele az álmaidba, élj úgy, mintha a valóság lenne az, amit elképzeltél, és hidd nagyon erősen, hogy az holnapra tényleg valóság lesz. Tehát hazudj magadnak, éld bele magad egy hazug világba, és hidd el, hogy a hazugsághalmazból boldogító eredmény lesz. A mai szarból holnapra finom sütemény fog kisülni. Arra senki sem kérdezett rá, hogy a ma létező valódi számláit hogyan is fizesse ki a holnapi álompénzzel. Ez lényegtelen volt. Ami a fontos, az a nagy, vonzó álomkép és a még nagyobb hit.   Azt sem kérdezte meg senki, hogy akkor a szerencsejátékosok miért veszítenek, pedig ők aztán annyira hisznek az álmaikban, hogy az utolsó centjüket is felteszik rá. Vagy akár az életüket is. És a hipochonderek miért nem betegszenek meg, hiszen ők aztán igazán el tudják képzelni azt, hogy halálos betegek, de mégsem jön össze nekik, hiába várják. És mi van azokkal a rohadtul gazdag milliomosokkal, akik folyamatosan szoronganak, mert esett a részvényeik ára, és ma tízmillióval kevesebbjük van, mint tegnap volt. És sóherek akkor, amikor borravalót kellene adni, éhbérért dolgoztatják az alkalmazottaikat, és elvárják, hogy kedvezményt kapjanak a luxusautójuk vásárlásakor. És hogyan lettek gazdagok azok a nagyon szerényen élő, kuporgató emberek, akinek a haláluk után derül ki, hogy valójában milliomosok voltak, csak ezt maguknak sem vallották be. És mi van azokkal a vallomásokkal, ahol ezek a szupergazdagok azt nyilatkozták, hogy csak azt ne kérdezzék tőlük, hogyan szerezték az első millióikat. Mert a többségüknél az egyáltalán nem tisztességes módon történt. Nem az angyalok hozták nekik aranyszínű csomagolópapírban. De akkor nem a tények és nem a rideg valóság érdekelte az embereket, hanem a csábító, könnyű megoldást ígérő álomvilág, a cukorszirup, és a drogos kábulat. A világvége elmaradása után, a kétezres évek közepétől a drogos mézeskalács-könyveket terjesztő dílerek elárasztották a világot, és az árujukat beszopta szinte az összes, spirituálisan kicsit is nyitott ember. Mert a cucc látszatra hasonlított valamihez, amit mélyen igaznak éreztek, és nem akarták megkaparni rajta a cukormázat. Hiszen akkor kiderült volna, hogy csak egy koszos, összefirkált papírköteget vettek meg sok pénzért, és nem az eredeti, valódi tudást adó könyvet. De ők hinni és álmodozni akartak, mert az jóval könnyebb volt, mint tenni és felelősséget vállalni önmagukért.  És persze azok is, akik ebből semmit sem olvastak, szintén ráhangolódtak erre az össznépi kábulatra, és megbolondult a világ. Beköltöztek az álmaikba. Mindenki hitelre vásárolt, és elhitte, hogy az már az övé. Azzal nem foglalkozott, hogy miből fogja az árát kifizetni, mert a lényeg a pozitív gondolkodás. Csak hinni kell benne, és az úgy lesz. A bankok a légvárakat is meghitelezték, az államok nem létező pénzeket költöttek el, és mindenki nagyon boldogan élt a rózsaszín álomvilágában. Aztán 2008-ban kipukkadt a légvár, és a világ elképedten pislogott a nagy rakás szarban, amibe belepottyant. Amit ő termelt saját maga alá a nagy álmodozások közepette. És fel volt háborodva, mert neki nem ezt ígérték. Nem erről volt szó.   Akkor egy nagyon rövid ideig reménykedtem abban, hogy tényleg felébrednek és kijózanodnak. Hogy felismerik azt, hogy Teremtőnek lenni nem álmodozást és képzelgést jelent. A Teremtő létrehozza azt, amit elképzelt, nem pedig a Mikulástól rendeli meg a csomagját. A Teremtő benne van a Jelenben, a valóságban, mert azt is ő hozta létre, mert már akkor is Teremtő volt, amikor odakerült. Felelősséget vállal az életéért, a helyzetéért, és abból teremt, abból hozza ki a legtöbbet, ami ott van körülötte. Nem menekül el egy nem létező álomvilágba, hanem a Valóságban él. Nem a semmiből épít légvárat, hanem az általa teremtett valóságból alkot egy másfajta valóságot, ha az előző valamiért már nem tetszik neki.   Akkoriban tartottam erről pár előadást, írtam egy könyvet is. A Főnix népének a karakterében éltem eddig mindig, illett hozzám ez a feladat. Azt reméltem, tudom módosítani a Sötét Oldal hatását, csökkenthetem a Vámpírok befolyását. De döbbenten tapasztaltam, hogy az emberek még ekkor sem ébredtek fel. Belekapaszkodtak az összeesküvés-elméleteikbe, belezuhantak a csalódottságukba, és továbbra is ragaszkodtak a külső Megváltóhoz. Ahhoz a mintához, hogy biztosan vannak náluk erősebbek, okosabbak, akik gyűlölik őket, és miattuk kerültek ilyen nehéz helyzetbe, és aztán kell lennie valaki másnak is, aki szereti őket, és csodát fog tenni a kedvükért, meg fogja oldani helyettük ezt a problémát, csak szépen kell kérniük. És továbbra is pozitívan gondolkozniuk, elvégezni még pár tanfolyamot vagy elolvasni még több okos könyvet. Még fejlődniük kell, még nincsenek készen, ez most még az átmeneti időszak, csak ki kell bírniuk, és aztán jön majd a csodás új világ.   Még akkor sem voltak hajlandóak vállalni a felelősséget önmagukért, nem találták meg magukban a Teremtőt. Csak várták a kész csodát, és tovább tömték magukba a Sötét Oldal drogos nyalóka-könyveit.   Nekem meg elegem lett. Az, hogy spirituális útmutatást adhatok, hogy közelről segíthetek az emberek felébresztésében, adhatott volna annyi töltést a Főnix-részemnek, hogy túltegyem magam a többi nehézségen. De rájöttem, hogy az emberek nem akarják meglátni önmaguk valódi lehetőségeit, nem akarják használni a képességeiket. Én meg akkor minek erőlködjek értük. Úgyhogy kiszálltam.   http://notgameworld.blogspot.hu/

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

2021.03.09. 11:01 Kukorelly Edit

A második változat a "hiteles", a költő ezt tartja végleges változatnak. 2009.10.13 13:41 Nóra „Amikor kicsit túl sok lesz a hírekben a pártpolitika, újra el szoktam olvasni az ehhez a témához illő kedvenc versemet. András Sándor 1933-ban született, ezt a verset 1958-ban írta!! És még most is aktuális. Két változatban van meg, egy békésebb és egy karcosabb befejezéssel. András Sándor : Az ASAK beadványa az ENSZ-hez Én, András Sándor Autonóm Köztársaság kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, s én magamat akarom képviselni végre. Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt, mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom, és most jelentkezem. Én, tömegbázis és ember. Vagyis, a nagyok közt is legnagyobb hatalom. A Föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék, mert én vagyok mind a két támadó csapat: e kuncogó világban önmagam ellensége, aki elvetemülten a torkomon ragad. Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám, se atomhajtott flottám, se távfegyverem, - csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom, s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem. S én, András Sándor Autonóm Köztársaság ígérem, nem csúfítom majd harcokkal a napot, mert én nem akarok se veszteni, se győzni: én egész egyszerűen csak élni akarok. És a másik változat: Én, András Sándor Autonóm Köztársaság kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, s én magamat akarom képviselni végre. Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt, mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom, és most jelentkezem: én, tömegbázis és ember, vagyis a nagyok közt is legnagyobb hatalom. A Föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék, mert én vagyok mind a két támadó csapat: e kuncogó világban önmagam ellensége, aki elvetemülten a torkomon ragad. Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám, se atomhajtott flottám, se távfegyverem: csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom, s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem. Elég volt, dühig untam, ne magyarázza senki szurony-komolyan, hogy én mit akarok, ezt vagy azt; megvallom, többnyire mind a kettőt, az én lelkem nem mosták tisztára angyalok. Keresem magamat, így él köztársaságom, tévedni bátor és találgatni szabad. Kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, s ha nem, rám a jövőben ne számítsanak.   Nekem tetszik! :-)”

2020.03.18. 16:40 Vendég

Jó az oldal! Vendég

2017.06.22. 21:26 Nóra

2017.02.13. 16:29 Nóra

„Mit keresek én ezen a bolygón? Mivé lett az a világ, ahova születtem, hova tűnt az élet, amit élni akartam? Hol vagyok én?” Ha idegennek tűnik az a felszínes érzelmi és kapcsolati emberi világ, ami körülvesz, ha értetlenül nézed azt, ami ebben a politikai világban történik, ha nézhetetlennek tartod azt, amit a médiában a tömegek néznek, ehetetlennek hinnéd azt, amit a többiek magukba tömnek, – akkor tudd, nem vagy ezzel egyedül. Ez tényleg nem az a világ, amire születtünk. Ez egy másik. De most ebben kellene élnünk. A legtöbben azonban csupán túléljük a napokat, értetlenül, bénultan nézve ezt a bolondokházát, és azt várjuk, hogy véget érjen ez az idióta filmvetítés, és kezdődjön végre a valódi élet. De nem ér véget, mert ez nem film. Ez az élet, de mi kimaradunk belőle, nélkülünk pedig egyre ostobább lesz a történet.   Ez a világ más, mint amire készültünk, és sokunknak nincs hozzá B-tervünk. Annyira biztosan hittük, hogy ez egy egyre fejlettebb és szebb világ lesz, hogy gyengeségnek tartottunk más variációt feltételezni, árulásnak éreztük volna másra is készülni. Azok, akik realistábbak voltak, és hoztak magukkal A, B meg C tervet is, egészen jól elboldogulnak a mostani, nehezített körülmények között is. De a legtöbben nagyon biztosra vettük, hogy minden rendben lesz. És amikor változott az útvonal, amikor a világ egy zökkenővel letért a az egyenes, emelkedő útról, és ismeretlen tájakon kezdett össze-vissza zötykölődni, akkor a lelkünk egy része leszakadt róla. Megtorpant, lefagyott - és azóta is ott áll dermedten, kómás Csipkerózsikaként, és azt mantrázza magában: „Ez lehetetlen. Ezt nem hiszem el. Ez nem történhetett meg.” De megtörtént, és azóta is történik. Ez itt nem az szép világ, amit elterveztünk. De ez itt a LÉTEZŐ legtökéletesebb világ, amiben élünk. Mert ez az, ami VAN. Az a másik, ami ennél szebb és jobb lehetett volna, az egy NEMLÉTEZŐ tökéletes világ. Az NINCS. És abban a nemlétező világban ott maradt az énünk egy része, az erőnk egy hatalmas darabja – döbbent, lefagyott, félholt állapotban. Ha újra teljes életet akarunk élni, vissza kell hoznunk az elveszett, leszakadt lélekrészünket. Ehhez csak pár lépést kell megtennünk, és aztán újra egésszé válva, már aktív, cselekvő résztvevők lehetünk.  1. lépés: Szembesülés a valósággal. Ismerd fel, hogy ez NEM az a világ. (Az egész ezotéria hiteltelenné vált, amikor beígérte a 2000-es meg a 2012-es nagy világvégét, frekvenciaváltozást, fejlődésbeli ugrást, és aztán semmi sem történt. És senki sem állt ki, hogy bocs, tévedtünk, ezek szerint ez nem az a világ, amit mi előre vetítettünk. Így elmaradt a szembesülés, nem akarjuk meglátni a valóságot – azt, amiben élünk.) Fogadd el, hogy EZ van. Ez a valós világ. Most nincs másik, hiába várod. Ez itt a LÉTEZŐ világok legjobbika.   2. lépés: Ismerd fel, hogy valaki hiányzik belőled. Te nem az vagy, aki itt elveszetten bolyong egy idegen világban. Te ennél több vagy. Erősebb, aktívabb, boldogabb tudsz lenni, de ehhez vissza kell szerezned az eredeti önmagadat, aki valamikor kivált belőled. Keresd meg, hol vesztetted el, mikor szakadt ketté a tervezett életed a megélt valóságtól. Valamikor 1995 és 2012 között történt valami. Egy nagy csalódás, ami abban a pillanatban darabokra törte az addig kerek egésznek hitt életedet. Vagy egy lassú folyamat, ami szinte észrevétlenül távolított el az eredeti életedtől, miközben te végig reménykedtél, hogy már csak ezt meg azt kell kibírnod, és mindjárt rendbejönnek a dolgok.   Lehetséges variációk: - Biztosan hitted, hogy jönni fog valaki az életedbe, hiszen e földi lét előtt már megbeszéltétek, vele tervezted az életedet, együtt vállaltátok a megszületendő gyerekeket. De csak teltek a hónapok, az évek, és nem érkezett meg. Az életed egyik fele üres maradt. - Azt hitted, van egy biztos emberi kapcsolat az életedben: a párod/szülőd/testvéred/barátod/ szellemi közösséged, akit jól ismersz, akire számíthatsz. De ő eltűnt, és valaki más, egy idegen állt előtted. Vagy már nem is állt ott senki, csak a hűlt helyét nézted. - Azt hitted, biztos és jó munkád van, elismert szaktudásod, jó fizetésed. És egyszer csak nem volt semmid. - Amit biztos talajnak hittél, kicsúszott a lábad alól. Azt hitted, tiéd a ház, az autó – de kiderült, hogy minden a bankké, a tiéd meg csak a milliós adósság. Azt hitted, a svájci frank biztos pénz. Kiderült, hogy neked nem az. Másnak lett haszna belőle. - Azt hitted, a tested jól működik, neked engedelmeskedik, és minden rendben van. Aztán kiderült, hogy van valami a mélyben, amit nem láttál meg, és most veszélybe került az életed.  – Ha most vagy fiatal, akkor azt hitted, hogy már egy jól működő világba születtél. És aztán kiderült, hogy becsaptak. Ez nem az a hely, amit a szüleid ígértek neked. Ezért dühös vagy, félsz, és a virtuális világba menekülsz. Hittél valamit biztosat – és az eltűnt. Vele együtt a te hittel és bizalommal teli részed is eltűnt, lefagyott, leszakadt. 3. lépés: Keresd meg, menj vissza érte. Ébreszd fel a kábulatból, és hívd vissza az életbe. Ebbe az életbe, ami nem az, amit terveztél, de ez az, amit most élni tudsz. Beszélj vele, győzd meg, hogy csatlakozzon újra hozzád, mert csak együtt vagytok életre képesek. A leszakadt, elveszett, hiányzó részed nélkül csak vegetálsz, csak túlélsz. De ha visszahozod, újra erős lehetsz.  Ez nem a tervezett szép világ. De ha itt vagy és élsz, akkor még van elég erőd és van elég hited, hogy kihozd ebből a helyzetből a lehető legjobbat. Nem az elképzelt tökéletes lesz, de jobb lesz, mint a vegetáló túlélő élet. És akkor ezen a bolygón már eggyel többen leszünk ébren. És akkor már világosabb lesz…

2017.02.13. 16:21 Nóra

Ez NEM az a VILÁG! Nem erre készültünk. Nem ezt az életet terveztük. Most egy zombifilm forgatásának a közepében ácsorgunk statisztaként, azt remélve, hogy láthatatlanok maradhatunk, nem kell szerepet vállalnunk a véres jelenetekben, és várjuk, hogy egyszer majdcsak vége lesz. De nem lesz vége… Valahol valamikor elcsesztük. Nem vettük észre, hogy fokozatosan kiengedtük a kezünkből az irányítást, és a kontroll nélküli energiáinkból egy hamis álomvilág épült körénk. A rémálmaink világa. Ez itt egy őrült zombivilág. Belőlünk teremtődött és minket akar felfalni. De nem akarjuk meglátni, nem akarunk szembenézni a valódi helyzettel, mert akkor felelősséget kellene vállalnunk érte. Merthogy ezt itt MI hoztuk létre, mindannyian. Nincs rendezője a filmnek, régi sémákból rakódik össze, és ismétli önmagát. Azt akarjuk hinni, hogy nekünk semmi közünk ehhez a vacak és rémes filmhez, csak véletlenül keveredtünk bele, akár egy kocsmai verekedésbe, és reméljük, hogy az asztal alatt megbújva kibekkelhetjük az időt. Pedig EZ a mi világunk. Nem az, amit vártunk, nem az, amit megterveztünk. Hanem az, ami az elszabadult félelmeinkből megteremtődött. Pedig egyikünk sem erre vágyott. Az egyik terv úgy szólt, hogy az 1999. év után lekapcsoljuk a villanyt, és vége lesz az egész itteni játszótér-világnak, mi pedig megyünk tovább, ki-ki érdeme szerinti más-világokba. A másik, módosított variáció szerint, ha a tudomány és a spiritualitás fejlődése miatt életképesek maradunk az 1999 utáni években is, az az érettségünk jele, és már csak pár év kell ahhoz, hogy ez a bolygó egy földi Paradicsom legyen, ahol mindenki boldogan élhet 120 évig, vagy tovább.   Emlékszel? Emlékszel még, mennyire hittünk ebben 2012 előtt? Nemcsak az elvont, spirituális emberek. A tudomány, a racionális világ is arra készült, hogy megépítjük a napkollektorokat, a szélerőműveket, tisztítani tudjuk az ivóvizet, felfedezzük a legtitkosabb elemi részecskéket, megoldódik az energiaválság, megszűnik minden környezetszennyezési probléma, felszámolható lesz a szegénység, gyógyítható lesz minden betegség, és nem lesz többé háború. Hol van ez a szép világ? Itt volt, egy lépésre volt csak tőlünk – és mégis eltévedtünk. Az egész ezoterikus világ várta a 2012-es nagy felemelkedést, megvilágosodást. Megérkeztek közénk az indigó, a kristály és szivárvány gyerekek. Minden készen állt a nagy frekvenciaváltásra. Ami nem történt meg. És azóta is csúszunk lefelé. Annyira vártunk egy szebb, jobb világot, annyira hittünk benne, hogy… azt hiszem, TÚLZOTTAN hittünk benne. Ezért egy álomvilágot gyártottunk, ami túl szép volt, hogy valódi legyen. Álom volt, aztán pedig rémálom lett. 1. Annyira biztosak voltunk abban, hogy a Tudás végre győzni fog. Hogy a tudományos fejlődés már nem állítható meg. Az emberiség visszavonhatatlanul okosabb lesz. Az Ember ura lesz a világának. Igen, biztosan így lesz, nem történhet másként. 2. Annyira hittünk abban, hogy a Jó győzni fog. Ez a szellemi fejlődés már visszafordíthatatlan. Itt van az új, tiszta nemzedék. Az emberiség visszavonhatatlanul bölcsebb lesz. A Szellem ura lesz az anyagi világnak. Igen, csak hinnünk kell, és már így is van. Akkora volt a kudarc traumája, hogy azóta se tértünk magunkhoz. Nem akarjuk elhinni, hogy olyan történt, ami nem történhetett volna meg. Nem akarjuk elhinni, hogy EZ nem az a Világ, amire készültünk. Ezért inkább kikapcsoltunk, és csak a túlélésre koncentrálunk. Azt várjuk, hogy egyszer felébredünk, és újra minden jó lesz. De nem ébredünk fel, ha nem ébresztjük fel magunkat. Amíg pedig kábultan vegetálunk, az elszabadult, kontroll nélküli félelmeink ezt a világot teremtik körénk. Ezt, amit nem akarunk látni, ezért még mélyebbre nyomjuk az arcunkat a párnába, és már fuldoklunk.   Körülöttünk a rémálmaink filmje forog, egyre őrültebb szereplőkkel. Alkalmatlan vezetőket emel a tömeg a trónra, aztán messiásként imádja vagy ördögnek tartva támadja őket, mintha egy régi forgatókönyvet ismételnénk, nem tanulva semmit a múltból. Zombik tömegei másznak át kerítéseken, elvakult terroristák robbangatnak, akár az unalomig ismert akciófilmekben. De ennek a filmnek nincs rendezője. Viszont ez a mi életünk valósága. Csak nem az a valóság, amit akartunk. Fel kell ébrednünk, hogy túlélő statiszták helyett rendezők lehessünk. Ez NEM az a világ! De lehet más, lehet jobb, ha megteremtjük magunknak.

2017.01.01. 21:41 Nóra

Kányádi Sándor Csendes pohárköszöntő újév reggelén Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe', hitbe', kedvbe', s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. - Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe'!

2016.12.21. 21:57 Nóra

Szilágyi Domokos: Karácsony   A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a Karácsony.   Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék.   S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen Karácsony.         Boldog Karácsonyt!

2016.12.19. 00:38 Nóra

2016.11.30. 22:18 Nóra

Weöres Sándor ÖRÖK PILLANAT Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és múltja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent - így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom. S az öröklétet ízleled még innen a halálon.

2016.11.01. 21:30 Nóra

Mary Elisabeth Frye: Vigasztaló vers Ne jöjj sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben. A könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár. Csillagfény sötét éjszakán. Nyíló virág szirma vagyok. Néha csendben nálad lakom. A daloló madár vagyok. S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál.

2016.09.18. 21:06 Nóra

2016.09.18. 21:03 Nóra

Kedves Ili! Nyugodt és békés olvasgatást kívánok. Ne hagyd, hogy a külvilág sokféle reakciója elrontsa a kedvedet. Nóra

2016.08.13. 19:55 Tatárné Ilona

Drága Nórika!   Azért kereslek itt, mert kiléptem a facebookról. Már nem bírtam a reklámmal nyakon öntött dagonyát, ami a portálon volt. Tudom, háklis vagyok, de akkor sem vagyok köteles elviselni a tolakodást és a pofátlanságot. (most a háziakról beszélek)   Sokkal értelmesebb ide jönni, mindíg van olvasnivaló, látvány, játék és más egyébb. Nagyon köszönöm a megnyugtató válaszodat, amit az üzenetemre küldtél, ha kezdek lankadni, újra elolvasom. Őszinte szeretettel üdvözöllek Ilona

2016.06.21. 21:35 Nóra

2016.05.19. 00:13 Nóra

2016.03.20. 20:53 Nóra

2016.02.17. 23:02 Nóra

2016.02.17. 22:56 Nóra

Újabb festményem: Mahatma Gandhi 30 cm x 40 cm, akrilfestmény

2016.01.24. 10:19 Nóra

Ki veszi át az Üzenetet? Michelangelo kétségbeesett segélykiáltása a Sixtus-kápolnából     A Sixtus-kápolnában a mennyezeti freskósor szíve, gyújtópontja az oltár felett, bal oldalon levő, rejtélyes üzenetű sarokfestmény. A főkapun belépve Jónás hatalmas, lendületesen előrehajló alakja ragadja meg a látogató szemét, Jónás pedig két kézzel, nagyon határozottan mutat erre a különleges sarokfestményre. Senki sem érti, hogy miért. Azon a bal oldali sarokfestményen egy zseniális tehetséggel megfestett, meztelen férfialak nyúl előre, akinek karja egy kétségbeesett mozdulattal szinte kiemelkedik a fal síkjából. A Sixtus-kápolnában bárhonnan nézzük, mindig úgy tűnik, mintha pontosan a nézőnek nyújtaná a kezét. Reménytelenül, elakadva, mert senki sem érti, és nem veszi át tőle azt az elveszett üzenetet. Michelangelo titkát nem látjuk, nem értjük meg. Ki veszi észre? Ki veszi át az Üzenetet?   Az írás itt olvasható:     http://michelangelotitok.blogspot.hu/2016/01/ki-veszi-at-az-uzenetet-michelangelo.html

2016.01.24. 09:57 Nóra

[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]