Bali N�ra: ANGYALEMBEREK (r�szlet a reg�nyb�l)

T�ltosdobol�s

2005. m�jus 9. este, Angyal utca

   Mozgol�d�s t�madt. G�bor �s m�g p�r ember kiment, �s amikor visszaj�ttek, a k�t olasz fi�n�l git�r volt, a t�bbiekn�l mindenf�le cs�rg�k, a h�nuk alatt pedig k�l�nb�z� dobok. Volt k�zt�k afrikai st�lus� tamtamdob, kisebb �s nagyobb, hossz�k�s alak� meg t�mzsi, hord�ra hasonl�t� is. G�bor kez�ben k�t k�l�nleges, kerek, lapos dob volt. Odaj�tt hozz�nk, �s az egyiket P�ternek ny�jtotta.

– Gyere, mozgassuk meg egy kicsit az energi�kat a sok okoskod�s ut�n.

   P�ter �tvette a dobot, de letette maga mell� a padl�ra, �s fel�llt:

– El�bb z�rjuk le a falakat, hagyjuk aludni a szomsz�dokat.

   Be�llt a szoba egyik sark�ba, G�bor a m�sikba, k�t fi� is odal�pett a marad�k sarkokba. Mindegyik fal k�zep�hez �llt m�g valaki, a t�bbiek beljebb h�z�dtak. Elcsendesedett a szoba.

A fal mellett �ll�k lehunyt�k a szem�ket, koncentr�ltak, azt�n lassan elkezdt�k emelni oldalt a karjaikat felfel�. Teljesen egyszerre mozdult a kez�k, �s �gy t�nt, mintha egy�tt h�zn�nak fel valamit a fal mell�. Egyre magasabbra emelt�k a kez�ket, a v�g�n m�g p�r percig tartott�k is, azt�n leengedt�k, �s kinyitott�k a szem�ket. A csapat ujjong�sba t�rt ki, mint a gyerekek, akik a hangjukat pr�b�lgatj�k. P�ter visszal�pett mell�m.

– Mi volt ez?

– Ideiglenes hangszigetel�s angyalember m�dra. Zen�lni �s �nekelni fogunk, ami zavarn� a szomsz�dokat, ez�rt egy er�t�rrel k�rbevett�k a szob�t, ami idebent tartja a hangokat. Egy�ttal kicsit ki is t�g�tottuk f�lfel�, hogy legyen el�g t�r – mondta, azzal felvette a kerek dobot, aminek a vil�gosbarna b�r felsz�n�re egy szarvas alak �s szarvasnyom volt festve. A s�t�tebb sz�n� fa kereten valamilyen felirat futott k�rbe, �rdekes bet�kkel. L�tszott a dobon, hogy sokat haszn�lt�k m�r.

– Mi ez?

– T�ltosdob. Saj�t kez�leg csin�ltuk G�borral, hasonl� volt a magyar t�ltosoknak is.

– �s ez hogyan illik az angyalemberekhez?

– �gy, hogy j�t tesz nekik – ezt m�r G�bor mondta. – R�gen az embereket emelte a dobsz�, felvitte a szellemi birodalmakba, minket viszont lehoz a f�ld er�ihez, seg�t kiegyens�lyozottabb� v�lni. Nekem bev�lt! – Furcs�n csillogott a szeme, �s sz�lesen nevetett.

Az a gyan� t�madt bennem, hogy tal�n ivott, esetleg valami drogot haszn�lt. Persze meghallotta a gondolatomat, �s azonnal v�laszolt.

– Olyan, mintha be lenn�k sz�vva, ugye? Na, ez a legjobb drog – a f�lemhez emelte a dobot, �s ritmust �t�tt rajta az ujjaival. A hang mintha bennem sz�lalt volna meg, olyan volt, mint egy szexu�lis izgalom, beleborzongott a testem.

– Ez valami var�zslat? – k�rdeztem csod�lkozva.

– Nem, ez itt a k�zzelfoghat� val�s�g. A t�ltosdobhoz nem kell semmilyen p�tszer. Ez maga az �l� hang, a F�ld sz�vdobog�sa.

– Nem mindenkire hat egyform�n, de G�bor Bika lelke m�r a dobol�s gondolat�t�l is ext�zisba j�n – nevetett P�ter. – �gy l�tom, r�d is hat. Az j�, akkor k�sz�lj fel az �lvezetre.

   A t�bbiek m�r elhelyezkedtek k�rben, �n is lekuporodtam. P�ter �s G�bor k�t oldalr�l mell�m �lt. A t�bbiek m�g f�lretett�k a hangszereket, csak �k ketten fogt�k a dobokat. A szoba elcsendesedett. Halkan elkezdt�k �tni a dobot.

A tompa hang, ahogy az ujjaik a kifesz�tett b�r�n koppantak, m�lyen bel�l visszhangot vert bennem. Val�ban olyan volt, mint a sz�vdobog�s. A k�ls� �s bels� hang �sszekapcsol�dott, �gy �reztem, a rezg�s �t�lel, �s elt�lt egy m�ly biztons�ggal.

A fi�k d�dolni kezdtek, m�sok is bekapcsol�dtak, egyre er�s�d�tt a hang, azt�n G�bor �s P�ter egyszerre belev�gott az �nekbe, amihez csatlakoztak a t�bbiek is. Ekkor m�r l�ktetett bennem a ritmus, �s szinte akaratlanul vel�k egy�tt kezdtem el �n is �nekelni a dalt, mintha ismertem volna:

Ott fenn keringek, ott fenn keringek

a F�ldnek szeg�ly�n.

A sz�veg ism�tl�d�tt, a hang er�s�d�tt:

Hull�mzik sz�rnytollam, ahogy sz�llok,

hull�mzik sz�rnytollam, ahogy sz�llok,

ott fenn keringek, ott fenn keringek

a F�ldnek szeg�ly�n.

Ez a p�r sor t�rt vissza �jra �s �jra, �n meg �gy �reztem, hogy emel a dallam, a meleg dobhang, eggy� v�lok egy er�s, �letteli �ramlattal, l�ktet az eg�sz vil�g bennem �s k�r�l�ttem. Hasonl�tott egy kicsit a d�lel�tti krist�lygy�gy�t�shoz, de sokkal intenz�vebb volt, tele �lettel, szerelemmel, ext�zissal. �gy �reztem, emelkedem felfel�, a sz�l sz�rny�n, az eg�sz f�ldet bel�tom magam alatt, �s k�zben �rzem, hogy ide tartozom, ehhez a F�ldh�z, sz�lhez, leveg�h�z. Otthonoss�g volt bennem, �s felszabadults�g.

Azt�n halkult az �nek, �s a dobok egy levezet�, lassul� �temmel elhallgattak. Cs�nd lett, de �gy �reztem, egy �temre ver a sz�v�nk. Azt�n P�ter fel�m fordult:

– Hogy tetszett?

– Ez… csod�latos. – �gy tele voltam a dallammal, hogy alig tal�ltam meg a szavakat. Mintha az el�bb egy m�s nyelven �nekeltem volna. A hangom is rekedt volt. Err�l j�ttem r�, hogy az im�nt val�sz�n�leg teli torokb�l �nekeltem, pedig mindig vissza szoktam fogni magam, mert el�gg� botf�lem van. De ez valami katartikus �lm�ny volt.

– Akkor folytassuk – mondta P�ter, �s �jra megborzongatott a dobhang.

A k�vetkez� dal perg�bb ritmus� volt, sz�veg n�lk�li, fokozatosan gyorsul� �temmel, �s valami �si hajjah�jja ki�lt�sokkal. Mintha egy t�gas puszt�n lett�nk volna, vad v�gt�ban sz�guld� lovakon, �s �gy �reztem, rohanunk bele a v�gtelen, csillagos �jszak�ba. �jra lassult a dallam, �s azt�n azonnal folytat�dott is az �nekl�s egy �jabb dallal:

Bennem az egys�g, bennem a k�ts�g,

bennem a f�ny, �s bennem az �rny�k,

bennem a ma, �s bennem a holnap,

bennem a teljess�g cs�r�z� magva.

Hajjah�, h�, h�, h�jjah�.

Hadd n�j�n!

Az utols� sor mindig vad kurjongat�sba csapott �t. Azt�n �jrakezd�d�tt, ez is egyre gyorsult, vitt mag�val. P�ter �s G�bor egyre nagyobb er�vel �t�tt�k a dobokat, �s mintha m�r a falak is visszhangozt�k volna. Azt�n egy nagy „Hadd n�j�n!” ki�lt�ssal v�ge lett a dalnak, �s szinte k�zzelfoghat�an ott maradt az energia a leveg�ben. Egy pillanatra n�ma cs�nd lett.

Azt�n G�bor keze lend�lt, �s hasonl� er�vel belekezdett az �j dalba:

�g �s f�ld k�z�tt biztosan �llok,

teremt� er�vel vil�got form�lok,

ide j�ttem, itt vagyok.

Hajjah�, h�, h�, h�jjah�,

n�zd, itt vagyok.

Az utols� sort most is nagy kurjant�sok k�vett�k. �n is egyre lelkesebben �v�lt�ttem ki magamb�l az eg�sz napi fesz�lts�get, szorong�st, �s �lveztem, hogy a dobok felszabad�t� hangj�ra �jra �s �jra kiki�lthatom az eg�sz vil�gnak: „N�zd, itt vagyok!”

Csendes�lt az �nek, lassult az �tem, �s egy nyugodtabb dal k�vetkezett. Olyan volt, mint egy ima vagy egy �ld�s.

Benned a F�ny kigy�ljon,

hogy a Nap r�d visszaragyogjon.

M�lys�g legyen a lelkedben,

az �g magasodjon feletted.

Hozd a F�nyt, �s �raszd sz�t,

hozd a F�nyt, �s �raszd sz�t,

legy�l te a ragyog�s.

A szob�ban egys�g volt, b�ke �s egy olyan nagy er�, amit m�g �n is pontosan �reztem. Mintha egy hatalmas er�t�r kapcsolt volna minket egym�shoz. Mindegy lett, ki is vagyok val�j�ban, az biztos volt, hogy itt �s most mindannyian �sszetartozunk.

Azt�n halkultak, majd elhallgattak a dobok. A be�llt cs�ndben hallottam, hogy mindannyian egy �temre l�legz�nk. Nagyszer� �rz�s volt.

K�rben�ztem. Mindenki �gy mosolygott, mintha most �rkezett volna vissza a mennyorsz�gb�l. �n is valami hasonl�t �reztem.

Hirtelen h�trakaptam a fejem, mert a szoba k�zep�n felcsapott egy nagy f�nysug�r, mint egy l�ngnyelv. A t�bbiek felujjongtak, P�ter fel�m hajolt:

– Nyugi, ez csak egy kis f�nyj�t�k. Most j�n a bulis r�sze az est�nek – letette a t�ltosdobot, �s a padl�n kezdte el �tni a ritmust. G�bor az egyik kishord�nyi afrikai dobot vette a k�t l�ba k�z�, �s nagy tenyereivel p�f�lni kezdte. Ez eg�szen m�s hang volt, mint az eddigiek, most mintha meztelen l�bak d�b�r�gtek volna egy vad t�rzsi t�ncban a t�bort�z k�r�l. A k�t olasz fi� el�vette a git�rt, �s pengetni kezdt�k. Egyre t�bben csatlakoztak hozz�juk. Megsz�laltak az afrikai dobok, cs�rg�k, m�sok tapsolni kezdtek az �temre, ett�l vid�modott a l�gk�r, nevet�sek t�rtek fel innen-onnan. Voltak, akik sz�veg n�lk�li �nekkel sz�lltak bele a zen�l�sbe.

Az egyik l�ny felugrott, �s bel�pett a f�nycs�v�ba, azt�n k�t m�sik is csatlakozott hozz�. A h�rom l�ny valamilyen �si t�ncot j�rt ott a f�nyek k�z�tt, keringve, forogva. Nagyszer� l�tv�ny volt, mintha dimenzi�k k�z�tt bujk�ltak volna.

M�r egy vid�m, felszabadult buliv� v�lt az eg�sz. Egyre t�bben t�ncoltak, a l�nyok hast�ncbemutat�t tartottak, a fi�k is be�lltak, n�pi t�nchoz hasonl� l�p�sekkel. �n is �nfeledten tapsoltam a k�z�s ritmusra, m�r eg�szen piros �s zsibbadt volt a tenyerem. Nagyon �lveztem az eg�szet. A k�t olasz fi� letette a git�rt, fel�lltak, �s sz�nes, villog� labd�kat kezdtek egym�snak dob�lni a szob�n �t, azt�n felfel� a plafon fel�, �s �gy t�nt, magasabbra sz�lltak, mint a mennyezet. Joc� �s Karesz is felpattant, rojtokkal d�sz�tett botokat kaptak el� valahonnan, �s �k �gy hajig�lt�k egym�snak, hogy k�zben keresztezt�k a villog� labd�k �tj�t, de nem �tk�ztek �ssze vel�k. Olyan volt, mint egy l�tv�nyos cirkuszi produkci�.

   Azt�n lassan le�ltek a t�ncosok, a f�nyek elhalv�nyultak, majd elt�ntek, a dobok halkultak, v�g�l G�bor egy gyors ritmussal befejezte. Mindenki �gy pihegett, mintha egy maratoni fut�s ut�n �rt volna gy�ztesen a c�lba, �s b�r f�radt, de ott a nyak�ban az arany�rem. �n is nagyon j�l �reztem magam. P�ter �tkarolta a v�llam:

– �r�l�k, hogy tetszett.

   Az arca eg�sz k�zel ker�lt az eny�mhez, a szeme csillogott, �reztem a b�re illat�t. Egy r�vid pillanatra a szem�be n�ztem, �s el�nt�tt egy nagyon felkavar� �rz�s. P�ter arr�bb h�z�dott. Most �n j�ttem zavarba.

A m�sik oldalr�l G�bor sz�lalt meg, el�gedetten:

– Na, ilyenkor �rzem, hogy milyen j�, hogy ide tartozom. N�zd meg �ket – fordult P�ter fel�, – most egyik se v�gyakozik m�shova. Itt vannak, �s itt is akarnak maradni. Most �rzik, micsoda f�ldi k�pess�geik vannak, �s �lvezni akarj�k ezt az er�t.

– Igen – felelte P�ter. – J� itt lenni.

 – Milyen dalok voltak ezek? – k�rdeztem.

G�bor v�laszolt:

– Az els� egy �szak-amerikai indi�n dal, ezt egy t�ltos dobol� csoportban tanultam Somogyi Istv�nt�l, a t�bbit mi ketten szerezt�k P�terrel. Ezek �ltal�ban p�r soros �nekek, az ism�tl�d�s miatt olyanok, ak�r egy mantra. A l�nyeg, hogy egy�tt �nekelhessen az ember a t�bbiekkel. Az alapot a dobok adj�k, azok visznek r� erre a rezg�sre, �s az�rt kell az �nekhang, hogy mindenki eggy� v�lhasson az �nekl�sben. Az egy�ttzen�l�s, egy�ttes �nekl�s mindig er�s�ti az emberi k�z�ss�geket. Igaz, hogy a t�ltosdob nagy ereje megbillentheti a bizonytalanabb Halak t�pus�akat, de a V�z�nt�kn�l mindig nagyon j� hat�s�.

   A szob�ban k�zben elkezdtek b�cs�zkodni egym�st�l az emberek, felvett�k a zene hev�ben ledobott pul�vereket, �sszeszedel�zk�dtek, elindultak. G�bor is fel�llt:

– Ideje menn�nk. Azt hiszem, mindannyiunkra r�f�r az alv�s.

– Hossz� nap volt ez a mai – b�lintott P�ter.

Felkelt�nk a p�rn�kr�l. M�r alig maradtak a szob�ban, Zsuzsa rendezgette a polcokon a k�nyveket, azt�n intett nek�nk.

– J� �jszak�t! Sz�p �lmokat, Anna!

– J� �jszak�t!

   Mi is elindultunk. A szoba m�r csendes �s rendezett volt, a p�rn�k sz�p k�rben lerakva, mintha nem itt tombolt volna p�r perce k�ttucatnyi ember. Felvett�k a cip�inket.

– �s az er�t�rrel mi lesz, nem kell lebontani?

– Nem – nevetett G�bor. – A legt�bb dolog lebomlik mag�t�l, a fenntart�s�hoz kell valami t�bblet.

– A saj�t energi�nkb�l �p�tett�k fel – mondta P�ter –, ez�rt ahogy elhagyjuk a szob�t, eloszlik, mert a darabjait vissz�k magunkkal.

– Mint amikor a t�ren a focihoz lerakjuk a t�sk�kat, hogy az legyen a kapu, azt�n ha befejezt�k a meccset, felkapjuk, �s vissz�k magunkkal.

– G�bor ugyanis �sz fejjel is k�pes be�llni focizni a kissr�cokhoz – jegyezte meg P�ter.

K�zben oda�rt�nk Magdi n�ni ajtaja el�.

– H�t akkor j� �jszak�t! – mondta G�bor. Bar�ts�gosan megveregette a v�llamat, �s elindult lefel� a l�pcs�n.

P�ter a szemembe n�zett.

– Pihend ki magad. Holnap is er�s nap lesz. – Megsim�totta az arcomat. – �s ne feledd, �n ott leszek melletted – azzal k�vette G�bort.

Ut�nan�ztem a l�pcs�fordul�ig, azt�n bel�ptem a lak�sba.

 (folytat�s a k�vetkez� fejezetben)   Forr�s: www.angyalemberek.gportal.hu