ADAMUS: Hát igen. Ahogy ezt már mondtam, nem akarnak bántalmazást, ezért inkább megfelelnek, és beállnak a sorba. De ti – mindannyian – miért nem azt mondjátok, amit tényleg, igazán éreztek?
MARC: Mert az emberi személyiségünkkel azonosítjuk magunkat.
ADAMUS: Most már nagyon közel jársz. (David: Mert nem bízunk meg magunkban) A probléma az, hogy nem ismeritek magatokat. Honnan is tudhatnád, mit mondj, amikor azt sem tudod, hogy ki vagy, amikor nem is emlékszel arra, aki vagy? Hogyan is mondanál igazat, amikor azt sem tudod, mi az igazság? Ez nagyon ki lett tekerve, el lett torzítva.
Ez nem beszéd kérdése. Hanem annak a kérdése, hogy belépj a szívedbe! Ha nem ismered magad, igen, akkor a szádon kijövő szavak halmaza alapvetően makyo lesz, és akkor meg beleesel abba a csapdába, hogy megfelelj másoknak. Beleesel ebbe a félelemmel teli dologba: -„Azt mondd nekik, amit hallani akarnak.” –De ilyenkor valójában az történik, hogy mindezeket a dolgokat belülre viszed. Igazán nem tudod, nem tudod, hogy a saját lényed mit mond neked, ezért ez az egész csak jól összezagyválódik. És minden, ami kijön a szádon – nem a te szádon, hanem az emberi szádon – csak alapvető makyo. Eltorzított dolgok, és akkor az emberek még többet tanulnak, és még nagyobb szavakat tudnak így használni. Csak még nagyobb makyos utolsó senkiházik. (nevetés)
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok, az eredeti és utánozhatatlan Adamus Saint-Germain. (nevetés)
Mindenkit üdvözlök ezen az összejövetelen! Ha most egy pillanatra vennétek egy mély lélegzetet, és megengednétek magatoknak, hogy érezzetek, akkor éreznétek, hogy energiával teli ez a terem. Csak úgy pattog és pukkadozik. Ez magas energia. Elektromos. Izgalmas. Érzitek? Sűrű. Tele van vele a levegő. A levegő molekulák közötti térben található. Mindenhol ott van.
Ez történik, amikor így összejöttök. Ez történik, amikor egy pillanatra felfüggesztitek a kétségeteket. Á, milyen nagyszerű is lenne – hallgattam a korábbi beszélgetéseteket – hát nem csodás lenne, ha létezne egy alkalmazásotok a kétség megszüntetésére? (a közönség egyetért) Képzeld csak el egy pillanatra, milyen lehetne az életed, ha abbahagynád a kételkedést annak kapcsán, aki vagy, drága barátom! Már most is tudod, de persze kétségbe vonod. Megkérdőjelezed. És ez egy jókora játszma, nem igaz? De tényleg, hát nem az? Hát nem egy játszma önmagad kétségbevonása? Nincs ebben egy leheletnyi érzékiség, csábítás?
KERRI: Én csak a „bárcsak nyernék” játszmát szeretem.
ADAMUS: Tehát kitűnő válasz – felelősség. Az, amelyik engem érdekel, az a felelősség talán a létező legfontosabb dologért az összes közül, mégpedig a saját szellemedért. Gyakran ezt is átadják egy pap vagy egy rabbi, vagy egy vallás, egy egyház kezébe. Átadják azt egy mecsetnek, vagy bármi másnak. Az emberek elfelejtették, hogyan vállaljanak felelősséget, és hogyan érezzék a saját szellemüket.
És van, aki azt mondja: - „Nos, ez le lett írva ebbe a könyvbe, és akkor ezt neked követned kell, be kell tartanod.” Tudod, ez könnyebb, ez lustaság és ez nem szabadság. Ezért el vagyok képedve, hogy az emberek szabadság után kiáltanak. De tényleg tudják, hogy mi után is kiáltanak? Nem, nem. Csak egy kicsit több kenyeret akarnak? Egy kicsit több fizetést akarnak a munkahelyükön, és egy kicsivel több szabadságot az emberi dolgok megtételére? Pontosan.
Vagyok, Aki Vagyok, de ki vagyok én? (nevetés) Micsoda kérdés. Mekkora kérdés!
Ki vagyok én? Cauldre vagyok, azaz Geoffrey Hoppe, aki egy színjátékot ad elő? Ő ezt a szerepet soha nem tudná így eljátszani.
Ki vagyok én? Jó kérdés. Saint-Germain vagyok? Azok, akik a múlt során együtt dolgoztatok Saint-Germain-nel, ezt egyértelműen kétségbevonjátok és megkérdőjelezitek.
Adamus vagyok?
Ki vagyok én? Linda vagyok? Néhanap igen.
Drága Shaumbra, Vagyok, Aki Vagyok. És igen, Adamus Vagyok, és Saint-Germain Vagyok, és Geoffrey és Linda Vagyok, és kivétel nélkül mindannyiótok Vagyok. Én Vagyok a ti jövőtök. Hívtatok engem, ezért eljöttem hozzátok egy távoli időből, egy jövőbeli potenciál idejéből, de nem egy apró kis fémhajón, hanem talán a fénnyel. Csak talán.
Én vagyok a múltatok, részben azért, mert már ismertelek Benneteket a múltban, részben pedig azért mert ismerlek titeket, és ismerem a múltatokat. Ismerem ezeket az asepktusokat és inkarnációkat. Ezért én vagyok a múltatok, és ez a legdurvább.
Én Vagyok az álmaitok. Én vagyok a kétségeitek. Én vagyok a félelmeitek. Én Vagyok Te.
ADAMUS: Megpróbálsz kilépni a létezésből, megpróbálsz teljesen zsibbadt, béna, érzésnélküli és közömbös lenni. Lezárod az elmédet, hogy többé már gondolkodnod se kelljen, még logikusan sem. Lezárod a testedet, ezért az nem tudja egyensúlyba hozni magát – te pedig lényegében haragszol a testedre, amiért az erre a borzalmas, iszonytató földi utazásra hozott téged – szóval lezárod a testedet. Néha teljesen elképedek néhányatokon – most nem nézek egyikőtökre sem – de totál elcsodálkozok néhányatokon, mert….tudjátok a testetek bámulatos. Mostanra már meg kellett volna halnia. Már tele kellene, hogy legyen méreggel. Tényleg – és ez bámulatos – annak következtében, hogy min kellett keresztül mennie, és mert nem engedted meg neki, hogy meggyógyuljon. És micsoda sok szemetet pakolnak az emberek manapság a testükbe! Nem vagyok a modern orvoslás, gyógyszerek ellen egészen addig, amíg a személy, aki szedi azokat, tényleg meg akar gyógyulni.
Hány olyan embert látsz – most drága orvosunkat kérdezem erről (Dr. Peggy Ensign), és itt most nem csak a Shaumbrára gondolok, hanem mindenkire – igen, állj csak fel – az orvosiparban a saját környezetedben hány olyan embert látsz, aki tényleg meg is akar gyógyulni?
PEGGY: Szerintem a leginkább csak figyelmet akarnak.
ADAMUS: Figyelmet akarnak. Miért? Mert nem kapják meg ezt a figyelmet saját maguktól. Tényleg akarják a szeretetet, de nem kapják meg azt saját maguktól. Ezért aztán mit tesznek? Összeomlanak, vagy összeroppannak, és figyelmet kapnak, mert eljárnak a hozzád hasonlókhoz…
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa. Ki állítja azt, hogy nincs varázslat?
Az év csodálatos időszaka ez, ez az év hétvégéje, az év ünneplése, ez az az időszak, amikor mindenki ellazul egy kicsit – hacsak nem utazik haza a családjához (nevetés) – amikor mindenki ellazul és élvezi a varázslatot. Ez itt most varázslatos a Shaumbrával és Ralph-val, (Ralph Nicols énekelt közvetlenül a Shoud előtt), és mindannyiótokkal – a zenével, a Télapóval és a játékos manókkal.
A Télapó tényleg létezik? (a közönség válasza: -Igen!) Abszolút! Abszolút! Tudjátok, amikor az emberek a tudatosságukban egyetértenek bizonyos archetipikus energiákkal, akkor ezzel lényegében meg is teremtik azokat? Namost, a Télapó nem feltétlenül az Északi Sarkon él, ugyanakkor az esszenciája, a varázslata és a szépsége él. Ott van a szívetekben. Amikor gyermekek voltatok, és megengedtétek magatoknak, hogy összekapcsolódjatok ezzel az energiával, akkor ez…akkor ez valóság lesz. Tehát a varázslat ott van a levegőben. Lélegezzük is ezt máris magunkba! Lélegezzük be! Ez valóságos. Nem ti találjátok ki. Ez nagyon is valóságos.
LARA: Igen. Nos a minta - ami elsőként feljön - a pénz körül mozog.
ADAMUS: Igen.
LARA: Mert áramlik, áramlik, áramlik, majd egyszerre csak elakad, elakad, elakad.
ADAMUS: Igen, igen.
LARA:….és áramlik, áramlik, áramlik. Elakad. Szóval nem folyamatosan áll le.
ADAMUS: Nem, nem. De ez egy jó kis minta, és reméltem, hogy valaki fel fogja hozni. Pénz - ne emeljétek fel a kezeteket, nem akarom látni - de hányatoknak vannak pénzügyi problémái? (nevetés, ahogy eltakarja a szemét)
Ez egy minta, amit bevettetek. Valahol menet közben kifejlesztettétek a mintát, miszerint soha nincs elég pénz, vagy ahogy ezt Tóbiás mondaná, bevettétek az „éppen, hogy csak elég” tudatosságot - amikor éppen, hogy csak annyi van, hogy annyit tudjál tankolni, hogy el tudjál ide jönni, éppen csak arra elegendő pénzed van, hogy ki tudd fizetni a rezsit - de arra már nem elég, hogy teljességgel élvezd az életet.
Ennek meg van a maga eredete - itt most általános jelleggel beszélek - ennek eredete a korai egyházi munkáitokban lelhető fel, és tudjátok ezek a szegénységi fogadalmak még mindig itt köröznek a levegőben. És azt mondanám, hogy a legtöbbetek esetében mégis sokkal inkább az a gondolkodás tart vissza benneteket, hogyha egyszeriben sok pénz jönne be az életetekbe, akkor az majd átvenné felettetek a hatalmat, hatást gyakorolna rátok, megrontana titeket, és valami rossz dolog megtételére sarkallna titeket. És ez leszedne benneteket erről az önfegyelem - szemét - ösvényről, amin ezidáig jártatok, és akkor ez majd ideragasztana titeket a Földre. Egy részed azon morfondírozik: -„Tudod, valószínűleg ez a legutolsó létidőm - vagy talán az utolsó előtti - és ha ilyen sok pénzem lenne, akkor valószínűleg itt akarnék maradni, mert akkor gazdag lennék, és megtehetnék egy csomó mindent. És tudod mi a helyzet? Én igazából nem akarok itt maradni, ezért aztán nem lesz semmi pénzem.” - Látod?
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa.
Üdvözöllek Benneteket az Ahmyo-ban. Üdvözöllek Benneteket természetes létállapototokban, ahol is teljes a magatokba, a Szellembe, az áldásokba, továbbá az egész teremtés varázslatába vetett bizalmatok. Éreztétek, ahogy a dolgok kissé lecsendesedtek mialatt a zene szólt, és miközben több ezer felébredő ember csatlakozott hozzánk az egész világról?
Vegyünk egy mély lélegzetet az ahmyo szentséges terében - ami a természetes létállapot - aggodalom, szorongás nélkül. Az ahmyo állapota mentes az erőfeszítéstől. Semmi erőfeszítés - képzeljétek csak ezt el! Képzeljétek csak el az erőfeszítést nélkülöző életet! Úgy értem, hogy tényleg képzeljétek ezt most el egy pillanat erejéig! Mert ez nem fog bekövetkezni, amíg nem kezditek ezt elképzelni.
Semmi erőfeszítés. Képes vagy ezt kezelni Charlie? Tudod ezt kezelni?
Ma egy Zen napunk lesz. Van egy szavunk, egy Zen-szerű szavunk az önmagunkba vetett abszolút bizalomra. AHMYO. AHMYO. Ki tudjátok ejteni? (a közönség és Adamus egyszerre mondja ki: „Ahmyo”) A többi birodalmakban ez igazából nem egy szó. Hanem sokkalta inkább egy rezgés. Aaa-mmm-yooo. Szinte gurgulázik.
Abszolút bizalom - nem a világban, nem a külvilágban, nem más emberekben, nem az istenségekben, nem az entitásokban vagy bárki másban, nem a földönkívüliekben - hanem saját magadban. Ahmyo. „Ahmyo. Vagyok, Aki Vagyok. Tudom, hogy bármi is történjék az életemben, abszolút én teremtem azt a saját magasabb javamra. Nem büntetés gyanánt, nem is”…- nem káromkodhatok, de - „nem lecke gyanánt, nem azért, mert rossz vagyok. Hanem a magasabb rendű jó érdekében teremtem.”
Abban a pillanatban, ahogy eljutsz erre a pontra, ezzel olyan potenciálokat nyitsz meg, amik korábban ismeretlenek voltak számodra. Abban a pillanatban, ahogy az Ahmyo helyén tudsz lenni, az abszolút bizalom terében: -„Én teremtem a saját életemet. Nem érdekel, hogy a külső körülmények hogyan festenek, akkor is én teremtem azokat” - ez az Ahmyo. Ez az abszolút teljes, feltételnélküli nem-mentális magadba vetett bizalom. Amikor ezen a ponton vagy - mert itt vagy, csak ezt még fel kell ismerned - akkor a dolgok tényleg elkezdhetnek mozgásba lendülni. Akkor elkezdhetjük jól érezni magunkat, amit máris meg is fogunk tenni. Ahmyo.
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok - a Szuverén Birodalom Adamusa. Drága Shaumbra, üdvözöllek benneteket az összejövetelünkön, és nem kérek elnézést a műsoridő megváltoztatásáért! (Adamus a szokásos, Geoff és Linda által tartott bevezető rész előtt kezdte el az üzenete közvetítését) Szerintem elmúlt összejövetelünk alkalmával beszéltünk arról, hogy: -„várd a váratlant!” (nevetés) Várd a változást és a meglepetést! De igazából ma ennek nagyon is alapos oka van. Sok minden zajlik a világban, ha esetleg nem vettétek volna észre. Még ha már nem is olvastok újságot, még ha nem is követitek a híreket, ezt abszolút éreznetek kellene! Feszültség, nyomás, ellenállás, dráma- ó, és ez csak a ti életetekre vonatkozik! (nevetés) A világ többi része is szélsőséges változáson megy keresztül.
Ez egy jó dolog. Már igencsak régóta fohászkodtok érte. Létidők óta mondogatjátok: - „A változást választom.” - Létidők óta dolgoztok azon, hogy elősegítsétek a világ változásait, ami éppen most zajlik. Két roppant erős dinamika zajlik.
MACKENZIE: Mert így könnyebb. Könnyebb aludni, mint felébredni.
ADAMUS: Igen, de egyáltalán miért kezdtél aludni?
MACKENZIE: Nos, mert ez valami más, és tudni akartuk, milyen így másképpen. És utána megint fel akarunk ébredni, de ez annyira nehéz, hogy inkább úgy döntünk, hogy alszunk tovább.
ADAMUS: Nagyon jó. Köszönöm. Köszönöm.
Igen, ez túlságosan is nehéz, és túl sok a kényszerítő erő, ami azzal próbálkozik, hogy aludj csak tovább! Elsősorban ez te magad vagy, majd ezt minden más is követi körülötted - a tömegtudat, a gyermekeid, a munkád, a félelmed - minden erre hívogat. Mindez arra csábít téged, hogy aludj csak tovább, de végül ezt nem teheted. És ez a jó pont. Végül képtelen vagy tovább aludni.
ADAMUS: Vagyok Aki Vagyok, a Szuverén Birodalom Adamusa. Üdvözöllek benneteket ebben a szentséges térben, a nevetés és az öröm terében.
Egy páran, akik újak vagytok itt, talán most azt gondoljátok, hogy egy kissé fura, különös számotokra itt lenni. (nevetés) „Miféle csoport ez? Miféle bohóckodás folyik itt? Mi az, hogy itt ez a lény, aki behunyja a szemét, aztán meg hirtelenjében nekiáll körbe-körbe sétálgatni?” - De szeretném, ha az én álláspontomat is fontolóra vennétek egy pillanatra! Na számomra ez aztán tényleg fura!(nevetés) Számomra ez bizarr, hogy itt állok az úgynevezett „emberek” egy csoportja előtt, akiket én abszolút Mesterként ismerek, és akik úgy tesznek, mintha aludnának. Képzeljétek csak egy pillanatra az én helyembe magatokat, akinek hirtelen be kell jönnöm ebbe az emberi testbe, hiszen ő közvetíti az üzeneteimet, aki hozzátok hasonlóan szintén egy olyan lény, aki úgy tesz, mintha aludna, és nekem ezen keresztül kell beszélnem? (nevetés) Na ez bizarr! Ez aztán furcsa és különös.
Hogy miért ennyire fontos ez az egész? Nos azért, mert itt most egy dinamika zajlik (Adamus rajzol), és képzeljétek csak el, hogy ez megállás nélkül folytatódik a végtelenségig.
A régi vízszintesnek marad egy árnyéka. Megmarad az árnyéka - ennek így kell lennie több okból kifolyólag is - és ez keresztezi itt ezt az egészet. Ez nem más, mindössze egy árnyék. Egy emlékeztető. Ez egy aprócska jelző az út mentén.
És itt pedig, ezeken a területeken (az egymással kereszteződött hullámformák „hurkaiban”), az emberi és az isteni táncában, ezek a területek telis teli vannak potenciálokkal. Potenciál. Mi a potenciál? A ki nem fejezett valóság. A potenciálok lehetnek nagyszerűek, és lehetnek aprók. Lehetnek földiek és emberiek, vagy pedig minden általatok ismerten is jóval túlmutathatnak.
Egy potenciál mindaz, ami lehetsz, és mindaz, ami lehettél. A potenciálok nem… szépen kérlek titeket, ne úgy gondoljatok a potenciálokra, mint valamire a jövőben. Ez korlátolt. Amikor azt mondom, hogy potenciálok, egy páran ilyenkor azt gondoljátok: -„Ó, igen, az, ami kint van a jövőben.” -Nem, nem, nem. Mik a potenciálok ebben a pillanatban? Mik a potenciálok a múltban? Erre azt felelitek: -„A múlt elmúlt.” -Nem. Nem, nem, nem, nem. A múlt mindössze egy olyan potenciál volt, ami aktiválva vagy realizálva lett. A múlt olyan potenciálokat tartalmaz, amik legalább annyira, vagy lehet, hogy még annál is dinamikusabbak voltak, mint amelyiket kiválasztottad, vagy amelyik valahogy eljutott hozzád.
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok, Adamus Saint-Germain, a ti szolgálatotokra.
Mosolyogtam egy kicsit, mialatt az előkészületeket folytattuk erre a Shoudra, a közös 12. sorozatunkra. Először is elismerésemet kell kifejeznem Lindának a mai zene kiválasztásáért. Ez az egyik legelső…..ez az egyetlen olyan alkalom, amikor meg vagyok elégedve a zenével. (nevetés) Nem akarok ezzel senkit megsérteni, de ő volt az, aki hallotta ezt a dalt, és megérezte a benne rejlő egyedi energiákat, és ő bátorította Cauldre-t arra, hogy ezt a dalt válassza. Csodálatos zenei szimfónia, Sting hangjával, aki rendkívül metafizikai, amennyiben még nem vettétek volna észre. Próbáljátok meghallgatni egy-két zenéjét! Helló hölgyek!
Megkaptátok? Megkaptátok, mialatt szólt a zene? Megkaptátok a letöltést? Benne volt minden. Beszéltünk már erről korábban - az egész egy letöltés formájában érkezik meg, mialatt a zene szól, közvetlenül beléd ereszkedik, esetleg feláll a szőr a karodon, habár nem sokatoknak van túl sok szőr a karotokon, szerencsére (nevetés), vagy egy bizsergés fut végig a hátadon, illetve késztetést érzel arra, hogy vegyél egy mély lélegzetet. Az egész ott volt.
ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok - és erre büszke vagyok - Adamus Saint-Germain a szolgálatotokra, ezen a gyönyörűséges reggelen, estén, délutánon - attól függően, hogy most éppen hol vagytok és mit csináltok. Köszönetet mondok Lindának a lélegeztetésért. És mindegyikőtöknek köszönöm, hogy csatlakoztatok hozzánk ma este, mivel egy kis aktivitást terveztünk számotokra. Természetesen nem csak csevegni fogunk, hanem közösen átmegyünk egy tapasztaláson.
Nos tehát, tudatára kell ébredj! Szükséged van rá, szükséged van tápláló ételre. Jó, egészséges táplálékra. Tanuld meg élvezni az élet finom, rágás közben ízlelgethető ételét, melyet nem injekciós tűben adnak! A jó ételt, a jó bort, a jó vizet! Ízlelgesd őket! A gondolataidat kapcsold ki, engedd érvényesülni az érzékszerveidet! Ez jó, egészséges táplálék. Ez az érzékszervek öröme, és ez a szellem, a gondolkodás öröme. Ez a jó olvasás, amikor egy jó könyvet olvasol.
Vagy a dolgok valóban jó megvitatása, átgondolása. Ez csodálatos! Sajnos, az embereknek elment az eszük, és egyre inkább kábítószer-függővé válnak, mivel nem tudják, hogyan örüljenek az élet remek dolgainak. Egyre erősebb, egyre maróbb izgatószereket keresnek.
A szerető szív lágy, és képes felfogni a dolgokat. De amikor másokra való tekintet nélkül törsz ilyen vagy olyan cél elérésére, részvétlenné válsz, keménnyé, érzéketlenné, a dolgokat többé nem fogod fel. Hogyan szeretheted az embereket, ha szükséged van rájuk? Akkor csak felhasználhatod őket. Ha rád van szükségem ahhoz, hogy boldoggá tegyél, fel kell, hogy használjalak, manipulálnom kell téged, utat-módot kell találnom arra, hogy megnyerjelek. Nem hagyhatom, hogy szabad légy. Csak akkor szerethetem az embereket, amikor már eltávolítottam őket az életemből. Amikor elhal bennem az emberek iránti szükség, akkor vagyok a sivatag mélyén. A társtalanság érzése kezdetben rettenetes; de ha elviseled egy ideig, hirtelen felfedezed, hogy egyáltalán nem jelent magányt, hanem komfortos egyedüllétet, "egymagadbanlétet".
Áttérve egy másik gondolatra, itt van a személyi érték egész kérdésköre. A személyi érték nem jelenti a self értékét. Honnan való a self értéke? A munkádban elért sikereidből származnak?
Onnan való, hogy sok a pénzed? Sok férfi talál vonzónak (ha nőnek születtél), avagy sok nő (ha férfi vagy), s ezáltal teszel szert rá? Mily törékeny mindez, mily átmeneti. Ha a self értékét taglaljuk, nem beszélünk, valóban nem, arról, hogy milyen a tükörképünk az emberek tudatában. De szükségünk van-e arra, hogy ettől függjünk? Valaki akkor érti meg a saját személyi értékét, ha többé nem azonosítja vagy definiálja a saját self-jét eme átmeneti dolgok alapján.
Nem vagyok gyönyörű attól, hogy mindenki annak mond. Valójában nem vagyok sem gyönyörű, sem rút. Az effajta dolgok megjönnek és elmennek. Holnap egyik pillanatról a másikra rút szörny lehet belőlem, de az még mindig az "én". Majd, tegyük fel, plasztikai műtétet végeznek rajtam, és megint gyönyörűvé válok. Valóban gyönyörű lett az "én"?
Amiért itt szót emelek, az nem a koncentráció. Az nem fontos. Sok meditatív technika koncentrációra neveli művelőit, de gyanítok azok kapcsán valamit. Azok erőszakot hordoznak, és rendszeresen magukban foglalnak a már meglévő mellett további programozottságot és kondicionáltságot. Amiért szót emelnék, az a tudatosítás, ami nem azonos azzal, hogy koncentrálj. A koncentráció egy reflektor kévéje, pontfény. Mindenre nyitott vagy, ami bekerül tudatod hatókörébe. Ez utóbbi csak akkor nem eltéríthető, amikor gyakorlod a tudatosítást. Amikor megjelenik a tudatosítás, akkor nincs többé semmiféle figyelemelterelés, minthogy mindig tudatában vagy, bármi történjék is.
Hogy valaki segítségedre legyen, arra az egyetlen mód az, hogy kétségbe vonja az ideáidat. Ha készen állsz arra, hogy figyelj, s készen vagy arra, hogy a többiek kétségbe vonják nézeteidet, akkor egyetlen dolgot tehetsz, de senki sem segíthet neked. Mi ez az összes között legfőbb dolog? Úgy nevezik: önmegfigyelés. Ebben senki sem segíthet. Senki sem adhat módszert. Senki sem mutathat technikát. Mihelyt technikára találsz, abban a pillanatban megint programozott vagy. De az önmegfigyelés - önmagad figyelése - fontos. Ez nem ugyanaz, mint az önabszorpció. Az önabszorpció belefeledkezés önmagadba, melynek során magadra összpontosítsz, önmagadért aggódsz.
Egy új rendszert írtam le A FÖLD 12 OSZLOPA című fejezetben. A Menü sorból, vagy IDE kattinttva elérhető.
2010.09.20. Új írás az ANGYALEMBER ÜZENETEKfejezetben: A világvége tegnapelőtt lezajlott, ez itt már az új világ!
KULCS A HOROSZKÓPHOZ. A saját asztrológiai nézőpontom rövid vázlata aKARMAASZTROLÓGUS GONDOLATAIközött, és ott van a felszálló holdcsomópontokról szóló táblázat és rövid leírás is.
Tovább…
