Az Eagle Rock középiskola diákja nyerte el az első díjat az egyik Középiskolai Tudományos Konferencián. A dolgozatával azt akarta bemutatni, mennyire manipulálhatóak az emberek a tudományosnak tűnő tényekkel, és a környezetszennyezéstől való félelemmel. Elkészített egy felhívást a dihidrogén-monoxid vegyület betiltására, és utána megnézte, mennyire tudja meggyőzni az embereket, hogy aláírásukkal támogassák. A betiltás támogatására a következő okokat hozta fel:
1. a vegyület rengeteg fertőző mikroorganizmust tartalmaz és terjeszt a világon, és ezzel milliók életét veszélyezteti
2. ha nagyobb tömegben összegyűlik, súlyos természeti katasztrófát okoz az adott területen
3. gáznemű halmazállapotban égési sérüléseket okozhat
4. szilárd állapotban súlyos baleseteket okozhat, és nehezíti közlekedést
5. kimutatták rákos daganatokban,
6. nagyobb mennyiségű belélegzése fulladáshoz vezet
7. erőteljes izzadást és vizeletkiválasztást vált ki
8. a savas esők egyik fő komponense
9. hozzájárul a természet eróziójához
10. erősen csökkenti az autófékek hatékonyságát
11. a környezetszennyező anyagok egy része ennek a vegyületnek a közvetítésével jut el távoli tájakra
A diák ötven embert kért fel a betiltást sürgető felhívás aláírására. Negyvenhárman aláírták, hatan azt mondták, hogy még gondolkodnak.
Mindössze egy ember jött rá, hogy a vízről van szó.
Drága Nóri! . Mi is lenne velem nélküled!?! Reméltem, hogy helyre teszed a lelkivilágom és nem hagysz tévelyegni. Azt azért kihangsúlyozom, hogy szolj, ha már eleged van a nyafogásomból, akkor rálépek a fékre. Hálás üdvözletem
Ili
2010.10.04. 00:11
Nóra
Szia Ili!
Belenéztem ezekbe az üzenetekbe. Hát, szerintem továbbra is mindenki azt olvas, amit akar, azt hisz, amit akar...Nagy az internet... A könyvtárakban is vannak regények, mesék, törtélemkönyvek meg útleírások is, mindenki azt veszi le, amit ő szeretne. Nekem személy szerint ez a stílus nem jön be, ez nem az én ízlésem. De én a többi, ilyen jellegű "üzenettel" és üzenetközvetítővel is így vagyok. Nem szeretem, ha fentről oktatni akarnak, és főleg nem, ha ijesztgetni. Ez itt az én otthonom, az én földem, én vagyok itt a földi ember, és majd megoldjuk ezt mi, akik itt vagyunk.És aki ebben a földi játékban részt akar venni, az jöhet, és csinálhatja velünk, de ne akarjon a fejünk fölül tanácsokat osztogatni, mert ez itt a Vízöntő kor, és mindenki, aki itt van, egyenrangú, mindegy, honnan érkezett.
Szerintem fénylények vagyunk mindannyian, akik ide a földre inkarnálódtunk, mi mások lennénk? Vagy ugyanez más szavakkal: angyalemberek, emberangyalok, tanuló szellemek... lehet ezt cifrázni, csak fantázia meg szókincs kérdése.
De mindenki annak hiheti magát, aminek akarja. Ez pedig a Vízöntő kor szabadsága. És szólásszabadság is van. Meg az olvasás vagy nem-olvasás szabadsága is, és szerencsére gondolatszabadság is. Ez benne a jó!
Már megint egy hebrencs akcióm van, ne ród fel hibámúl. A CanadaHun fórumán kószáltam és találkoztam egy gyöngyszemmel : Plejádiai ALAJE Üzenetei sorozattal. Egy üzenetet elolvastam, hogy betekintésem legyen arról, hogy miről is van szó? Állítólag ALAJE fénylény, földi ember alakjában inkarnálódva. Hallottál róla, olvastál róla, vagy Te is fénylény vagy? (nem lepne meg!) Kérlek, válaszolj, vagy itt, vagy az e-mail címemre: ide akartam írni, de azt már ismered. Nem jódolgomban találok ilyen témákat, hanem csak "Úgy" elém jönnek, én meg nem megyek el mellettük. Persze ez azért nem egy sima rácsodálkozás, mert a jólismert szólást módositva : "kételkedem, tehát vagyok" -ra változtattam. Várom józan és alapos válaszod, mint mindig. Szeretettel
ELŐADÁSOK: 11:00 Paulinyi Tamás - író, parapszichológiai kutató, a Szintézis Szabadegyetem igazgatója Útépítés a testi-lelki-szellemi harmóniához
12:00 Dr. Monduk Péter - reumatológus főorvos: Hévíz mint alternatív terápia
13:00 Bali Nóra karmaasztrológus: Út a félelem nélküli életbe
14:00 közös meditáció a szálloda parkjában majd sámándobos révülés
Közben zöldséggrill variációk kóstolója
16:00 JAZZ KONCERT - Fellép: Gájer Bálint (Év énekese 2009 JAZZY Rádió) és a Smoodies
18:00-tól vacsora
3. NAP - vasárnap:
08:00 légzőgyakorlatok és stretching
Egészségére!
2010.09.27. 21:37
Nóra
Szabó Lőrinc: Ahol élőbb a Föld
Vannak helyek, ahol élőbb a Föld,
utak, melyek lángolnak, vagy sajognak
s akárhol leszel, mindig visszahoznak
tájak, melyek már túlvilági kört
zárnak körénk, itt a kék, ott a zöld:
a gyöngyös Tejút könnyeiddel oktat,
s annál a fánál erősebben ott vagy,
mint bárki bárhol: delet és gyönyört
őrzöl, s az téged. Így szövődsz bele
a Mindenségbe, élet és mese:
nem is hiányzol sehol sohase.
Mindez sok, s kevés: ez ébreszt, ez altat:
örök jelenlét, noha képzelet csak
Hogy szerezhet szív szíven ily hatalmat?
2010.09.23. 23:31
Nóra
Kedves Ili!
Ne legyél már olyan ijedős! Ha itt vagy, sőt még internetezel is, akkor Te is tevékenyen benne vagy ebben az új világ-teremtésben már most. Ahhoz, hogy kellően színes legyen ez az új korszak, az "érettebb korosztályra" is szükség van. Főleg az olyan örökifjú lelkekre, mint amilyen Te is vagy!
Alaposan rámijesztettél ezzel a tömör ébresztővel. Hirtelen nem tudtam, merre van a kettő. Ha csak az elmult 20 évbe belegondolok, nem kevés fejtörést okoz összegezni a történteket, hátmég értékelni. Olyan érzésem van, mindha belealudtam volna az iskolai matekórába és most nem vagyok szinkronban a többiekkel.
Elég kellemetlen. Halvány foszlányok fel - fel derengenek, de nem túl meggyözően ahhoz, hogy komolyan vegyem őket. A lelkesedésed néhány percre magával ragad, de aztán újra folytatom a rendcsinálást magamban és magam körül, hogyha letelik az időm, útrakész legyek. de ha visszajöttem, reszkessetek egerek! - mert minden lukba benézek és nem lesz lazaság, hanyagság, se elódázás. Mindenre lesz időm, erőm és ambicíom. Remélem, Téged még itt talállak és akkor is friss, naprakész leszel, mint most. szeretettel üdvözöllek
Ili
2010.09.22. 19:14
Nóra
Nincs út a boldogsághoz, a BOLDOGSÁG az út.
Buddha
2010.09.22. 19:03
Nóra
A világvége tegnapelőtt lezajlott, ez itt már az új világ!
Az emberiség az elmúlt 10-15 évben korszakot váltott. Befejezte a régi Halak-kort, és azonnal belekezdett az új, Vízöntő korszakba. Nem volt megállás, nem volt szünet. Nem lett látványos vége az egyiknek, hanem folyamatosan következett a másik.
Mi viszont most olyanok vagyunk, mint az elbambult tévénéző, aki csak egy pillanatra fordult el a képernyőtől, és nem vette észre, hogy ott reklámszünet nélkül, azonnal folytatódott a következő film. És csak várja, várja, hogy mikor lesz már vége a történetnek, de az események csak bonyolódnak, ahelyett, hogy rendeződnének, és mintha a színészek is más szerepet játszanának…
Sokan nézzük ilyen meglepetten a világ képernyőjét, és nem értjük, mi történik. Olyan gyorsan változnak a dolgok, hogy amíg mi dolgoztunk, szerettünk, gyereket neveltünk, gondolkodtunk, a lelkünkkel foglalkoztunk, meditáltunk, mással voltunk elfoglalva, körénk épült egy ismeretlen, új világ.
Pedig fontos lenne felismernünk, mi a helyzet. Mert egy olyan véget várunk, ami gyorsan és csöndben már jó pár éve megtörtént, és körülöttünk már mások a játékszabályok. És ha nem módosítjuk a saját belső programunkat, ha nem igazítjuk magunkat ehhez az új világhoz, akkor kiesünk belőle az út szélére, és számunkra meglesz az egyszemélyes világvége. A valódi világ pedig nélkülünk forog majd tovább. És onnan oldalról már kissé nehezebb lesz visszakapaszkodni az élet gyors menetébe.
Ne várjuk meg tehát ezt a fájdalmas kijózanodást. Vegyük észre, mi történt valójában.
Engedjük el a régi, idejétmúlt programunkat, és érkezzünk meg a MOST-ba, a jelen valódi világába az álmaink és rémálmaink világképe helyett.
Ez itt a Vízöntő kor, a Szabadság korszakának a kezdete, és nem a Halak korszak végítélete. Pedig milyen régóta vártunk egy nagy, mozgalmas tűzijátékos befejezést – és most kiderül, hogy a látványos világvége elmaradt! Semmi nagy dolog nem történt, csak váltott a kép, és máris az új film pereg, az új játékszabályok érvényesek.
Nekünk, akik most itt élünk, amikor születtünk, még benne volt a lehetőségeinkben egy látványos befejezés is, nagy világégéssel, atomháborúval, szenvedésekkel. De a sokféle változat közül mi, szerencsére, nem azt választottuk. Egy másik, alternatív valóságban élünk már 10-15 éve, de nem mindannyian vesszük észre, és még mindig várjuk annak a régi történetnek a befejezését, ami közben már gyorsan és csendben véget ért.
Ez itt már az új világ. És az összes látványos problémája nem egy halódó világ végső vergődése, hanem egy születő új korszak kibújási, megvalósulási nehézségei. És így egészen más hozzáállást igényelne. Nem elengednünk kell egy lejárt, haldokló világot, hanem teljes szívvel, ésszel és lelkesedéssel itt lenni, jelen lenni, hogy bennünk és általunk megszülethessen az Új. A jelen, a MOST nagyon fontos pillanat, ne vesztegessük el a már nem létező jövőbe kivetített, idejétmúlt álmokkal és félelmekkel. Az az út már elmúlt. Egy egészen más új világ bontakozik ki itt és most előttünk, de csak akkor, ha benne vagyunk ebben a megvalósult valóságban, ha jelen vagyunk.
Az előadás létrehozói: Börcsök Enikő, Gyulay Eszter, Gibárti Tibor, Rostás Zoltán, Tóth József
Producer: Orlai Tibor
Az előadás szövegkönyve az alábbi műveket felhasználva készült:
Seth F. Henriett: Autizmussal önmagamba zárva
Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában
Donna Williams: Léttelenül
Birger Sellin: A lélek börtöne Külön köszönet Szkárossy Zsuzsának és Prekopp Csillának.
Nemsenkilény - monológ nemmindegyembereknek. Ezt a furcsa címet kapta Börcsök Enikő autista szerzők műveiből összeállított előadása.
„Az autizmus az authos (önmaga) szóból származik. Minden ember önmaga. Ebből következne, hogy mindenki autista. Mivel hogy ez lehetetlen, nem értem a dolgot."
- Hogyan találtál rá a témára?
Börcsök Enikő: Seth F. Henriett az Autizmussal önmagamba zárva című könyvét Bácskai Juli adta a kezembe, szeretett volna egy pszichoszínházi előadást csinálni belőle. Ám amikor elolvastam, arra gondoltam, hogy ebben több van, mint egyetlen improvizációs este. Elolvastam több autista szerző könyvét, naplóját, ezekből állt össze a darab.
- Tudtad, hogy léteznek ilyen könyvek, vagy emiatt kezdted őket keresgélni? Börcsök Enikő: Tudtam, mert a sógornőm Székesfehérváron a Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítványnál évek óta autistákkal foglalkozik. Minden évben fölléptem a támogatói estjükön, ősszel pedig ezt az előadást viszem majd. Ez volt a másik ok, amiért létrejött ez a produkció.
- A szövegeket mi alapján válogattad össze?
Börcsök Enikő: Ebben Gyulay Eszter volt a segítségemre, az anyag nagyobb részét ő állította össze. A legfőbb szempont az volt, hogy egynemű legyen a szöveg. Mindegyik írásnak más a nyelve, más korú és élethelyzetű emberről szól. Azt kerestük, hogy mitől lesz olyan, mintha egy ember mondaná. Én inkább a viselkedésformákról olvastam, meg arról, hogy egy család hogyan éli ezt meg, mi mindenre kell számítani, milyen váratlan helyzetek fordulhatnak elő. Jártam föl a Vadaskertbe Prekop Csillához, aki szintén autista gyerekekkel foglalkozik Elég hosszú időt töltöttem ott olyan családok között, ahol van autista gyerek. Tanították a gyerekeket és a szülőket is, hogy hogyan kell ezzel együtt élni, hogyan lehet könnyebben beilleszkedni a világba, a családba, a társadalomba. Ebből az élményből nagyon sok mindent beemeltem.
- Elfogadtak téged?
Börcsök Enikő: El. Nem nagyon zavartam a köreiket. Nem is próbáltam velük beszélgetni, csak úgy lenni velük, ahogy a többiek. A maguk módján egy idő után kommunikáltak velem. Mehettem velük vásárolni a boltba, néztem, ahogy tornáznak, esznek. A nevelők és a szülők is kedvesen fogadtak. Tudták, hogy miért vagyok ott, és örültek, hogy létrejön egy ilyen előadás.
Ahogy hallgattam a szövegeket, időnként meglepett, hogy mennyire ugyanúgy gondolok én magam is bizonyos dolgokat. Az emberek többsége fogyatékosként kezeli az autistákat, pedig nem azok. Vannak köztük, akik nagyon jól fogalmaznak, és olyan világosan látják a környezetüket, az embereket, hogy kicsit ijesztő azzal szembesülni, hogy én is így gondolom, csak nem tudom ilyen jól megfogalmazni. És akkor teszi fel az ember a kérdést: ki a normális? Amikor közöttük voltam, nekem kellett az ő szabályaik szerint viselkedni.
- A díszleted sok nagy színes kocka, melyek együtt egy óriási Rubik-kockára emlékeztetnek. Ez kinek az ötlete volt?
Börcsök Enikő: A díszlet Tóth József ötlete és munkája. Az autisták közt soknak különleges képessége van. Jó a logikájuk, ügyesek a matematikában, satöbbi. Úgy gondoltuk, hogy a Rubik-kocka jelzi a logikus gondolkodást, a matekot, azon kívül ezt a bezárt világot is. Ahogy megvolt az ötlet, szinte magától alakult, hogy az elején szétdől az egész, aztán melyik kockát mire tudom használni, mire a végére újra összerakom.
- Küzdöttél vele?
Börcsök Enikő: Igen, sokat. Hiszen nincsenek szituációk, párbeszédek. Az egész csak egy monológ. Hogy ez mégis helyzetbe kerüljön, érthető és felfogható legyen, megsegítettük képekkel. Henriett nagyon jól fest és rajzol, így ez is beleépült. Józsi pedig festő, és olyan képeket festett rá, mintha épp arról jutna eszébe valami, amiről beszél. Így most jól működik ez a díszlet, és nekem is segít abban, hogy helyzetek és terek alakuljanak ki.
- Van olyan rész a szövegben, ami különösen kedves neked?
Börcsök Enikő: A séta. Azt nagyon szeretem. Szívszorító, hogy valaki járkál egy gyerekszobában, és az érzelmeiről beszél, úgy, hogy tulajdonképpen nem is tudja, mi az. Mégis olyan erős érzelmei, érzelmi váltásai vannak, hogy talán még érzékenyebb, mint mi. Csak azt hiszi, hogy az nem az. Gyakran változik a hangulatuk, egy pillanat alatt. Egy váratlan helyzet miatt teljesen kezelhetetlenné tudnak válni. Ezért élnek meghatározott napirend szerint, ezért van minden fölírva kártyákra. Ha elveszítik a fonalat, rájuk jöhet a roham.
- Láttál ilyet?
Börcsök Enikő: Igen. Faltól falig futást, dobálást, sikítást, őrjöngést. Senki nem tudta, mi a gyerek baja, mert addig normálisan evett, mint a többiek. Végül rájöttek, hogy elkapcsolták a tévét egy másik csatornára. Volt egy hatéves kisfiú, aki egyáltalán nem kommunikált, nem beszélt. És nem tudott enni sem. Egy tükör előtt tanították, hogy a kanállal megtalálja a száját. Vagy volt egy különleges mászófal - itt a díszletben is megpróbáltam kijátszani az ötletet -, amin azt tanították, hogy hogyan működik az ellentétes mozgás. Mert nekik az sincs meg, hogy ha a jobb lábadat mozdítod, akkor a bal kéz lendül, és fordítva. Nagyon nehéz volt nekik! És amikor sikerült négy-öt lépést fölfelé megtenni, az hihetetlen boldogság volt a szülőknek.
- A gyerekek tudták, hogy ez nekik sikerült?
Börcsök Enikő: Igen. Örültek neki. Azt is mindig mutatták, ha valami kész van. Megcsinálták, és jelezték, hogy kész. Most egy másik feladat jön. Mert mindig kell valamit csinálni. Nyilván idősebb korban ez tanítható, koordinálható, de a gyerekeknél nagyon látványos, hogy ha nincs feladat, egyáltalán nem tudnak magukkal mit kezdeni. Szemkontaktust egyáltalán nem tartanak. Nem tudnak kérni, csak a kártyák alapján. Vagy ha valami nem megy, csak fölteszik a kezüket, így kérnek segítséget. Megtanulják a szabályokat, és azok szerint élnek.
- Ezeket a viselkedésformákat mennyire volt nehéz beépíteni? Volt rá egyáltalán szándékod, hogy orvosilag is hitelesen mutass meg egy autistát?
Börcsök Enikő: Arra volt szándékom, hogy ebből valamit megmutassak. Hogy sejtessem. Ezek inkább színészileg segítettek sokat, mert volt mibe kapaszkodnom: hogyan viselkedik, hogyan jár, hogyan ül egy fél óráig. Volt egy kislány, aki mindig ugyanazt a dalt hallgatta. És folyamatosan ringott közben, és úgy csinált, mintha sót szórna. Ezt egész nap tudta csinálni. Azért jártam oda sokat, hogy valamin el tudjak indulni. Mert itt nincs történet, nincs megírt szerep. Ezek szövegek, gondolatok, átszűrve azokon a tapasztalatokon, amiket a Vadaskertben kaptam. Nem tudom, az emberek hogyan fogadják majd. Remélem, hogy gondolatokat indít majd el. Hogy kit lehet fogyatékosnak hívni, és miért taszítunk el bárkit is, akiről nem is tudunk semmit.
Riporter: Rick Zsófi
„Csak olyankor tudok megölelni és megsimogatni valakit, amikor kedvem van hozzá, és nem akkor, amikor szeretné. Jelenleg az egyetlen olyan ember, akit meg szoktam ölelni, a pszichiáterem. Ö azt mondja, hogy nagyon szerencsés ember, de én nem értem, hogy a szerencsének mi köze az öleléshez."
„A fejemben úgy gyűlnek a kérdések, mint a veknik a gyárban, ahol a nagybácsim dolgozik. A gyár egy pékség, és a bácsim a szeletelő gépet kezeli. És időnként a szeletelő nem dolgozik elég gyorsan, de a kenyér egyre jön, és torlódás keletkezik. Néha úgy gondolom el az agyamat, mint egy gépet, de nem mindig úgy, mint egy kenyérszeletelő gépet. Így könnyebb megmagyarázni az embereknek, hogy mi történik bennem."
Részlet Landgraf Ildikó A Halley-üstökös és más égi jelek című cikkéből az 1910-es Halley-váró világvége hangulat magyarországi visszhangjáról
A szerző cikkében rámutat: már az 1880-as évektől létezett az a tudósi vélekedés, hogy egy, a Föld közelében hamarosan elhaladó üstökös farkát körülvevő gázfelhő cianidot tartalmaz, és ez a méreganyag halálos veszélyt jelenthet a földlakók számára. A világ végét hozó üstökös képe ettől kezdve vissza-visszatérően feltűnt a sajtóban.
A Szombathelyi Friss Újság 1907. április 30-án például ezt írta: „A nép között elterjedt az a rémhír, hogy vége lesz e hó folyamán a világnak. Elárasztották a világot azzal a bolond hírrel, hogy Matteucci tanár, a Vezúv-obszervatórium igazgatója, a föld közeli végét jósolta meg egy üstökös közeledtéből, mely – szerinte – össze fog ütközni bolygónkkal. Mint kiderült, hogy a jóslat s az új üstökös egy livernói újság meséje. Így a világ vége – vagyis az a mese, hogy a világot egy üstökös szétbombázza – ismét elmarad, míg egy újabb hasonló bolond mese nem terjed el újból.”
A The New York Times 1910. február 8-án a Yerkes Obszervatórium erre vonatkozó híradására hivatkozva címlapján foglalkozott Flammarion francia csillagász és más tudósok elméletével, amely szerint az üstökösnek a Föld légkörét érintő csóvája tele van ártalmas gázokkal, amelyek elpusztíthatják a bolygó élőlényeit. A világvégétől való félelem, mint látszik, modern tudományos eszközökkel bizonyítottnak hitt tudományos elméleten alapult. A híradás megjelenését követően emiatt tudósok sokasága igyekezett cáfolni az állítást. E csillagászokat azonban felháborodott támadások érték, mert úgymond, elhallgatják a közvélemény elől a teljes igazságot.
A téma egész májusban terítéken volt a magyar sajtóban. Az újságok ugyan igyekeztek cáfolni a pusztító üstökösről szóló elméletet, de a világ legkülönbözőbb helyeiről származó tudósítások inkább fokozhatták a bizonytalanságérzést. Az USA déli államaiban a templomok zsúfolva voltak, sokan betapasztották a házukon az ajtókat és az ablakokat, hogy a mérges gázokat kizárják. Üstökös-tablettákat árultak, amelyek a gyártó szerint közömbösítik az üstökös káros hatását. Párizs kávéházaiban és éttermeiben „üstökös-vacsorákat” szolgáltak fel, utcai árusok a „világvégét” ábrázoló képeslapokat árusítottak.
Budapesten a Gellérthegy volt az üstököst megfigyelők székhelye. Itt nagy közösségi-társadalmi élet folyt. Végül 1910. május 18-án, amikor a Föld áthaladt az üstökös csóváján, mindössze néhány, az északi fényhez hasonló villanást lehetett látni. Mint azt a Budapesti Hírlap írta: „A mai éjszaka az izgalmak éjszakája volt, mert hiába volt a sok megnyugtató kommüniké, a melyek hitelességét akadémikus tudósok pecsétje igazolta, azért még a kultúrember belsejébe is befészkelődött a halál árnyéka.”
"Az Élet él és élni akar... "
2010.09.16. 22:40
Nóra
Egy kis vidámság:
A repülés alapszabályai
1. A felszállás lehetőség. A leszállás kényszer.
2. A botkormányt előre tolva, alattunk a házak mérete nő, hátrahúzva pedig csökken. Huzamosan hátrahúzva tartva a kormányt, a házak ismét nőni kezdenek.
3. A repülés nem veszélyes, csak a lezuhanás az.
4. Jobb lent lenni és azt kívánni, bárcsak fent lennénk, mint fordítva.
5. Egy repülőgépen csak akkor feleslegesen sok az üzemanyag, ha lángra kap.
6. A gép orrán lévő légcsavar a pilótát hivatott hűteni. Ha leáll, a pilóta rögtön izzadni kezd.
7. Bizonytalan helyzetben tartsd a repülési magasságot. Az éggel még soha senki nem ütközött.
8. A "jó" leszállás az, ami után saját lábon elhagyható a gép. A "nagyszerű" leszállások pedig azok, amelyek után a gép tovább használható.
9. Amennyire csak lehet, törekedjünk arra, hogy a gép hegyes vége mindig előre álljon.
10. Azt, hogy kerekekkel felfelé szálltál le onnan veszed észre, hogy a rámpához csak teljes gázzal tudsz eljutni.
11. A túlélés valószínűsége fordítva arányos a leszállási szöggel. Minél meredekebb szögben száll le a gép, annál kisebb az esély a túlélésre és fordítva.
12. Soha ne engedd a gépet leszállni olyan helyre, ahova agyilag már öt perccel korábban meg nem érkeztél.
13. Tartsd távol magad a felhőktől. Megbízható források szerint a hegyek előszeretettel bujkálnak a felhők között.
14. Törekedjél arra, hogy leszállásaid száma egyenlő legyen a felszállások számával (lásd az 1. pontot is).
15. A sima leszállásnak három egyszerű szabálya van, de ezeket sajnos senki nem ismeri.
16. A helikopterek nem tudnak repülni, csak olyan randák, hogy a föld egyszerűen taszítja őket.
17. Ha az ablakból csak körbe-körbe forgó talajt látsz és az utastérből a zűrzavar hangjai szűrődnek, akkor a dolgok nincsenek egészen rendjén.
18. A gravitáció nem ötlet, hanem természeti törvény, amely ellen fellebbezésnek helye nincs.
19. A sebesen zuhanó alumínium tárgy kontra mozdulatlan föld csatát eddig mindig a föld nyerte meg.
20. A józan döntőképesség alapja a tapasztalat. Sajnos a tapasztalatot a rosszul meghozott döntések gyarapítják.
21. Tanulj mások hibáiból. Nem fogsz annyi ideig élni, hogy valamennyit magad is elkövessed.
22. Légy éber! Így is lesz mindig valami, ami elkerüli a figyelmedet.
23. Egy pilóta számára leghaszontalanabb három adat: a gép feletti magasság, a kifutópályán megtett úthossz és a tized másodperccel előbbi pillanat.
24. Vannak öreg, és vannak bátor pilóták. De öreg bátor pilóták nincsenek.
2010.09.13. 22:48
Nóra
Fésűs Éva: TÓCSANÉZŐK
Mint hogyha záporverte úton járva
a pocsolyákon nézed az eget,
tükörből int feléd a sok fa ága,
míg lábad gépiesen lépeget,
és égő pillantásod nem veted fel,
hogy lásd, milyen az élő, tiszta szín,
csak mélyberagadt szemmel andalodsz el
a lángos felhők habzó rajzain,
így járunk, lásd, oktondin, szédelegve,
tavaszból őszbe, őszből unt telekbe,
szedetlen hagyva termő fák sorát,
és látatlan marad a legszebb hajnal,
mert sáros lábbal, sáros gondolattal,
mint tócsanézők, úgy megyünk tovább.
Bárcsak minden értelmes kívánságom így teljesülne, mint a tegnapi. Csodálatos meglepetés a válaszod és nagyon-nagyon köszönöm. Máris klikkelek a fellelhetőségre és elmerülök benne. "Kívánság-teljesítő Tündér" szia
2010.09.09. 21:44
Nóra
Szeptember 15-én ismét előadást tartok Szatymazon, a Virágos tanyán.
Virágos Lilla újabb táboráról és az előadásokról, mandalafestésről érdeklődni lehet
Lillánál: 06-20-2131-541
Az én előadásom: Szeptember 15. szerda 10 órától:
Mi az életfeladatod? Asztrológiai előadás a felszálló holdcsomópontokról
2010.09.09. 21:22
Nóra
Szia Ili! Itt van, amit a neten Fésűs Éváról találtam:
Fésűs Éva meseíró, költő Cegléden született 1926-ban. Gyermekkorát Kiskunhalason, nagylánykorát Vácott töltötte. Iskolai végzettsége: kereskedelmi középiskolai érettségi és gép-gyorsírás tanári oklevél. 1950-ben kötött házassága óta Kaposváron él, négy gyermeke, tizenkét unokája és két dédunokája van. Nyugdíjazásáig gyors- és gépírónőként dolgozott, munkája mellett írt. Legismertebb meséje, amiből tévéjáték is készült, a Palacsintás király.
Az Új Ember című katolikus hetilap 2006-ban így köszöntötte:
Nyolcvanéves Fésűs Éva kaposvári meseíró
"Fél dióhéjban elfér, amim van, / mint a tündérek köntöse. / Nem hoztam kincset, és az igazság / arcát nekem sem tárta fel. / Csepp víz szeretnék lenni, de tiszta, / melyben az ég magára lel." Fésűs Éva kaposvári meseíró gondolatai ezek, amelyek legutóbbi, Szeretném elmondani még... című verseskötete elején állnak mottóként. Aki ismeri őt, a Palacsintás király és számos mesejáték és -regény szülőanyját, az tudja: élete, alkotópályája a humánumról, az alázatról, a jobbítás szándékáról, a szolgálatról, Isten belénk kódolt ajándékairól szól. Mesékből szőtt életművet, de nem magának, hanem a rádióhallgatóknak, gyermek- és felnőtt közönségének. Az iránytűt pedig, amit az Úrtól kapott, soha nem dobta el. Most sem, amikor "Mélyül a mélység, nő a magasság, / elvesztette a világ a talpát." Fésűs Éva szelíden tudatja velünk: "Kegyelmed gyöngyein kapaszkodva / lógok az irgalom rózsafüzérén."
Kaposvár díszpolgára, az IBBY-díjas meseíró május 14-én lesz nyolcvanéves. Sokunk szívébe belopta magát könyveivel, kedves mesefiguráival, hiszen amikor a rádió külső munkatársaként dolgozott, tízezrek szorítottak állathőseiért. Több száz műsora s huszonnyolc mesejátéka került adásba, amelyekből később meseregények születtek. Több kiadást megért a Palacsintás király, a Minibocs, az Ezüsthegedű és Tapsikáné fülönfüggője is. Két éve verseit rostálta kötetté a Berzsenyi Társaság, s a katolikus rádió a kezdetektől közli meséit. A nyolcvanadik születésnapra az Örökség-Kaposi Kiskönyvtár sorozatban jelenik meg egy válogatás a gazdag életműből, s a megyei és városi könyvtárban Rózsa Pál megzenésítésében elhangzik majd jó pár verse is.
A ceglédi születésű meseírót - aki gyors- és gépíróként ment nyugdíjba - férje, Temesi Lajos több mint fél évszázada csábította Kaposvárra. Társa azonban néhány éve odaföntről bátorítja további alkotómunkára, s úgy tűnik, eredménnyel, hiszen a puritán polgári ház lakója - aki tizenkétszeres nagymama - végre erőt vett magán, hogy befejezze meseregényét, amit férje halálakor hagyott abba. A kort nem érdemként, sokkal inkább ajándékként tartja számon, és megköszöni az Úristennek az elmúlt évtizedeket.
- Megpróbálom úgy megélni a folytatást, ahogy itt a földön és az égben elvárható tőlem - mondta. - Hálát adok mindenért, és tudatosan keresem az örömöt. Esténként végiggondolom, mi volt szép a napban, s mindig találok szépséget. Még akkor is, ha esetleg kínoz a betegség. A bamba közöny azonban megrémít.
Fésűs Éva mindig örömmel megy az óvodákba, iskolákba, hogy a mesékről meséljen, s ott van a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége rendezvényein is. Kiállítást nyit meg, öreg írógépén prózába, lírába tömöríti mondandóját, és szüntelenül imádkozik azért, hogy jobb legyen a világ.
Egy új rendszert írtam le A FÖLD 12 OSZLOPA című fejezetben. A Menü sorból, vagy IDE kattinttva elérhető.
2010.09.20. Új írás az ANGYALEMBER ÜZENETEKfejezetben: A világvége tegnapelőtt lezajlott, ez itt már az új világ!
KULCS A HOROSZKÓPHOZ. A saját asztrológiai nézőpontom rövid vázlata aKARMAASZTROLÓGUS GONDOLATAIközött, és ott van a felszálló holdcsomópontokról szóló táblázat és rövid leírás is.
Új bejegyzés
Frissítés
A könyvtárakban is vannak regények, mesék, törtélemkönyvek meg útleírások is, mindenki azt veszi le, amit ő szeretne. Nekem személy szerint ez a stílus nem jön be, ez nem az én ízlésem. De én a többi, ilyen jellegű "üzenettel" és üzenetközvetítővel is így vagyok. Nem szeretem, ha fentről oktatni akarnak, és főleg nem, ha ijesztgetni. Ez itt az én otthonom, az én földem, én vagyok itt a földi ember, és majd megoldjuk ezt 
