Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

Újabb részlet a blog-regényből:   52. Üzenet a távolból - Szóval mibe keveredtél már megint? – kérdezte Richard. Aaron először nem felelt. Az italt bámulta a poharában, aztán nagyot kortyolt belőle. - Ez is hiányzott – mondta, és felnézett Richardra -, meg persze te is. Meg ez az egész kóceráj, ami itt van. Ezért visszajöttem. - Nem vagy normális. – Richárd most nem mosolygott. Homlokát ráncolva nézte Aaront. - Mit akarsz elérni, teljes memóriatörlést? Vagy azt, hogy bezárjanak a Szaturnusz egyik holdjára, vagy egy meteor kristályába pár ezer évre? Túl sokat kockáztatsz. - Lehet, hogy nekem megéri – éreztem a fanyar mosolyt Aaron hangjában. – Ott a Talrud síkságain túl békés volt minden. Mit keresne ott egy Harcos? Sehol semmi veszély, se ellenség, se egy jó kis konfliktus. Békésen dolgozgató emberek mindenütt. - Talán éppen azért küldtek arra a vidékre, hogy lecsillapodj egy kicsit a sok harc után. - Régóta ismersz, mondd, el tudod rólam képzelni, hogy békésen üldögélek egy tengerparton, és a hullámokat bámulom? – Ahogy kimondta, valami eszébe jutott, és hirtelen elhallgatott. Tudtam, mire gondol, én is emlékeztem rá, amikor Ágnessel ott ültek Oroszországban a tóparton. Békésen. És a hullámokat bámulták. Richard is tudott valamit, mert nem válaszolt. Aztán felállt, és az íróasztalhoz ment. - Tudom, miért jöttél vissza. De hidd el, feleslegesen kockáztatsz. Ő nincs itt. És nem is fog soha visszajönni. Az Angyalok betartják a Törvényt. Egyszer hibázhatnak, naivitásból, tapasztalatlanságból, de másodszor már nem követik el ugyanazt a hibát. Arra csak a fafejű, makacs Harcosok képesek. Aaron a poharát forgatta a kezében. - Tudom, hogy nincs itt. Azt megéreztem volna. Richard bekapcsolta a számítógépét. - Mutatok valamit. Csak egyszer játszom le, aztán letörlöm. Megígértem neki, és nem akarom, hogy bajba kerüljön. Úgyhogy figyelj. Elindította a lejátszást, és a monitoron megjelent egy nagyon szép nő arca. Egy kicsit hasonlított Ágnesre, de sokkal légiesebb, karcsúbb volt, és sugárzó fény vette körül. Aaron kezében összeroppant a pohár, az ital maradéka a szőnyegre folyt, de nem törődött vele. A nőt nézte mereven. - Szép napot neked, Aaron – kezdte a nő kicsit távolságtartóan, mint aki zavarban van. Franciául beszélt, lágy, dallamos, szinte éneklő hangon. – Richard mondta, hogy újra a Földön vagy. Remélem, nem miattam jöttél vissza. Én itthon vagyok. Jól vagyok, igazán. – Megakadt, nyelt egyet, oldalra nézett. Majd összeszedte magát, és jóval érzelem telibb hangon folytatta. – Ne csinálj őrültséget, kérlek! Tudod, hogy nem mehetek többé oda. Engem köt a Törvény, nem szeghetem újra meg. Akkor régen sem kellett volna. De nem bánok semmit, és most is köszönöm, hogy mindazt megtetted értem. – Gyorsabban kezdett beszélni, szinte hadart, mint aki nem meri átgondolni, inkább kimondja a szavakat. – Szerettelek, és tudom, hogy te is szerettél. Megéltünk valamit, amit sokan nem mertek vállalni. Mi belementünk, végigéltük. Örülök, hogy az életem része lett mindaz. De le kellett zárnom, el kellett engednem azt az életet, azt a világot. Itthon vagyok. Folytattam az életemet itt, úgy, ahogy egy Angyalnak helyes. Van társam. Angyal társam van, és vannak közös gyermekeink is. Sajnálom, Aaron, annyira sajnálom, hogy ez a Törvény. De én már itt élek. Már minden ideköt. Te csak a múltam része vagy. És köszönöm, hogy a múltam része vagy. De lépj tovább. Legyél boldog te is. – Elhallgatott, a kamerába nézett úgy, mint aki át akar látni erre a másik világra, és halkan, lassan megismételte: - Kérlek, legyél boldog, Aaron. Aztán elsötétedett a monitor.   53. Helyzetelemzés Aaronban olyan heves érzelmek mozdultak, hogy ijedten csusszantam vissza a saját valóságomba, a saját szobámba. - Hűha – gondoltam, - ez nem semmi. Képes vagyok Aaron tudatához kapcsolódni. Vettem pár mély lélegzetet, aztán újra megállapítottam, hogy ez nagyon klassz képesség. Remélem, tudom tartósan is működtetni. Azzal újra Aaronra koncentráltam, és egyszer csak megint ott voltam a szobában, Richarddal szemben. Aaron kezében másik pohár volt, Richárd újabb adag italt töltött neki. Aztán csak ültek csendben. Egy idő után Aaron szólalt meg: - Köszönöm, rendes volt tőled. - Nem mondom, hogy szívesen, máskor is. De egyszer meg kellett tennem, mielőtt teljesen tönkreteszed magad miatta. - Nem miatta. Saját jogon, a saját hülyeségem miatt teszem, amit teszek. És nem akadályozhat benne senki. - Nem is. Csak gondoltam, hogy egy reményt eloszlatok benned. Eggyel kevesebb ok az őrültségre. Bármit tennél, ezen a helyzeten már nem változtathatsz. Jeanne már a saját világában él. A saját, hozzá illő családjával. Nem fog újra kardot ragadni. Nem fogsz többé vele harcolni, nem kell többé védelmezned. Biztonságban van a saját világában. - Aha. Az jó. – Aaron hangjában újra ott volt az a korábbi, fájdalmas rekedtség. - Amikor felhívtál, és angolul szóltál bele a telefonba, azt reméltem, te is túl vagy a dolgon. És eljöttél Angliába. Ezek szerint csökkent benned az a régi düh is. - Lehet. De inkább csak ez tűnt a legjobb ötletnek. Sergioval futottunk össze megint, és arra gondoltam, hogy az utolsó hely, ahol keresne, az Anglia. Tehát így rázhatjuk le a legegyszerűbben. - Mit akart tőled Sergio? - Nem velem volt baja. Csak meg akarja ölni a két Őrzőt, és ha már ráakadt egy Angyalra, akkor Ágnest is. - És te hogy kerültél össze már megint egy Angyallal? Ennyire bolond nem lehetsz! - Ez az én szerencsém. Tényleg csak beugrottam erre a bolygóra körülnézni, nem akartam itt maradni. Kíváncsi voltam, mi lett az emberekkel a nagy háború után. Azt hittem, már végképp elpusztították egymást. Aztán csodálkozva láttam, hogy megvannak, sőt nagyon sokan vannak. Lehet, hogy nem hiszed el, de tényleg csak sétáltam egyet az éjszakában, minden cél nélkül. És egyszer csak azt láttam, hogy részeg alakok rátámadnak egy nőre. Emberi alakok voltak, embernek látszó nőt támadtak. Csak megvédtem, semmi több.   - Aha – mondta Richard. – És nem láttál semmilyen angyali fényt, glóriát a feje körül? Vagy csak egy kis derengést? - Hidd el, hogy nem. Oké, most már látszik róla, hogy Angyal, de akkor még teljesen le volt fojtva minden fénye. Én csak arra gondoltam, hogy megvédem. Aztán arra, hogy egy kicsit megvigasztalom. Aztán… eh, a francba, aztán egyre bonyolultabb lett. És persze ott volt ez a kölyök is.   Hohó, gondoltam magamban, most rólam beszél. Mi az, hogy kölyök? Majdnem olyan magas vagyok, mint ő. Nem vagyok gyerek! Richard belekortyolt az italába, aztán elgondolkozva megszólalt: - Hát, az Őrzőkkel sem egyszerűbb a helyzet. A Tanács keresteti őket, mert engedély nélkül léptek be. A hírek szerint heten jöttek le az űrhajóról, mielőtt az felrobbant. - A kölyök és a pilóta is azt állítja, hogy valakik megtámadták őket, azért zuhantak le. - A Tanács nem támad felszólítás nélkül. És a kintiek, a Megfigyelők sem. - Úgy tűnik, az itteni Őrzők voltak a támadók. - Az lehetetlen. Azt… azt nem tehetik meg. Nemcsak a Törvényt sértenék vele, hanem a saját elveiket is. Biztosan tévedés. - Nem tévedés. Én is harcoltam velük, amikor Ágnesre és a pilótára támadtak. Láthatatlanok próbáltak lenni, de éreztem a pajzsukat. Őrzők voltak. - Akkor nagyobb a baj, mint ahogy gondoltam. És persze te már megint benne vagy. Miért is nem lep meg a dolog? Hogyan van ez? - kérdeztem magamban. Én is Őrző vagyok, és azok is, akik megtámadtak. Ezt már korábban is mondta Aaron, de csak most fogtam fel, Richard reakciójából, hogy itt valami tényleg nem stimmel. Ha azonos néphez tartozunk, akkor eddig vajon miért nem ismertük egymást? Vagy csak mi nem tudtunk az itteniekről? És miért akarnak megölni minket? Milyen titokzatos oka lehet, ha ezt még Aaron és Richard sem érti?   54. Bonyolult világhelyzet - Valami nagyon összekeveredett ezen a bolygón – mondta Aaron elgondolkodva. – A külső pajzs is több helyen lyukas, simán át tudtam jönni, alig van határőrizet. Túl sok idegen, ismeretlen megfigyelő űrhajó dokkol a közelben, mintha valami különleges eseményre várnának. És idelent is nagy a káosz. Sergio szabadon mászkál a régi alakjában, és nem tart attól, hogy meglátják. Az Őrzők egymásra támadnak, amire eddig még példát sem hallottam. És még nincs is hetven éve, hogy elmentem, de annyi új dolog jött létre azóta, hogy csak kapkodtam a fejem, amikor kezdtem beilleszkedni. Előtte évszázadok alatt nem változott ennyit ez a világ. Te itt voltál. Mi történt, mi a fenét csináltatok ezzel a rendszerrel? - Valamit tenni kellett – húzta el a száját Richárd, ami mosolynak tűnhetett volna, de a hangja nem volt vidám. – Amikor úgy száz éve elment a bolygóról a Sárkányok népe, üres maradt a trón. Egy Uralkodó se jött vissza azóta se, a Tanácsból is hiányoznak. Aztán a Hegyek népe is visszavonult. Ők állítólag nem mentek el, egyesek szerint a Bölcsek csak a barlangjaikba húzódtak vissza, és ott várnak valamire. De már ők sem vesznek részt a Tanácsban. És ott is egyre több a vita. A második nagy háború után kezdődött a komolyabb kettészakadás, akkoriban, amikor téged is kitiltottak innen. - Igen, emlékszem. Eredetileg csak a szokásos pár évtizedes távoltartásról volt szó azért, mert a háborúban már megint az Angyalokkal együtt harcoltam a franciáknál. De aztán a Kentaurok képviselője megjegyezte, hogy utána már nem is lesz érdemes visszajönnöm. Mert azt tervezik, hogy ráhagyják az emberekre, a pórnépre a bolygót, hiszen ezek szerint úgyis reménytelenek, nem tudnak békében élni. Látható, hogy Uralkodók nélkül egymásnak esnek, és gyilkolják egymást. Tehát nélkülünk, a tudatos Alapítók nélkül várhatóan pár évtized alatt úgyis tönkreteszik a bolygót, és annyi nekik. Erre az Angyal kijelentette, hogy amíg még lesznek itt emberek, bármilyenek is, ők velük maradnak. A szemét Főnix meg vigyorogva közölte, hogy azt ők is nagyon fogják élvezni. Volt még pár mondatunk, de a vége az lett, hogy bekapcsoltam a kardomat, és szét akartam vágni a Tanács nagy asztalát. Úgyhogy végleg kitiltottak a bolygóról. - Kár lett volna az asztalért. Igazán szép darab – jegyezte meg Richard. - Egyetértek. Egyes tanácstagokat kevésbé sajnáltam volna. Szóval te tudod, mi van itt? - Igen, próbáljuk új módon működtetni a rendszert, több-kevesebb sikerrel. A Sárkányok népének megürült helyére robbanásszerűen betört a Por népe. Oké, ez végül is törvényszerű volt. De a Főnix népéből a Pusztítók is erőre kaptak a kontroll hiánya miatt, és folyamatosan fertőzik a tömeget. A második nagy háború után kettészakították a világot, felfokozták a félelmet, a gyanakvást. Az emberek teste helyett a lelküket kezdték ölni, és persze a megcsapolt érzelmekből piszkosul megerősödtek. Sok helyen átvették az irányítást. Afrika mára a kedvenc játszóterükké vált, szinte egyeduralkodók lettek ott, ők rángatják az embereket, akik kegyetlen módokon gyilkolják egymást. Mi, a Griffek próbáltunk szövetségeseket keresni. Az Angyalok túl sebezhetőek a Főnixszel szemben, és a többieknek nem voltak új ötleteik. Aztán a Csillagok népével, a Technikusokkal kitaláltuk az egyetlen használható eszközt, a felszabadított Tudást. Megcsináltuk az internetet. A műszaki hátteret ők adják, az információkat mi töltjük rá folyamatosan, és nagyon sokan segítenek. Például a Kentaurok közül is sok Tanító gondolta át a dolgot, és már ők is velünk vannak. Persze a Főnix ide is beette magát, gyártják a vírusokat meg a rémhíreket. De ezzel együtt ez lett a legerősebb fegyverünk a szétszakítottság ellen. A Por népe, a tömeg ugrásszerű tudatváltáson megy át. Szerintünk van esély egy új fajta működésre. De most még rengeteg a bizonytalanság. Hallgattam Aaron meg Richard beszélgetését, és kezdtem besokallni a rengeteg új információtól. Kellene készítenem egy táblázatot, hogy hányfajta népről beszéltek már eddig. Mi van ezen a bolygón, népgyűlés? Már az embereket is olyan bonyolultnak, és értelmetlenül sokféléknek láttam. Erre kiderült, hogy nem csoda, mert a szellemi vezetőik csoportjaiban is teljes a káosz. Vágyakozni kezdtem a régi otthonom után, ahol mi élünk, egyedüli népként, jóban vagyunk a bolygónk élővilágával, és nem akarunk harcolni senkivel. Miért kellett idejönnünk? És főleg hogy a fenébe voltak képesek azt mondani nekem, hogy ez egy jutalomút lesz?! Igazán szeretnék visszamenni, hogy emiatt beolvassak a tanítóimnak. Jutalmazzák meg csak saját magukat az ilyen utakkal!   Előzmények és folytatás:  http://ufovagyok.blogspot.hu/

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

2021.03.09. 11:01 Kukorelly Edit

A második változat a "hiteles", a költő ezt tartja végleges változatnak. 2009.10.13 13:41 Nóra „Amikor kicsit túl sok lesz a hírekben a pártpolitika, újra el szoktam olvasni az ehhez a témához illő kedvenc versemet. András Sándor 1933-ban született, ezt a verset 1958-ban írta!! És még most is aktuális. Két változatban van meg, egy békésebb és egy karcosabb befejezéssel. András Sándor : Az ASAK beadványa az ENSZ-hez Én, András Sándor Autonóm Köztársaság kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, s én magamat akarom képviselni végre. Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt, mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom, és most jelentkezem. Én, tömegbázis és ember. Vagyis, a nagyok közt is legnagyobb hatalom. A Föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék, mert én vagyok mind a két támadó csapat: e kuncogó világban önmagam ellensége, aki elvetemülten a torkomon ragad. Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám, se atomhajtott flottám, se távfegyverem, - csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom, s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem. S én, András Sándor Autonóm Köztársaság ígérem, nem csúfítom majd harcokkal a napot, mert én nem akarok se veszteni, se győzni: én egész egyszerűen csak élni akarok. És a másik változat: Én, András Sándor Autonóm Köztársaság kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, mert megcsalt mind, ki eddig képviselt, s én magamat akarom képviselni végre. Faképnél hagytam minden hatalmi tömböt, mely harsogta, hogy életem érte boldogan adom, és most jelentkezem: én, tömegbázis és ember, vagyis a nagyok közt is legnagyobb hatalom. A Föld üres sakktábla, s nélkülem nincsen játék, mert én vagyok mind a két támadó csapat: e kuncogó világban önmagam ellensége, aki elvetemülten a torkomon ragad. Nekem nincs repülőm, se bombám, se rakétám, se atomhajtott flottám, se távfegyverem: csak hagyományos vágyakat tárol köztársaságom, s tudom, ki nincs velem, nincs azért ellenem. Elég volt, dühig untam, ne magyarázza senki szurony-komolyan, hogy én mit akarok, ezt vagy azt; megvallom, többnyire mind a kettőt, az én lelkem nem mosták tisztára angyalok. Keresem magamat, így él köztársaságom, tévedni bátor és találgatni szabad. Kérem, hogy vegyenek fel a hatalmak körébe, s ha nem, rám a jövőben ne számítsanak.   Nekem tetszik! :-)”

2020.03.18. 16:40 Vendég

Jó az oldal! Vendég

2017.06.22. 21:26 Nóra

2017.02.13. 16:29 Nóra

„Mit keresek én ezen a bolygón? Mivé lett az a világ, ahova születtem, hova tűnt az élet, amit élni akartam? Hol vagyok én?” Ha idegennek tűnik az a felszínes érzelmi és kapcsolati emberi világ, ami körülvesz, ha értetlenül nézed azt, ami ebben a politikai világban történik, ha nézhetetlennek tartod azt, amit a médiában a tömegek néznek, ehetetlennek hinnéd azt, amit a többiek magukba tömnek, – akkor tudd, nem vagy ezzel egyedül. Ez tényleg nem az a világ, amire születtünk. Ez egy másik. De most ebben kellene élnünk. A legtöbben azonban csupán túléljük a napokat, értetlenül, bénultan nézve ezt a bolondokházát, és azt várjuk, hogy véget érjen ez az idióta filmvetítés, és kezdődjön végre a valódi élet. De nem ér véget, mert ez nem film. Ez az élet, de mi kimaradunk belőle, nélkülünk pedig egyre ostobább lesz a történet.   Ez a világ más, mint amire készültünk, és sokunknak nincs hozzá B-tervünk. Annyira biztosan hittük, hogy ez egy egyre fejlettebb és szebb világ lesz, hogy gyengeségnek tartottunk más variációt feltételezni, árulásnak éreztük volna másra is készülni. Azok, akik realistábbak voltak, és hoztak magukkal A, B meg C tervet is, egészen jól elboldogulnak a mostani, nehezített körülmények között is. De a legtöbben nagyon biztosra vettük, hogy minden rendben lesz. És amikor változott az útvonal, amikor a világ egy zökkenővel letért a az egyenes, emelkedő útról, és ismeretlen tájakon kezdett össze-vissza zötykölődni, akkor a lelkünk egy része leszakadt róla. Megtorpant, lefagyott - és azóta is ott áll dermedten, kómás Csipkerózsikaként, és azt mantrázza magában: „Ez lehetetlen. Ezt nem hiszem el. Ez nem történhetett meg.” De megtörtént, és azóta is történik. Ez itt nem az szép világ, amit elterveztünk. De ez itt a LÉTEZŐ legtökéletesebb világ, amiben élünk. Mert ez az, ami VAN. Az a másik, ami ennél szebb és jobb lehetett volna, az egy NEMLÉTEZŐ tökéletes világ. Az NINCS. És abban a nemlétező világban ott maradt az énünk egy része, az erőnk egy hatalmas darabja – döbbent, lefagyott, félholt állapotban. Ha újra teljes életet akarunk élni, vissza kell hoznunk az elveszett, leszakadt lélekrészünket. Ehhez csak pár lépést kell megtennünk, és aztán újra egésszé válva, már aktív, cselekvő résztvevők lehetünk.  1. lépés: Szembesülés a valósággal. Ismerd fel, hogy ez NEM az a világ. (Az egész ezotéria hiteltelenné vált, amikor beígérte a 2000-es meg a 2012-es nagy világvégét, frekvenciaváltozást, fejlődésbeli ugrást, és aztán semmi sem történt. És senki sem állt ki, hogy bocs, tévedtünk, ezek szerint ez nem az a világ, amit mi előre vetítettünk. Így elmaradt a szembesülés, nem akarjuk meglátni a valóságot – azt, amiben élünk.) Fogadd el, hogy EZ van. Ez a valós világ. Most nincs másik, hiába várod. Ez itt a LÉTEZŐ világok legjobbika.   2. lépés: Ismerd fel, hogy valaki hiányzik belőled. Te nem az vagy, aki itt elveszetten bolyong egy idegen világban. Te ennél több vagy. Erősebb, aktívabb, boldogabb tudsz lenni, de ehhez vissza kell szerezned az eredeti önmagadat, aki valamikor kivált belőled. Keresd meg, hol vesztetted el, mikor szakadt ketté a tervezett életed a megélt valóságtól. Valamikor 1995 és 2012 között történt valami. Egy nagy csalódás, ami abban a pillanatban darabokra törte az addig kerek egésznek hitt életedet. Vagy egy lassú folyamat, ami szinte észrevétlenül távolított el az eredeti életedtől, miközben te végig reménykedtél, hogy már csak ezt meg azt kell kibírnod, és mindjárt rendbejönnek a dolgok.   Lehetséges variációk: - Biztosan hitted, hogy jönni fog valaki az életedbe, hiszen e földi lét előtt már megbeszéltétek, vele tervezted az életedet, együtt vállaltátok a megszületendő gyerekeket. De csak teltek a hónapok, az évek, és nem érkezett meg. Az életed egyik fele üres maradt. - Azt hitted, van egy biztos emberi kapcsolat az életedben: a párod/szülőd/testvéred/barátod/ szellemi közösséged, akit jól ismersz, akire számíthatsz. De ő eltűnt, és valaki más, egy idegen állt előtted. Vagy már nem is állt ott senki, csak a hűlt helyét nézted. - Azt hitted, biztos és jó munkád van, elismert szaktudásod, jó fizetésed. És egyszer csak nem volt semmid. - Amit biztos talajnak hittél, kicsúszott a lábad alól. Azt hitted, tiéd a ház, az autó – de kiderült, hogy minden a bankké, a tiéd meg csak a milliós adósság. Azt hitted, a svájci frank biztos pénz. Kiderült, hogy neked nem az. Másnak lett haszna belőle. - Azt hitted, a tested jól működik, neked engedelmeskedik, és minden rendben van. Aztán kiderült, hogy van valami a mélyben, amit nem láttál meg, és most veszélybe került az életed.  – Ha most vagy fiatal, akkor azt hitted, hogy már egy jól működő világba születtél. És aztán kiderült, hogy becsaptak. Ez nem az a hely, amit a szüleid ígértek neked. Ezért dühös vagy, félsz, és a virtuális világba menekülsz. Hittél valamit biztosat – és az eltűnt. Vele együtt a te hittel és bizalommal teli részed is eltűnt, lefagyott, leszakadt. 3. lépés: Keresd meg, menj vissza érte. Ébreszd fel a kábulatból, és hívd vissza az életbe. Ebbe az életbe, ami nem az, amit terveztél, de ez az, amit most élni tudsz. Beszélj vele, győzd meg, hogy csatlakozzon újra hozzád, mert csak együtt vagytok életre képesek. A leszakadt, elveszett, hiányzó részed nélkül csak vegetálsz, csak túlélsz. De ha visszahozod, újra erős lehetsz.  Ez nem a tervezett szép világ. De ha itt vagy és élsz, akkor még van elég erőd és van elég hited, hogy kihozd ebből a helyzetből a lehető legjobbat. Nem az elképzelt tökéletes lesz, de jobb lesz, mint a vegetáló túlélő élet. És akkor ezen a bolygón már eggyel többen leszünk ébren. És akkor már világosabb lesz…

2017.02.13. 16:21 Nóra

Ez NEM az a VILÁG! Nem erre készültünk. Nem ezt az életet terveztük. Most egy zombifilm forgatásának a közepében ácsorgunk statisztaként, azt remélve, hogy láthatatlanok maradhatunk, nem kell szerepet vállalnunk a véres jelenetekben, és várjuk, hogy egyszer majdcsak vége lesz. De nem lesz vége… Valahol valamikor elcsesztük. Nem vettük észre, hogy fokozatosan kiengedtük a kezünkből az irányítást, és a kontroll nélküli energiáinkból egy hamis álomvilág épült körénk. A rémálmaink világa. Ez itt egy őrült zombivilág. Belőlünk teremtődött és minket akar felfalni. De nem akarjuk meglátni, nem akarunk szembenézni a valódi helyzettel, mert akkor felelősséget kellene vállalnunk érte. Merthogy ezt itt MI hoztuk létre, mindannyian. Nincs rendezője a filmnek, régi sémákból rakódik össze, és ismétli önmagát. Azt akarjuk hinni, hogy nekünk semmi közünk ehhez a vacak és rémes filmhez, csak véletlenül keveredtünk bele, akár egy kocsmai verekedésbe, és reméljük, hogy az asztal alatt megbújva kibekkelhetjük az időt. Pedig EZ a mi világunk. Nem az, amit vártunk, nem az, amit megterveztünk. Hanem az, ami az elszabadult félelmeinkből megteremtődött. Pedig egyikünk sem erre vágyott. Az egyik terv úgy szólt, hogy az 1999. év után lekapcsoljuk a villanyt, és vége lesz az egész itteni játszótér-világnak, mi pedig megyünk tovább, ki-ki érdeme szerinti más-világokba. A másik, módosított variáció szerint, ha a tudomány és a spiritualitás fejlődése miatt életképesek maradunk az 1999 utáni években is, az az érettségünk jele, és már csak pár év kell ahhoz, hogy ez a bolygó egy földi Paradicsom legyen, ahol mindenki boldogan élhet 120 évig, vagy tovább.   Emlékszel? Emlékszel még, mennyire hittünk ebben 2012 előtt? Nemcsak az elvont, spirituális emberek. A tudomány, a racionális világ is arra készült, hogy megépítjük a napkollektorokat, a szélerőműveket, tisztítani tudjuk az ivóvizet, felfedezzük a legtitkosabb elemi részecskéket, megoldódik az energiaválság, megszűnik minden környezetszennyezési probléma, felszámolható lesz a szegénység, gyógyítható lesz minden betegség, és nem lesz többé háború. Hol van ez a szép világ? Itt volt, egy lépésre volt csak tőlünk – és mégis eltévedtünk. Az egész ezoterikus világ várta a 2012-es nagy felemelkedést, megvilágosodást. Megérkeztek közénk az indigó, a kristály és szivárvány gyerekek. Minden készen állt a nagy frekvenciaváltásra. Ami nem történt meg. És azóta is csúszunk lefelé. Annyira vártunk egy szebb, jobb világot, annyira hittünk benne, hogy… azt hiszem, TÚLZOTTAN hittünk benne. Ezért egy álomvilágot gyártottunk, ami túl szép volt, hogy valódi legyen. Álom volt, aztán pedig rémálom lett. 1. Annyira biztosak voltunk abban, hogy a Tudás végre győzni fog. Hogy a tudományos fejlődés már nem állítható meg. Az emberiség visszavonhatatlanul okosabb lesz. Az Ember ura lesz a világának. Igen, biztosan így lesz, nem történhet másként. 2. Annyira hittünk abban, hogy a Jó győzni fog. Ez a szellemi fejlődés már visszafordíthatatlan. Itt van az új, tiszta nemzedék. Az emberiség visszavonhatatlanul bölcsebb lesz. A Szellem ura lesz az anyagi világnak. Igen, csak hinnünk kell, és már így is van. Akkora volt a kudarc traumája, hogy azóta se tértünk magunkhoz. Nem akarjuk elhinni, hogy olyan történt, ami nem történhetett volna meg. Nem akarjuk elhinni, hogy EZ nem az a Világ, amire készültünk. Ezért inkább kikapcsoltunk, és csak a túlélésre koncentrálunk. Azt várjuk, hogy egyszer felébredünk, és újra minden jó lesz. De nem ébredünk fel, ha nem ébresztjük fel magunkat. Amíg pedig kábultan vegetálunk, az elszabadult, kontroll nélküli félelmeink ezt a világot teremtik körénk. Ezt, amit nem akarunk látni, ezért még mélyebbre nyomjuk az arcunkat a párnába, és már fuldoklunk.   Körülöttünk a rémálmaink filmje forog, egyre őrültebb szereplőkkel. Alkalmatlan vezetőket emel a tömeg a trónra, aztán messiásként imádja vagy ördögnek tartva támadja őket, mintha egy régi forgatókönyvet ismételnénk, nem tanulva semmit a múltból. Zombik tömegei másznak át kerítéseken, elvakult terroristák robbangatnak, akár az unalomig ismert akciófilmekben. De ennek a filmnek nincs rendezője. Viszont ez a mi életünk valósága. Csak nem az a valóság, amit akartunk. Fel kell ébrednünk, hogy túlélő statiszták helyett rendezők lehessünk. Ez NEM az a világ! De lehet más, lehet jobb, ha megteremtjük magunknak.

2017.01.01. 21:41 Nóra

Kányádi Sándor Csendes pohárköszöntő újév reggelén Nem kívánok senkinek se különösebben nagy dolgot. Mindenki, amennyire tud, legyen boldog. Érje el, ki mit szeretne, s ha elérte, többre vágyjon, s megint többre. Tiszta szívből ezt kívánom. Szaporodjon ez az ország Emberségbe', hitbe', kedvbe', s ki honnan jött, soha soha ne feledje. Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, vissza nem fognak a kátyúk... A többit majd apródonként megcsináljuk. Végül pedig azt kívánom, legyen béke. - Gyönyörködjünk még sokáig a lehulló hópihékbe'!

2016.12.21. 21:57 Nóra

Szilágyi Domokos: Karácsony   A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a Karácsony.   Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék.   S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen Karácsony.         Boldog Karácsonyt!

2016.12.19. 00:38 Nóra

2016.11.30. 22:18 Nóra

Weöres Sándor ÖRÖK PILLANAT Mit málló kőre nem bízol: mintázd meg levegőből. Van néha olyan pillanat mely kilóg az időből, mit kő nem óv, megőrzi ő, bezárva kincses öklét, jövője nincs és múltja sincs, ő maga az öröklét. Mint fürdőző combját ha hal súrolta s tovalibbent - így néha megérezheted önnön-magadban Istent: fél-emlék a jelenben is, és később, mint az álom. S az öröklétet ízleled még innen a halálon.

2016.11.01. 21:30 Nóra

Mary Elisabeth Frye: Vigasztaló vers Ne jöjj sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben. A könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár. Csillagfény sötét éjszakán. Nyíló virág szirma vagyok. Néha csendben nálad lakom. A daloló madár vagyok. S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál.

2016.09.18. 21:06 Nóra

2016.09.18. 21:03 Nóra

Kedves Ili! Nyugodt és békés olvasgatást kívánok. Ne hagyd, hogy a külvilág sokféle reakciója elrontsa a kedvedet. Nóra

2016.08.13. 19:55 Tatárné Ilona

Drága Nórika!   Azért kereslek itt, mert kiléptem a facebookról. Már nem bírtam a reklámmal nyakon öntött dagonyát, ami a portálon volt. Tudom, háklis vagyok, de akkor sem vagyok köteles elviselni a tolakodást és a pofátlanságot. (most a háziakról beszélek)   Sokkal értelmesebb ide jönni, mindíg van olvasnivaló, látvány, játék és más egyébb. Nagyon köszönöm a megnyugtató válaszodat, amit az üzenetemre küldtél, ha kezdek lankadni, újra elolvasom. Őszinte szeretettel üdvözöllek Ilona

2016.06.21. 21:35 Nóra

2016.05.19. 00:13 Nóra

2016.03.20. 20:53 Nóra

2016.02.17. 23:02 Nóra

2016.02.17. 22:56 Nóra

Újabb festményem: Mahatma Gandhi 30 cm x 40 cm, akrilfestmény

2016.01.24. 10:19 Nóra

Ki veszi át az Üzenetet? Michelangelo kétségbeesett segélykiáltása a Sixtus-kápolnából     A Sixtus-kápolnában a mennyezeti freskósor szíve, gyújtópontja az oltár felett, bal oldalon levő, rejtélyes üzenetű sarokfestmény. A főkapun belépve Jónás hatalmas, lendületesen előrehajló alakja ragadja meg a látogató szemét, Jónás pedig két kézzel, nagyon határozottan mutat erre a különleges sarokfestményre. Senki sem érti, hogy miért. Azon a bal oldali sarokfestményen egy zseniális tehetséggel megfestett, meztelen férfialak nyúl előre, akinek karja egy kétségbeesett mozdulattal szinte kiemelkedik a fal síkjából. A Sixtus-kápolnában bárhonnan nézzük, mindig úgy tűnik, mintha pontosan a nézőnek nyújtaná a kezét. Reménytelenül, elakadva, mert senki sem érti, és nem veszi át tőle azt az elveszett üzenetet. Michelangelo titkát nem látjuk, nem értjük meg. Ki veszi észre? Ki veszi át az Üzenetet?   Az írás itt olvasható:     http://michelangelotitok.blogspot.hu/2016/01/ki-veszi-at-az-uzenetet-michelangelo.html

2016.01.24. 09:57 Nóra

[756-737] [736-717] [716-697] [696-677] [676-657] [656-637] [636-617] [616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]