ADAMUS: Igen. 

      GAIL: Belép a valóság. 

      ADAMUS: De tetszik nekem ez az egyszerűség, hogy „rendben lesz” Kérdezd meg Lindát! Add oda a mikrofont Lindának! 

      LINDA: Igen, rendeződni fog. Rendben lesz. 

      ADAMUS: Rendben lesz, és ez egy igaz, őszinte válasz. Rendben lesz. Nos, az elképzelhető, hogy nem igazán akarjátok, hogy elolvassák az apróbetűs részt arról, hogy mi is fog történni. (nevetés) Az majd később következik. De igen, minden rendben lesz. És majd rátok néznek – tényleg hinni akarnak nektek egyébiránt – rátok néznek majd: -„Tényleg?” És erre azt feleled: „Tényleg. Most vegyél egy mély lélegzetet!” Áh! Áhhh! 

      Shaumbra, ti tudjátok, hogy ez rendben lesz! Az egyetlen dolog, amit szerintem mindannyian sajnálni fogtok az az, hogy nem ismertétek fel, hogy minden rendben lesz, hogy harcoltatok azért, hogy minden rendben legyen, hogy még akkor sem hittetek ebben, amikor meghozhattátok volna a választást, hogy ezt elhiszitek, hogy rendben lesznek a dolgok! Az egyetlen megbánás ebben az egész lenyűgöző folyamatban azért lesz, mert azt mondod majd: „A francba, bárcsak jobban élveztem volna!” (a közönség azt mondja: igen) Igen! Rendben lesz. ( a közönség tapsol) 

      És tudjátok mit? Csak… (Adamus nevet, mert Linda ad neki egy Adamus díjat – nagy nevetés kíséretében.) De csak akkor, ha te tűzöd fel! (Linda rátűzi az ingére) 

      És most, pont ezután az energia abszolút megváltozott a teremben és online-on is. Képzeljétek csak el, mit tesz ez majd másoknak! Az energia megváltozik. Ó! Az a rengeteg feszültség és aggodalom! Az a sok aggodalmaskodás az abszolút semmi miatt, ami semmi másra nem jó, csak hogy aggódj egy kicsit, de szerintem ti már belefáradtatok ebbe! (Adamus a terem hátuljába sétál) Mindaz a rengeteg előre figyelés, és az ismeretlentől való félelem, amikor pedig meg is fordulhatnál….(Adamus megköszörüli a torkát, és a közönség hátrafordul, hogy szemből láthassa) és csak visszafordulsz és visszanézel a tapasztalásodra, és onnan, ahova megérkeztél, onnan választod ki a potenciált arra vonatkozóan, hogy hogyan érkezz meg oda.  

      Most ne gondolkozz ezen, csak érezd ezt, mert a gondolkodás azt fogja okozni, hogy azt mondd: -„Igen, de Adamus az életem valósága, és te tudod, hogy ezt meg azt meg kell tennem. És ezt nem tudom megtenni a gyermekeim és a munkám miatt és a…bla-bla-bla miatt. Máris újra benne vagy a régi játszmában. 

      Most komolyan, képes vagy most visszatekinteni a Harmadik Körödből  és azt mondani: - „Hogyan akarom megtapasztalni az odajutást?”  – Ez sokkal valóságosabb, mint a lineáris, időben való  előrehaladás. És ha van valami, ahova Kuthumi és én is el akarlak vinni benneteket ma, akkor az az, hogy te most visszanézel magadra, amennyiben ezt választod. Ha nem választod, akkor mindig csak előre fogsz haladni a mély ismeretlenbe, meg mindenhová máshová, és folyamatok által akarod majd elérni a felemelkedést….ezt viccnek szántam. (nevetés) Ha folyamatok által akarod elérni a felemelkedést, megteheted. De ha vissza akarsz tekinteni, és azt mondani: „Így fogom ezt megtenni, mert ezt választom.” – megteheted. Ehhez kell némi gyakorlat, mert eonnyi idők óta a másik utat járjátok, de nem kell túl sok gyakorlás.  

      Tehát mit mondanál még valaki olyannak, aki ebben a zónában van? 

      LINDA: Ó, van valaki. Itt. (a személy vonakodik) Nem?! 

      MAURY: Mit mondhatnék? 

      LINDA: Nem?! 

      ADAMUS: Mit mondanál? 

      MAURY: Nos…. 

      ADAMUS: Én leszek Maury. 

      MAURY: Te jó ég! 

      ADAMUS: És keresztül fogok menni a felébredés tragédiáin. A „Jaj!” zónában vagyok, és én vagyok Maury, aki egy magas tudatú és felébredett Mauryval beszélek. Aki sokkal inkább férfi! (Adamus nevet, majd a szemeit forgatja) Ó, Kuthumi. Ez Kuthumi volt. Nem én voltam! 

      LINDA: Édes. 

      ADAMUS: Igen, édes volt. Gyengén. Hármas volt a tízes skálán. 

      Tehát Te vagy a magas tudatú Maury, aki most az emberi Mauryval beszélsz. Mit mondanál, Maury? 

      MAURY: Nekem az a vezettetésem, hogy mindig legyek együtt azzal a kapcsolattal, ami a pillanatban van. Ezt csak érzem, tudod, ez egy érzés…(megáll, mert Adamus a fejét csóválja, majd a szemeit forgatja, majd fejbe „lövi” magát, majd „elájul”, összeesik, rázuhan a székre, és Normába kapaszkodik. Nagy nevetés) 

      ADAMUS: Norma, segíts nekem lélegezni! Segíts nekem lélegezni Norma! 

      MAURY: Igen, lélegezz! Vegyél egy mély lélegzetet! 

      ADAMUS: Vegyél egy mély lélegzetet, igen! 

      MAURY? Ez igaz. Általában először ezt szoktam mondani. 

      ADAMUS: Én remekül szórakozom mindannyiótokkal, de… (Adamus köp egyet) 

      LINDA: Ó!Ó!Ó! 

      ADAMUS: Köpök a folyamatokra! Köpök a… ez Kuthumi volt, elnézést. 

      LINDA: Ez a cipőm volt. Ó! 

      ADAMUS: Köpök a folyamatokra és a struktúrákra és erre az összes gondolatra! Hiszen pont ezen botlottál meg. Valaki mást is el akarsz gáncsolni?  

      MAURY: Nem. Egyszerűen lélegezni. 

      ADAMUS: Lélegezni. Oké. Ez jó… vegyél egy mély lélegzetet, és ezután mit mondanál nekik? 

      MAURY: Hogy csak érezzék az érzéseket. 

      ADAMUS: Talán. Talán gyűlölik azokat az érzéseket, de igen. Tudod, hogy én mit tennék? 

      MAURY: Mit? Mit tennél? 

      ADAMUS: Azt kérdezem tőled, hogy tudod-e, hogy én mit tennék? 

      MAURY: Hát én is ezt kérdezem. 

      ADAMUS: Tudod, hogy én mit tennék. Az egyik dolog, amit tennék az lenne, hogy megkérném őket, hogy lélegezzenek velem. Azon a ponton nem igazán mondanék semmit. Csak hagynám, hogy érezzék a jelenlétemet. Ez sokkal hatékonyabb minden szónál, minden terápiánál, és sokkal olcsóbb, mint a gyógyszerek. Tehát hagynám, hogy érezzék a jelenlétemet, Maury Mauryval. (Adamus átkarolja Mauryt) Hát nem jó érzés ez? 

      MAURY: Nos, a kapcsolat együttérzése a gyógyítás kulcspontja. Igen, ez csodálatos érzés.  

      ADAMUS: Jaj, túl sok a szöveg. Mély légzés. Ez csak Maury és Maury. (mind a ketten mélyen lélegeznek) Á! Sokkal jobb! Köszönöm. Köszönöm. (némi taps) 

      MAURY: Köszönöm.  

      ADAMUS: Gyorsan egy másikat. 

      LINDA: Ő díjnyertes? Díj? 

      ADAMUS: Ó igen, abszolút! 

      LINDA: Rendben, tessék. Megérdemled. Tényleg megdolgoztál érte. 

      ADAMUS: Tehát még mit mondanátok nekik a „Jaj” zónában, ebben a traumatikus szakaszban? 

      SHAUMBRA (nő): Gyerünk és ugorj! 

      ADAMUS: Gyerünk és ugorj! 

      SHAUMBRA: Gyerünk és ugorj! 

      ADAMUS: Nem rossz. Gyerünk és ugorj! Hallottam már, Aandrah szokta ezt mondani az embereknek, nagyon szeretetteljesen és együttérzően. Ezt imádom! 

      LINDA: Ellenvetésem lenne. Ez nem orvosi tanács. 

      ADAMUS: Nem, ott most arról az ugrásról beszélünk, hogy a „csak emberből” ugorjon bele az ébredésbe! 

      LINDA: Vigyázz, mit mondasz! 

      ADAMUS: Akkor legyünk még ennél is mélyebben őszinték. Hányan használtátok a felébredés áldozatiságát arra, hogy egy kis figyelemre vagy egy kis energiára tegyetek így szert? (a közönség tagjai felemelik a kezüket) Köszönöm. Köszönöm. Linda? 

      LINDA: Az én kezem fent volt! (a közönség és Adamus nagyon nevet) 

      ADAMUS: „Az életem éppen darabjaira hullik. Nem tudom, mit tegyek.”  Na most, ez egy igaz állítás, de néha van ebben egy kis –„kunyera” – ahogy ezt én nevezem. Ez Kuthumi volt. Kunyerálás. Igen, ez nektek tetszik. Írjátok rá az ingekre. Néha bejön ez a „szegény én” dolog. „Szegény én. A felébredésen megyek keresztül”. 

      LINDA: Már megbocsáss, de ki akarna egy olyan inget hordani, amin az áll: „Kunyera”? (nagy nevetés, és a közönség pár tagja jelentkezik) 

      ADAMUS: 18 online megrendelést vettem fel most. Aki most online-on néz minket, ki hordana…(a kamerába nézve) 

      LINDA: Kunyera? 

      ADAMUS: Kunyera? Ki viselne…? Látod? 12 milliárd ember válaszolt erre éppen most. (nagy nevetés) Nem tudom, hogy máskor is meg fogom-e hívni Kuthumit. Ez egy nehéz megosztás, és… egy test, két felemelkedett létező. Ez nehéz.  

      Tehát drága Shaumbra, itt, a „Jaj!” zónában minden kezd szétesni. Lehangolónak tűnik. Sötétnek látszik. A végét járjátok. Igazából ez a létező legnagyobb halál folyamat, amivel valaha is szembe fogtok nézni, beleértve a fizikai halált is. 

      A fizikai halál egy napsütéses parkban tett séta ehhez képest, és ez most komoly, mert akkor csak elmentek. Általában a testeteket megelőzve, már napokkal előtte elmentek. Elveszítitek a kapcsolatot és a tudatotokat, és csak átpárologtok a túloldalra, majd meghal a testetek, és mindenki sírva fakad – vagyis majdnem mindenki. De ez keményebb. Ez az Én halála, azé az Éné, aki oly gondosan fel lett építve, aki oly kifogástalanul meg lett tervezve, és  létidőkön át profi módon lett manipulálva. Bizonyos részeid örökkévalónak tervezték meg, és hirtelenjében felfedezi, hogy nem az. 

      Itt most nem a fizikai testről beszélek, hanem a legyártott emberi személyiségről. Erről a robot aspektusról, aki az emberi tökéletességre lett beprogramozva – egy csodálatos test, ragyogó arc, kifogástalan öltözet a divatnak megfelelően – természetesen. Mesés bőség. Mindenkin túlszárnyaló intelligencia. Egy-két kézmozdulattal csodák véghezvitelének a képessége –és természetesen csokoládés sütik illata folyamatosan.  

      Tehát ez a robot – ami lényegében aspektusok csoportjából tevődik össze – gondosan meg lett tervezve a robotokhoz hasonlóan, majd ki lett küldve. És egyszerre csak, te és a robotok mindnyájan felfedezitek, hogy ez egy hatalmas, óriási illúzió volt. Soha nem fogod elérni az emberi tökéletesség állapotát. Mert ez elérhetetlen. Megvalósíthatatlan. Soha nem fogsz ebben a státuszban felemelkedni: ez másként történik meg. A felébredés másmilyen. 

      Ez a „Jaj!” Szakasz, ez a leépítő-szétbontó periódus bármeddig eltarthat, a gyorsaknak úgy kb.10-15 évig, míg másoknak eltarthat 3, 4, 5 vagy több létidőig is. A lassúaknak pedig akár 20-30 létidőig. Igazán. Gondoljatok csak a saját felgyülemlett szemetetekre, az összes felgyülemlett hiedelemre, káprázatra és illúzióra, haragra, sebre, és minden egyébre. Gondoljatok csak bele, milyen sok időbe került mindezt összegyűjteni. És gondoljatok csak bele, milyen sokáig tarthat mindezt kitisztítani. 

      A mi oldalunkon kötöttünk egy fogadást az angyali létezőkkel–  én vesztettem -  mert tudjátok, nekünk van valamink, amit mi emberi TV-nek hívunk. Ez volt az első valóság show TV, és mi innen nézünk benneteket! (nevetés) –„Nahát! Bámulatos! Fura, de elképesztő!” És van egy társ-programja is: „Furcsa, de igaz: Az emberi gondolatok és cselekedetek”     

      Tehát kötöttünk egy fogadást a felébredés kapcsán. Mennyi ideig fog tartani, míg a fejlettebb – nem szeretem ezt a fogalmat, mondjuk inkább azt, hogy a kétségbeesettebb (nevetés) emberek felébrednek? Az általános egyetértés 3, 4 esetleg 5 létidő volt. Drága barátaim, nagyon sok spirituális pénzembe kerültetek nekem! (nagy nevetés és taps) Tudjátok ki nyerte meg a fogadást? Tóbiás. 

      LINDA: Mi.  

      ADAMUS: Tóbiás.  

      LINDA: Mi nyertük meg. 

      ADAMUS: És ti. Egyértelműen ti. De Tóbiás volt, aki azt mondta: „Nem.” Azt mondta: -„Én ismertem őket Tien Templomaiból. Szerettem őket. A büdös cipőjükben jártam.” És Tóbiás még ezt is mondta: -„Nem, ők még ebben az életükben meg fogják ezt tenni, és ehhez nem kell majd 90 év. 12, 15, 20 év alatt megteszik.” A legtöbben már régóta ezen az úton jártok. 

      Az utánatok jövők, amennyiben elegendő szenvedély él bennük eziránt, akkor 5-6 év alatt meg tudják tenni. És az évek nem számítanak – csak nektek. Ha már vége, akkor nem számít. De igen, egy részetek azt kérdezi: „-Meddig fog ez még tartani?” 

      Erről a könyvünkben fogunk többet beszélni. Meg fogjuk adni a részleteket arról a szikráról, ami beindítja a felébredést, és az emberek majd fel fogják ismerni, hogy az éppenséggel nem mindig egy szikra. Hanem egy nyomás, ami már jó ideje gyülemlik fel. Néha már annyira sok a pszichikus energia a hullámminták eredményeképpen, annyira sok a felgyülemlett pszichikus energia, hogy az kierőszakolja ennek a bekövetkeztét. És egy nap a felébredés… meghatározható lesz. Ez nem igazán akkor fog megszületni, de azon a ponton már meghatározható lesz egy könyv, egy tragédia vagy valami történés eredményeképpen. 

      Erre a „Jaj!” Zónára szeretnénk koncentrálni. Hogy segítsünk abban, hogy az emberek megérthessék, hogy amin keresztül mennek az viszonylag megszokott dolog, és hogy minden rendben lesz, amennyiben ezen keresztül tudnak jutni. 

      Ebben a leépítő vagy szétbontó zónában érzik meg azt is, amikor a szellemi vezetőik eltávoznak, ez az, amikor annyira nagyon egyedül érzik magukat, és amikor többé már semminek sincs értelme. Erről többet fogunk beszélni. 
 

      Az „Egybeolvadás” Zóna 

Na, ezután jön a következő lépés, amit én az egybeolvadásnak fogok nevezni. Az „egybeolvadás”. Apropó, ezek nem éles sorompók. Nem csak úgy átugrasz az egyikből a másikba, hanem ezek egybefolynak egymással. Most ezt nagyon leegyszerűsítem. 

      Eljuttok ehhez az „Egybeolvadáshoz” a folyamat során. Ekkor a hullámformák már elkerülhetetlenül jönnek össze egymással. Hirtelen rádöbbensz: -„A francba, nincs visszaút. Ez most történik.” Megpróbálsz visszamenni, de nem tudsz. Megpróbálsz felejteni, de nem tudod elfelejteni azt, amit már tudsz. Megpróbálod ezt tesztelni is akár. Azt mondod: -„Ki tudom ezt az egészet törölni?” – Hát nem. 

      Tehát ez a következő az egybeolvadás, ahol egy nagyon mély szinten lényegében elkezded érezni saját magadat, az isteniségedet. Még mindig nagyon embernek érzed magad, de egyszerre csak futó bepillantásokat nyersz a tisztánlátásba. Ennek valószínűleg a legjelentősebb része az, hogy egyszerre csak elönt egy kreatív kitörés. Soha nem éreztél még ilyet. Váratlanul kreatív természetű dolgok kezdenek vonzani – zene, művészet. Eddig egyáltalán nem érdekeltek ezek a dolgok. Ekkor hirtelen elkezded meglátni a szépséget a dolgokban, amik mindig is ott voltak, csak te voltál az, aki eddig nem vetted azokat észre.     

      Még most is sok traumán és káoszon mész keresztül a „Jaj!”  zónában, a lebontási szakaszban, de most ott él benned a remény. Bizonyítékait kezded annak látni, hogy ez tényleg megtörténik. Lényegében elkezdesz kapcsolatba lépni és kommunikálni a nem fizikai entitásokkal. Ez nem azt jelenti, hogy csatornázó leszel – hála istennek –, de váratlanul azon kapod magad, hogy más létezőkkel beszélgetsz. És ők válaszolnak, amit te persze kétségbe vonsz. De megint megteszed, és a következő alkalommal kicsit nagyobb a tisztaság. 

      Hirtelen a köd elkezd kissé felszállni, de másnap lehet, hogy megint sűrűn leereszkedik. És egyszerre csak valami mély, új szenvedélyt érzel, ami másnapra megint olybá tűnik, mintha megfakulna, elhalványulna. Ebben a fura köztes zónában vagy, és drága Shaumbra, ti most pontosan itt tartotok. Még mindig vannak aggodalmaitok. Még mindig könnyen megijedtek, kissé még sokkban vagytok, és félelmetek van ettől a folyamattól, amin átmentetek. És nem tudtátok, hogy már átmentetek rajta. Még mindig ott az aggodalom, hogy vissza kell menjetek, vagy hogy még mindig benne vagytok, vagy, hogy ezt az egészet csak kitaláljátok.  

      De kedveseim, ebben az összeolvadásban elkezditek megérezni az éneteket, ezt az elvesztett szeretetet. Ez ekkor egyre intenzívebbé válik, egyre nagyobb a vágy, és a vicces itt, ebben a szakaszban az, hogy nem csak a ti szívetek fáj az elvesztett szeretetekért, hanem azt is érzitek, hogy az is fáj értetek. 

      Ez egy szavakkal elmondhatatlan, leírhatatlan érzés, mikor tudod, hogy minden részed hiányolt téged, törődött veled és elkülönülve érezte magát tőled, és sokkal jobban haza akar térni hozzád, mint ahogy te akarsz hozzá visszatérni. Ez egy lenyűgözően gyönyörűséges élmény. Lehet, hogy csak egy másodperc tört részéig tart, de ez nem számít. Nem számít. 

      Tehát itt valami történik. Az egybeolvadás. Annak tudása, hogy ez valóságos. És váratlanul felfedezed, hogy amit mindig is kerestél, az tényleg itt van. Úgy érzed, mintha egy áttörés határán lennél. Úgy érzed, szinte már majdnem bele is kóstolhatsz, be is lélegezheted azt a valamit. Nevezd ezt bárhogy – megvilágosodásnak, éberségnek, felemelkedésnek – annyira közel van – tudod, hogy ott van. Nem pedig egy messzi, távoli álom többé már, hanem itt van, de még mindig kisiklik, elszökken előled. Pedig igazából nem ez történik. Csak te érzed ezt így. 

      Valami történik itt, amiről szeretnék beszélni, ezért egy kicsit hosszú leszek, de szeretnék erről beszélni. Ez rendkívül fontos. 

      Itt - ez az, amikor elkezdesz tanítani vagy megosztani másokkal –  ez az a pont, amikor nagyon nagy elterelések történnek. Pontosan itt. Nem itt – a „Jaj” zónában, hanem itt –  az „Egybeolvadásban”. Hirtelenjében elkezditek ezt megkóstolni – az elterelést.  

      Mik ezek az elterelések? És erre tudnotok kell a választ, mert ti magatok tapasztaljátok ezeket. Mik az elterelések? Kérlek. Linda téged fog önként jelentkezőként szólítani. 

      PATRICIA: Engem? 

      ADAMUS: Igen. Kitűnő. Kitűnő választás. 

      PATRICIA: Hogy mik az elterelések. Hú… 

      ADAMUS: Vegyél mély lélegzetet jó mélyre. Mi az, ami Téged elterel? Elkezded érezni az énedhez való visszatérést. Mi az, ami elterel ettől Téged? 

      PATRICIA: A hétköznapi aggodalmak. 

      ADAMUS: Köszönöm. Igen.  A hétköznapi aggodalmak. Említs ezek közül egy személyeset. 

      PATRICIA: A szakmai és anyagi aggodalmak. 

      ADAMUS: Konkrétan? 

      PATRICIA: Konkrétan? A kreatív tervek… 

      ADAMUS: A projekt elvégzése. 

      PATRICIA: A projekt elvégzése. 

      ADAMUS: Köszönöm. Igen. Köszönöm. A projekt elvégzése – legyen az bármi, mivel ennek hatása van a szakmai és anyagi jövődre. 

      PATRICIA: Igen. 

      ADAMUS: Ez egy csodálatos elterelés. Káprázatos. Jó ürügyet nyújt számodra – vagyis inkább egy olcsó kifogással szolgál – arra vonatkozóan, hogy ne azt tedd, ami tényleg ott van a szívedben, és ami tényleg ott van. El tudod most képzelni, hogy visszanézel önmagadra, és azt mondod: „Tudod, annyira nagyon eltereltem magam, pedig igazából nem is azt akartam megírni. Nem azt… de erre lettem kényszerítve, így aztán…”     

      PATRICIA: Ki által? Saját magam által. 

      ADAMUS: ...módszeresen. Abszolút. És –„Rávettem magam, hogy megírjam, de nem ezt akartam megírni.” Talán. Tehát ez egy elterelés. El tudod képzelni hirtelen az Én Vagyok tudatosságát, jelentsen ez bármit is. Ez a tudatosság. Olyan ez, mint amikor felgyúlnak a fények. Megérted. Ott vagy. Hű! Nem számít. A projekt, és minden más is pusztán egy eltereléssel szolgált. Köszönöm. 

      PATRICIA: Köszönöm. Emlékszel a nevemre? 

      ADAMUS: Hadd fogalmazzam ezt másképpen! 

      PATRICIA: A becenevemre, amin te szólítasz engem. 

      ADAMUS: Igen, de most erre fókuszáljunk. Hadd fogalmazzam ezt másképpen! (nevetés) 

      LINDA: Elterelés. 

      ADAMUS: Ez eltérít. Most elterelted szegény Cauldre-t. Hadd fogalmazzak másképpen: ahelyett, hogy végigszenvednéd magad a projekten, az ennél sokkal, de sokkal könnyebben is manifesztálódhatna, amennyiben visszafelé tekintenél rá, onnan, ahonnan már megcsináltad.  

      PATRICIA: Igen.  

      ADAMUS: Akkor jó. Köszönöm. 

      PATRICIA: Köszönöm.  

      LINDA: Mi volt a becenév? 

      ADAMUS: Haladjunk tovább! 

      LINDA: Oké! 

      SHAUMBRA (nő): Az én eltereléseim a félelmeim. 

      ADAMUS: Félelmek. Ez jó. Félelmek. Akkor most ezeket sorra vesszük…(Adamus ír) Ezek némelyike, ahogy mondtátok is, a hétköznapokkal függnek össze. Aztán vannak nagyon érzelmi alapúak. Félelmek. És mi a félelem? 

      SHAUMBRA: Nos, a mindennapos élettel kapcsolatos. 

      ADAMUS: Oké. Van ebben félelem a teljes felébredéstől, és attól, hogy többé nem fogsz kötődni a földi élethez? 

      SHAUMBRA: Igen, de ez nem tudatos nálam. 

      ADAMUS: Igen. De igen, a félelem jó. És a mindennapos élet kapcsán mik a félelmeid? 

      SHAUMBRA: A változástól való félelem. 

      ADAMUS: A változástól való félelem. Kitűnő! Jó! Bölcs csoport. Köszönöm. Mi a többi? Ez egy nagyon jelentős félelem. 

      SHAUMBRA: Azt akartam mondani, hogy félelem a… 

      ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz? 

      SHAUMBRA. Hogyne. 

      ADAMUS: Köszönöm. 

      SHAUMBRA: A többi félelmem közül az egyik az, hogy a testem nem fog megfelelően működni. 

      ADAMUS: Ez jó. 

      SHAUMBRA: Nem lesz elég pénzem. 

      ADAMUS: Számít? 

      SHAUMBRA: Amikor ez nyomaszt, akkor úgy tűnik, hogy számít. 

      ADAMUS: Hozhatsz itt egy választást! 

      SHAUMBRA: Igen, tudom. 

      ADAMUS: Egy jól működő test vagy az abszolút megvilágosodás. Melyiket akarod? 

      SHAUMBRA: Abszolút megvilágosodás. Ez nem kérdés. 

      ADAMUS: Oké. 

      SHAUMBRA: Ez nem kérdés. 

      ADAMUS: Akkor meg ne aggódj a tested miatt! 

      SHAUMBRA: Oké. 

      ADAMUS: A test képes gondot viselni magára. Minél többet javítgatod, barkácsolgatod, minél többet aggódsz miatta, az csak automatikusan reagál rád. Mondd ezt: -„Drága testem, jelenleg ezen a fontos megnyíláson, virágba boruláson, megvilágosodáson megyek keresztül. Megtennéd, kérlek, hogy egyszerűen csak gondot viselsz saját magadra?”

      SHAUMBRA: Oké. Ez jó. Ez remek! 

      ADAMUS: Ez ilyen egyszerű. Igen. Jó. A testi problémák. Ez egy jó kérdés. Képes lesz-e a tested kiállni ezeknek az intenzív, magával ragadó energiáknak a beáradását? Azt hiszem Nevető Medve beszélt erről a múlt hónapban. Az intenzitás olyan hatalmas volt – nem említette a testet  - de az intenzitás akkora volt, hogy vajon képes vagy-e ezt kezelni? Képes-e az elméd mindezt kezelni, anélkül, hogy kivágná a biztosítékokat? Ez az a félelem. A tested képes-e kezelni a DNS újrahuzalozását, a szerveket, a vért és a sejteket és minden egyebet is, ami keresztülmegy ezen a változási folyamaton? 

      Ez tőled függ. Ez csak és kizárólag rajtad áll. Ezt te döntöd el. Mondhatod ezt: „Drága test, drága elme, tudod, hogyan hozd magad egyensúlyba. Ez beléd lett építve. Tudod, hogyan állítsd helyre magad! Akkor most már csináld!” Legyél ennyire határozott! Ne azt mondd: -„Ó test… (nyafogva) Aztán meg nehogy azt mondd, hogy…. na ebbe inkább bele se megyek. Rövid az idő. Tehát igen. Mi az elterelés? 

      RICKI: A család és a kapcsolatok. 

      ADAMUS: Abszolút. Erre vártam. Nevezzük ezt a szeretteknek – vagy részben szeretteknek, alkalmanként szeretteknek, időnként szeretteknek. Ez jó nagy elterelés. 

        Vannak gyermekeitek, partnereitek, emberek, akikkel már hosszú ideje együtt vagytok – és mi van akkor, ha ez azt jelenti, hogy nem lesztek ott a számukra, vagy ők nem lesznek ott nektek? Ez egy óriási, sőt talán az első számú elterelés ezen a ponton. Hatalmas. És ez bár becsülendő, de ezzel nem becsülöd meg magad. Érted, talán számukra becsülendő, de valójában ezzel nem becsülöd meg saját magad.  

      Lényegében nem ők teremtik, írják a forgatókönyvet. Hanem te, amikor azt kérdezed: „Igen, de ha én felemelkedem, fel fognak ők is valaha emelkedni? Vagy még 1000 létidőt le fognak élni ehhez? Ki lesz ott mellettük? Csináljuk meg együtt, vagy inkább egyáltalán ne is csináljuk meg.” 

      Ez a te választásod. Abszolút a te választásod, de szeretném, ha egy pillanatra megállnál, és megnéznél valamit, és nem csak ezt az egy potenciált látnád. Mert mi van akkor, mi van akkor, ha te teljesen tudatossá válsz? Milyen hatással lenne ez rájuk valójában? Mik azok az egyéb potenciálok – amit a fényeddel rájuk ragyoghatsz? Hogy esetleg némi szolgálatot láthatsz el számukra azzal, hogy segíts nekik meglátni azt, hogy kik is ők valójában? Talán azzal, hogy Szabvánnyá válsz számukra. Példává. És talán – és most ezen elmélkedj el egy kicsit – talán van köztetek valami régi megállapodás arra vonatkozóan, hogy te csinálod meg először, és ők ebben támogatni fognak téged. Hogy te csinálod meg elsőként, és Szabvány leszel a számukra. Hogy te csinálod meg elsőként, és ők majd gondot viselnek a rutin dolgokra. Talán, de csak talán.  

      Rengeteg más elterelés is folyik, és sajnálatos módon olyan sok mindenről kellene beszélnünk, de oly kevés az időnk. A következő összejövetelünk alkalmával ezt folytatni fogjuk. Ebben a zónában az egyik legnagyobb elterelés egy vicces típusú spirituális arrogancia és erről bőven és jól tudok beszélni. (némi nevetés) Ez a te saját spiritualitásod. Annyira magaddal vagy elfoglalva, mert ez tényleg jó érzés, és mert annyit tanultál. De ezzel lényegében csak felpumpálod a régi spirituális értékeidet, ahelyett, hogy leépítenéd, lebontanád azokat. Ezzel valójában csak egy terelőútra tévedsz, és egyszeriben guruvá válsz, a bölcs szentté. És tudjátok, tényleg jó ebben a pozícióban tetszelegni. Ez fensőbbséges, és ettől másoktól különbnek érzed magad. És ez egy valóságos tapasztalás, de hajlamosak vagytok itt maradni ebben a zónában, mivel szeretitek ezt a szerepet eljátszani másoknak. Olyan vagy, mintha az újonnan megtalált spiritualitásod lennél. Miért is mennél tovább, amikor már meg van a tortácskád, miért is engednéd azt el? 

      Szóval… nehéz ezen nevetni, Kuthumi! Tehát jelenleg a legtöbben itt tartotok. Ebben az összeolvadásban. Most tapasztaljátok mindezt. Éreztek. Ez ott van – érzitek az énetek érintését, suttogását, mint eddig még soha. A következő hónap során még jobban bele fogok menni az elterelésekbe, de el akarok most jutni a lényeghez, oda, amiről tényleg beszélni akarok. 

      A következő zóna 

      Ez az a zóna, amiben szintén benne vagytok, vagy pedig éppen most vagytok odajutóban. (az Egybeolvadás utáni és az X pont előtti zónára utal) Nem is tudom milyen elnevezést adjak neki. Talán majd ti segítetek megtalálni a megfelelő elnevezést, mert ebben a zónában, ebben az – igazából ez a végső szakasz, amin az ember keresztül megy – ahol a filozófia többé már semmit sem jelent. Az egész egy lósz*r. Váratlanul rádöbbensz, hogy a spiritualitás nagy része mennyire hamis. Hogy mennyire olyan volt, mint a légypapír, jól odaragasztott téged. Ez egyféle értelemben bámulatos volt, és hogy ez mekkora szemét is valójában. Tényleg az. Nem kezdesz egy embernek az együttérzésről, és az általa járt útról beszélni, amikor éppen teljesen magába van zuhanva, össze van esve. Azt mondod nekik, hogy minden rendben lesz. Minden más csak egy rakás szemét. Később majd rátérhetsz erre is, és elmagyarázhatod ezt számukra intellektuálistól mentes fogalmakkal.  

      Egyébként ebbe a zónába egy páran – állításom szerint - már beléptetek. A többiek pedig ebben a hónapban fognak belépni ide. Ez gyönyörűséges. Ezt az egész destruktúrálást vagy lebontást a múlt részévé változtatja. Itt az történik, hogy Tóbiás halhatatlan szavait idézzem: „- Nem számít.” Jönnek a dolgok az életedbe. Azok az aspektusok visszatérnek, csak hogy megjárassák veled a poklok poklát, és te csak veszel egy mély lélegzetet, és ez nem számít. Nem kell átadnod magad azoknak a díszes, ékesen hangzó kis spirituális közhelyeknek többé. Nem kell elolvasnod a „napi idézeteidet”, azokat a cukros üzeneteidet, azokat a „puffasztott zabpelyheket”, és semmi egyebet. Ez az egész itt már rettentően nevetségessé, kitalálttá válik, ami talán egy ponton a segítségedre volt, de most már roppant gyerekes.  

      Itt, ebben a zónában – például egy páran ezt mostanában megtapasztaltátok. Egy aspektus – egy integrálatlan aspektus – és van még egy kevés belőlük odakint, a nagyon rosszakból – és te felismered, hogy ezek nem is olyan nagyok, és nem is annyira rosszak – de attól ők még jönnek, hogy az intellektuális poklot megjárassák veled. Tudjátok milyen is ez. És abban a pillanatban már ez a téma kering az elmédben. Hát ez meg hogy került ide? „Olyan szép napom volt, és egyszerre csak már megint azt veszem észre, hogy bántom magam.”  

      A kétség. Kérlek benneteket: a kétség csak akkor a tiéd, amennyiben elfogadod azt. Ebben a zónában, ezek az aspektusok visszajönnek, és tényleg megpróbálnak terrorizálni benneteket. Valójában tesztelnek titeket. Igazából azt akarják tudni, hogy tényleg készen állsz-e a felébredésre. Szóval ezek visszatérnek, de téged ez már nem zavar. Többé már nem veszel részt ebben az intellektuális/érzelmi párbeszédben magaddal. Egyszeriben többé már nem vonod kétségbe magad, és többé már nem adod meg magadnak ezeket a régi, megalázó és szidalmazó szavakat, ezeket a régi… 

      Ismeritek jól, milyen is ez. Nem érzed jól magad saját magaddal kapcsolatosan, legyen ennek bármi is az oka, engem ez nem érdekel – öregszel, fáradt vagy, valamit rosszul tettél, nem vagy olyan jó, mint valaki más – és egyszeriben csak már megint benne vagy ebben a régi kétség dologban. És ilyenkor mit szoktál tenni? Meghinted ezt egy kis cukorral, aminek szirupot öntesz a tetejére, és még ilyeneket is mondasz: -„Vagyok, Aki Vagyok.” – anélkül, hogy ezt el is hinnéd. Vagy esetleg futásnak indulsz, és elolvasol valami spirituális idézetet vagy egyebet. De ez ebben a zónában többé már nem működik. Nem működik, és ez benne a csodálatos. 

      Hirtelenjében a vallásos, spirituális szövegeket – vagy ahogy ezt Kuthumi mondaná – hányásokat – többé már el sem tudod olvasni. Annyira tegnapinak tűnnek. Egyszeriben ez az egész intellektuális párbeszéd a spiritualitás nevében nagyon fárasztóvá és régivé válik. Egyszeriben csak felnevetsz – a szó szoros értelmében – és azt mondod: „Nem számít. Tényleg nem számít.” 

      Ezen a helyen lenni csodálatos, gyönyörűséges. Tudod, ez egyfajta csend. Ez egy olyan fajta csend, amit már több száz létidő óta nem tapasztaltál. Azt is mondhatnátok, hogy ez egy új egyensúly tudatossága. Ez nem a meditálásról szól. Ez nem az imádkozásról szól. Ez semmiféle technikáról nem szól. Ez a zóna talán a: „Nélkül” – a semmi. Ez a semmi és a minden. „Nélkül”. Itt nincs szükséged semmire. Ez az Én Vagyok valódi felismerésének a kezdete, és nem csak mondogatjátok ezt. Sőt mi több, ebben a zónában eljutsz majd arra a pontra, ahol még csak ki sem akarod mondani többé. Ez csak van. Csak van. És drága barátaim, valójában itt tartotok.   

      Át akartam adni nektek ezt az áttekintést, csak hogy megértsétek, hogy mi is történik. Meg akarom mutatni a folyamatot, amin keresztülmentek, hogy amikor majd másokkal dolgoztok a saját szavaitokkal, a saját módotokon, elmagyarázhassátok nekik a folyamatot. 

      Itt az történik, hogy minden egyfajta csendes szépséggé alakul át… csendes szépséggé. Semmit sem kell erőltetned. Egy bizonyos értelemben nem is törődsz semmivel, mivel a törődés régivé válik. Ó igen, még mindig ott van az emberi nyomás, hogy legyen pénzed, és ki tudd fizetni a számláidat. De egy bizonyos értelemben már ezzel sem törődsz. „És akkor mi van? Akkor elvihetik a házamat. Nekem itt vagyok Én. És nincs is ennél jobb.” 

      És a vicces az egészben az, hogy a legtöbb esetben ez nem történik meg. Nem veszíted el a házadat. Nem veszíted el az egészségedet. Nem veszíted el mindezeket a dolgokat. Gyarapodsz. Gyarapodsz. De a következő alkalommal vissza fogunk térni az elterelésekhez, és erre már most figyelmeztetlek benneteket! Itt is vannak még elterelések. 

      Kérlek benneteket, értsétek meg, hogy beléptek ebbe a „Nélkül”  zónába, ebbe a csendes zónába. Ez a vihar utáni csend. Túl vagy a viharon, ezen a könyörtelen, fárasztó csatán, ami itt, ebben a leépítő-szétbontó zónában zajlott, és ennek maradványain is, amik itt, az Egybeolvadás zónájában voltak. Ez itt már a csendes zóna. 

      Azért beszélek róla, hogy engedélyt adhassatok magatoknak, hogy ezt ebben a hónapban megtapasztalhassátok. Adj erre engedély magadnak, és mondd ezt: „Tudod, ez nem számít.” Ez nem azt jelenti, hogy ez jelentéktelen, vagy hogy téged ez nem érdekel. Nem számít – mert te tudod, hogy minden hogyan fog kialakulni. Már ismered a történet végét, még mielőtt a többi fejezet egyáltalán megírásra került volna. Ez ennyire egyszerű – és bárki, aki ezt megbonyolítja, annak…-nak kell lennie. (nevetve) 
 

      Energia Potenciálok 

      Akkor most Shaumbra csináljunk meg valamit! Váltsunk sebességet! Vegyünk egy mély lélegzetet! 

      (szünet) 

      Egy energia-krízis zajlik most minden értelemben a Földön. Egy energia-krízis. Ez azzal az energiával veszi kezdetét, amit a tudat használ, amit az összes energia nagy gyűjtőtartályából hív elő a tudat, te és mások is.  

      A pszichikus, nem fizikai energia előhívásának régi módja változóban van. Ezért is változik a világ. Láthatjátok ezt a szimbólumokban, azaz az aktuális gyakorlati alkalmazásokban. A világban tulajdonképpen kifogyóban vannak a régi energiás üzemanyag-források. És most a nap- és a szél-energiákkal játszadoznak. De kérlek benneteket, Ne! Azok csak kötések egy tátongó seben. Nem azok a válaszok az emberiség számára. Azok játékszerek. Viccek. Azok elterelések. Sajnálom, de ez van. 

      A világ egy hatalmas energia-krízissel néz most szembe minden lehetséges értelemben. Ez az egész valójában az, ami a következő szintre jutást ösztökéli, stimulálja.  

      Ahogy ezt már a múlt hónapban is említettem, az olaj a fúrótorony felrobbanása következtében bekerül a Golf áramlatba, ami rövid távú környezeti problémákat okozhat, de ami ezt igazából okozza, az a tudatosság. Tudatosság – nagy szó. Ezt az a tudatosság okozza, hogy fejezzék be ezeket a talajfúrásokat, mert nem ez a válasz a jövőre nézve. Az energia mindenhonnan körbevesz bennünket egy semleges állapotban tartózkodva jelenleg, ami elegendő energia a világ leghatalmasabb városainak az áramellátására - és itt van ebben a teremben is, ott van a vízben, a levegőben, a testetekben – de nem kerül hasznosításra. Azt gondolják, hogy ez nem létezik, pedig igen. Természetesen egy időben azt is gondolták, hogy a Föld lapos – és talán az is! (nevetés) 

      Tehát akkor Shaumbra tegyünk most meg valamit! Érezzük jól magunkat! Menjünk és érezzünk bele az energia-potenciálokba a világ számára! 

      De mielőtt ezt megtennénk, szeretnék némi apró betűs részt ehhez hozzáfűzni. Tegyük fel, hogy egy új energiaforrást jövőre, vagy azután, vagy bármikor fel fognak fedezni. Ennek drámai hatása lesz az infrastruktúrára – vissza fogunk térni a struktúrához – az emberek mindennapos életének a struktúrájára. Autók, emberek, akik kazánokat gyártanak, akik az áramot állítják elő, azok az emberek, akik a szenet bányásszák vagy az olajat szivattyúzzák – ők munka nélkül fognak maradni. Ennek vége. Finito! És ezzel az új energiával nem kell sok ember annak működtetéséhez, mert ez bizonyos értelemben dolgozik magától. És nagyon hatékony, elképesztően ütős! Mi van akkor, ha rossz kezekbe kerül? 

      Tehát mindezek a dolgok feljönnek. Igen, az Új Energia fogalma elképesztően hangzik. El fogjuk hozni az Új Energiát a Földre, de értsétek meg, hogy mi áll ezzel szemben. Értsétek meg ennek a horderejét, használatát – és ti ezt megértitek, mivel már keresztülmentetek ezen – a saját Új Energiátok használatán, a destruktív- leépítő változási folyamat során.          

      Így most visszatekintve – megérte? A válasz tőletek függ. 

      Menjünk bele a potenciálokba, hiszen ott most csak felfedezzük a potenciálokat! Ami az érdekes a potenciálok kapcsán, hogy nagyon hasonlatosak a léggömbökhöz! (utal a Shoud előtti bevezető részben elhangzottakra)  

      Mindvégig ott voltak, csak az emberek nem látták őket. Nem voltak elrejtve, mindössze láthatatlanok voltak, mivel korlátolt tudatossággal nem fogod meglátni a valódi potenciálokat. De ez a csoport gyönyörűséges tudatossággal rendelkezik, és megtanultatok már érezni, és megtanultátok azt is, hogyan lépjetek túl a mentális gondolaton. A mentális gondolat attól még mindig fontos, de megtanultátok, hogy létezik azon túl valami más. 

      Akkor most induljunk el erre az utazásra ezen a helyen. Az összes potenciál körbevesz most minket.  

      Na most, a potencializálás – ezt a szót én találtam ki – a potencializálás egy művészet. Nem tudomány. Ez valami olyan, ami gyakorlatot, fortélyt, bizalmat és együttérzést igényel, mert a valódi potencializálás során túl lépsz az elméden. Nem gondolkodsz az Új Energián. Nem próbálod látni az Új Energiát. Hanem megtapasztalod azt. Érzed azt. Engeded, hogy megbizseregtesse a szívedet. Érzed, ahogy az rezeg vagy kiterjed a testedben. Van, hogy egy érzelem is társul hozzá, de ez nem egy gondolat. Nem próbálod azt kielemezni. Nem próbálunk itt elemezgetni. Milyen érzés az Új Energia? 

      Lehunyhatod a szemed – vagy nem. Nekem mindig segít, ha egy kicsit dúdolok magamban, amikor potencializálok. Szeretek dúdolni, miközben potencializálok. (a közönség is elkezd „dúdolni”) Abban segít, hogy érezzek, és ne gondolkozzam. 

      Milyen érzés az Új Energia? 

      (szünet) 

      Mi az Új Energia dala a Föld számára? 

      (szünet) 

      Milyen érzés? 

      (szünet) 

      Táncoljatok ezzel egy kicsit! 

      (szünet) 

      Lélegezzetek vele! 

      (szünet) 

      Új Energia…

      (szünet) 

      Ha közben gondolkodtok, akkor az azt jelenti, hogy nem potencializáltok. Amennyiben éreztek, akkor vonzotok. Megszólítjátok ezt a potenciált. Kihozzátok a szunnyadó állapotából. Kihozzátok a pihenésből, az alvásból, ahol eddig volt. 

      (szünet) 

      Ez a bolygó most készen áll erre az Új Energiára. 20 vagy 50 évvel ezelőtt még nem állt erre készen. Tehát itt van a vágynak és a szükségnek ez a gyönyörűséges kombinációja, és van nektek egy csodálatos potencializátorotok – aki te vagy – és aki beleérezhet a potenciálokba. És amikor ezt teszed – apropó, ó, vehetsz egy mély lélegzetet, és lazulj el egy pillanatra – mert véleményem szerint ez a Vonzás Törvényének a valódi jelentése. És nem az, amikor gondolkozol valamiről intellektuálisan, és mentálisan akarod annak megtörténtét kierőltetni. Ez az érzéséről szól. Az érzés az, ami kiengedi azt ebből a hosszú hibernációból, vagy legalábbis a semleges állapotából, és most már vonzódik hozzád és a személyes életedhez. Most már vonzódik, egyre közelebb kerül a Földhöz, közelebb kerül ahhoz, hogy választott valósággá váljon. Közel jön hozzád, hogy veled legyen. 

      Olyasmi ez tudjátok, mint egy mag. Egy mag – mint amikor virágokat vagy némi zöldséget akarsz ültetni – egy apró kis magocska ez egy csomagban, és a mag csak vár és vár. Semleges állapotban van, ezért csak várakozik. Hát a potenciálok is ilyenek. Mint a magok – láthatatlan magok – amik csak arra várnak, hogy elültesd őket. Tudat és választás által kerülnek elültetésre, és arra várnak, hogy bejöhessenek ebbe a valóságba, és virágba borulhassanak – és most pont ezt tettétek. 

      Amennyiben elkezdesz ezen gondolkodni, fel akarod azt építeni az elmédben, akkor nem potencializálsz. Amennyiben gondolkozol róla, annak is van egy bizonyos mértékű sikere, de nem túl sok. Amikor érzel, na akkor abszolút bevonzod azokat a potenciálokat az életedbe. 

      Tehát Shaumbra ez globális alapon működik. Nem erőlteted ezt rá  senkire, semmire, de ki tudja – egy tudós talán felébred az éjszaka közepén és felkiált: -„Hát ez az ötlet meg honnan jött?” – majd elszalad a laboratóriumába, és napokon keresztül csak dolgozik rajta. „Ez meg honnan jutott az eszembe?” Majd azt gondolja:-„Tényleg nagyon okos vagyok.” De honnan jött ez? Talán pont innen. 

      Csak hogy tudassam veletek, hogy merrefelé tartunk, egyre többet fogunk tenni ebből a dologból minden találkozónk, összejövetelünk alkalmával, és addig is ti magatok is megtehetitek ezt magatokért. Visszanézel – azt fogod tenni egy pillanat múlva, visszanézel – a beteljesedés, a felemelkedés, a teljesség, a megvilágosodás pontodról. Visszanézel magadra és azt kérdezed: - „Milyen potenciálokat akarok behozni az életembe? Mit akarok kezdeni az életemmel?” – Többé már nem szorulsz rá a tömegtudat kegyelmére. A saját Éned Vagy. 

      És drága barátaim, szeretném elmondani, mindenféle „de”, „ha” nélkül, hogy minden tökéletesen rendben van a Teremtés egészében, és te magad vagy az, aki megválasztod a teremtésedet.  

      Ezzel, Vagyok, Aki Vagyok – Adamus a ti szolgálatotokra. És következő  viszontlátásunkig: Au Revoir! 
 

(Fordította: Telegdi Ildikó – telegdiildi@globonet.hu)

Megjegyzés: Aki úgy érzi, hogy szívesen támogatná  anyagilag is a Shoudok fordításainak munkáját, az alábbi bankszámlaszámon megteheti:

Telegdi Ildikó  OTP BANK Rt. 11773339-00984762  Minden eddigi és ezt követő felajánlást előre is szívből köszönök: Telegdi Ildikó  

    A Bíbor Páholy Tóbiását és most Adamust is Geoffrey Hoppe, más néven "Cauldre" adja elő, aki a coloradoi Goldenben él. Tóbiás története a bibliai Tobit könyvéből megtalálható a Crimson Circle weboldalán (Http://www.crimsoncircle.com). A Tóbiás anyagok térítés mentesen állnak a világ fénymunkásai és a Shaumbra rendelkezésére 1999 augusztusa óta, amikor Tóbiás azt mondotta az emberiségnek, hogy a pusztulás potenciáljától tovább lépett az Új Energia felé.

    A Bíbor Kör a humán angyalok globális hálózata, akik elsőkként mennek át az Új Energiába. Amint megtapasztalják az örömeit és a nehézségeit a mennybemenetel felemelkedési állapotának, avval segítik a többi embert utazások részleteinek megosztásával, óvva és kalauzolva őket. Több, mint százezer látogató jön el minden hónapban a Crimson Circle web szájtra, hogy elolvassa a legújabb anyagokat, és megvitassák a saját tapasztalataikat.

    A Bíbor Kör találkozói nyitva állnak a nyilvánosság előtt. A Bíbor Kör a bőségére a nyitott szereteten keresztül tesz szert, és a Shaumbra ajándékaiból, szerte a világból. A Bíbor Kör legvégső  célja az, hogy humán kalauzolókként és tanítókként szolgálják azokat, akik a belső spirituális ébredés ösvényén járnak. Ez nem evangelizáló misszió. Nem "örömhírhozás." Inkább, a benső fény fogja odakalauzolni az embereket a bejárati ajtódba az együttérzésedért és törődésedért. Tudni fogod, mit tegyél és taníts abban a pillanatban, amikor a különleges és drágaságos ember, aki a Kardok Hídjához vezető utazásra akar épp behajózni, eljön hozzád. Amennyiben ezeket a sorokat olvasva, igaznak érzed e sorokat, kapcsolódást érzel hozzájuk, valóban Shaumbra vagy. Tanító és humán kalauzoló vagy. Engedd meg az isteniség magvának benned, hogy virágba borulhasson ebben a pillanatban és mindörökké virágozhasson. Sosem vagy egyedül, az egész világon a család vesz körbe, és angyalok a körülötted lévő birodalmakban.

    Kérlek terjeszd szabadon ezt a szöveget nem kereskedelmi alapon, térítésmentesen.  Minden egyéb felhasználás jóváhagyandó  Geoffrey Hoppe-val. Lásd a kontakt oldalt a www.crimsoncircle.com 
  Magyar forrás: www.shaumbra-hu.info

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés