Milyen szörnyen depressziós dalt választottatok a mai kezdéshez! (The Goo Goo Dolls: Iris - http://www.youtube.com/watch?v=TFuJW5Bdbe4) Pont úgy hangzik, mintha valaki éppen a felébredésen menne keresztül (nevetés), mégpedig a felébredés legrosszabb, legsötétebb és leginkább könnyekkel teli részén. Ki választotta ezt a dalt, Cauldre? Tényleg valami jó klasszikus zenét, vagy legalább valami vidám zenét szeretnék. 

      KATHLEEN: Legyen Beatles! 

      ADAMUS: Legyen bármi, csak a Beatles ne! (nevetés) Istenem, ha valaki olyan hallgatná meg, aki éppen az ébredésén megy keresztül, azonnal le akarná vetni magát a tetőről. (még több nevetés) És ti így képviselitek magatokat?  

      Nos… Shaumbra ma sok megbeszélni valónk van. És rögtön egy kérdéssel kezdeném  – ami nem a ti kérdésetek, hanem az enyém. Ha eddig nem tűnt még fel, hát nem igazán szeretek kérdéseket fogadni ezek alatt az összejövetelek alatt, ezek alatt a „belső körös” összejövetelek alatt. 

      Amikor Cauldre nagy ritkán megkér, hogy fogadjak kérdéseket az egyéb események alkalmával, mint amilyenek ezek az internetes show-k (ezeknek az interjúknak a felvételei megtalálhatóak a CrimsonCircle.com > Community< Other Videos & Other Channels – alatt), akkor bele szoktam ebbe egyezni egészen addig, amíg Cauldre is beleegyezik abba, hogy azt mondhatok, amit akarok. És én tényleg megértem ezeknek a drágáknak a frusztrációit, amin most mennek keresztül, de azt is el kell, hogy mondjam, hogy jóval több, mint a felének abszolút semmi vágya sincs a felébredésre. Imádják játszani a játszmát. Imádják – ahogy ezt az egyik este olyan sokatmondóan megjegyeztem – imádják a saját farkukat kergetni. Miközben semmi vágyuk sincs arra, hogy el is kapják azt, és azt akarják, hogy a játszma folytatódjon. 

      Ezeknek a kérdéseknek egy része ugyanaz, mint amit ti is feltettetek és már hosszú ideje túlléptetek ezeken. Az egyik este volt egy jó kérdés, egy a sok közül, de drága Shaumbra, nekünk sokkal több dolgunk van annál, minthogy ostoba kérdésekkel…. Cauldre nem engedte…(nevetés)…..szóval, minthogy olyan kérdésekkel foglalkozunk, amikre már ti magatok is tudjátok a választ. Tehát… 

      (Adamus odamegy Sart-hoz, leveszi róla a nyakláncát, és felteszi saját magára) Tudtad, hogy ezt fogom tenni. (nevetés) Abszolút tudtad!  

      LINDA: A fülét azért ne tépd le! 

      ADAMUS: Ha megszerzem a gyűrűt, soha nem kapod vissza. Hmm, ez így még nem teljes. Még… azt akarom! (még nagyobb nevetés és taps, ahogy Adamus levesz a közönség egyik hölgy tagjának a fejéről egy rózsaszín cowboy kalapot, felteszi a saját fejére, majd pózol egyet) Igen. Vagyok, Aki Vagyok! És nem érdekel, hogy ki mit mond rólam! (nevetés) 

      LINDA: És Cauldre most minden bizonnyal elszörnyed. Csak várj, amíg meglátja a képeket! 

      ADAMUS: Nem, most nem egészen van itt. (nevetés) Szóval… 

      LINDA: De a képeket látni fogja! 

      ADAMUS: A képeket majd később fogja látni, és majd akkor fog elborzadni! De… hogy neked milyen szép sálad van! (elveszi) De én én vagyok, és nem Colleen (Adamus leveszi a név kitűzőt a sálról), szóval ezt megtartom. 

      Szóval drága Shaumbra… igen? (nevetés és taps, miközben pózol) Ez a mi magas tudatossági összejövetelünk, és igen, én szeretnék a ti tanítótok lenni. (nevetés) 

      Tehát drága Shaumbra, örülök, hogy még tudtok nevetni. Visszakapod ezt a gyönyörű kalapot. Túl meleg van most ahhoz, hogy sálat viseljek, de neked adom, kedvesem. (nevetés, mert valaki másnak adja vissza a sálat) Ezt pedig megtartom. (a nyakláncot) 

      Tehát Shaumbra – az első kérdés a mai napon – nem vagyok egyedül. Ma nem csak Adamus vagyok. Velem van egy másik cselszövő  is. Vajon ki lehet ő? Kedvesem, készítsd a mikrofont! 

      LINDA: Ez egy találós kérdés? 

      ADAMUS: Hogy találós kérdés lenne? Aligha! Ki van velem? Egy pillanatra csukjátok be a szemeteket! 

      LINDA: Ki van veled? 

      ADAMUS: Vegyetek egy mély lélegzetet! Ki van velem? (valaki mondja: Kuthumi) Kuthumi! (taps) Kuthumi! Már készülődik a pár hét múlva Németországban tartandó összejövetelünkre! Ezért most közelebb jött, és ma egy kicsit mindkettőnket kapjátok. 

      LINDA: Hmmmm. 

      ADAMUS: Hát, igen, ahogy mondani szokták, egy kis curry egy kis borssal. 

      Drága Shaumbra, két fő témánk van mára – az ébredéssel kapcsolatos megbeszélésünk folytatásaként. 

      Ébredés 

      Le fogom egyszerűsíteni ezt az egész ébredést. Egyszerű és könnyen érthető fogalmakat fogunk használni azok kedvéért, akik utánatok fognak jönni. Mert ők ezt így fogják akarni. Az intellektualizálástól és túlzott magyarázatoktól mentes verziót fogják akarni az ébredés kapcsán. Hogy min mentek keresztül a folyamat alatt és hogy mi fog ebből kisülni. 

      Most közösen írunk egy könyvet. Kivétel nélkül mindannyian nagyon mély és személyes tapasztalással bírtok – amik módfelett csodálatosak, traumatikusak, élet-megváltoztatóak, földrengéssel bíróak, visszataszítóak, felháborítóak és elképesztőek.  

      Amikor így összejövünk – Kuthumi, jómagam és ti mindannyian – amikor így egybe csatlakozunk, akkor összerakjuk ezt a bölcsességet, és ez nem lesz unalmas. Nem. Az előbb készített fotó a kalappal, sállal és a többi dologgal mehet is a borítóra! – „Akkor most éppen felébredsz – vagy egyszerűen csak megbolondulsz?” (nevetés) 

      De most komolyan, Shaumbra, a többi embernek nem így kellene erről hallania, ahelyett, hogy hosszú éveken keresztül tanulmányokat kellene folytatniuk, módszereket kellene tanulmányozniuk, ami kész unalom? Talán egy kis humorral fűszerezve, és talán, de csak talán, mindaz, amit ti megtanultatok, amit ti megtapasztaltatok menet közben hatalmas segítség lehet mások számára. Nem éreznétek ettől úgy, hogy mindaz, amin ti magatok keresztül mentetek, mégis csak megérte a fáradságot? Majdnem? Kicsit? Igen. A válasz: igen. Hiszen ezért vagytok itt.  

      Tehát Kuthumi ma csatlakozik hozzám. Két dologról fogunk beszélni: folytatjuk a felébredésről folytatott megbeszélésünket, majd ezt követően bele fogunk menni egy pár potenciálba – és ez az, ami izgalmas számomra. Ez nagyon is valóságos, és az elkövetkező hetek, hónapok… stb. során ennek hatásait ti magatok is látni fogjátok a világban. 

        De kezdetként most arra kérnélek titeket, hogy legyetek szívesek és forduljatok meg egy pillanatra! (Adamus a terem hátsó részén áll éppen) Köszönöm. Köszönöm.  

      Nos, nagyon egyszerű okból kifolyólag kértelek titeket arra, hogy forduljatok hátra! Már felébredtetek, felemelkedtetek, vagy hívjátok ezt bárhogy. Már megvilágosodtatok. Már az „X” pont túloldalán vagytok. Már megtettétek. Beteljesítettétek. És most mindössze visszanéztek arra, hogyan is tapasztaltátok ezt meg. 

      Tehát amikor én ott fent vagyok, akkor előre néztek. Ti pedig: -„Van valami ezen túl. Van valami, amit még meg kell tennünk. Céljaink vannak. Valamit tanulnunk kell. Abba kell hagynunk saját magunk bántását.” Pedig a valóság az, hogy most visszanéztek magatokra. Hogyan tapasztaltad ezt meg? Hogyan akarod ezt megtapasztalni? Szerintem ez egy csodálatos dolog. Kuthumi beszélt erről pár évvel ezelőtt, pontosan itt. Már megtetted. Ez egy természetes… (Adamus visszasétál a terem elejére) …arra kérnélek benneteket, hogy továbbra is nézzetek hátra. Én meg közben előremegyek. Vicc. (nevetés) 

      Ez egy természetes folyamat, ami kibontakozik nélküled is. Néha előfordul, hogy még veled is kibontakozik. A kétség, az ellenállás, az összes fura módszer és terápia és minden más ellenére. Sőt, drága Shaumbra, mindenekfelett – amiről később fogunk szót ejteni – de szóval a tanácsadás, a folyamatok – ezek ellenére, te felébredtél. Már ott vagy. Már megérkeztél. 

      Akkor most vegyetek egy mély lélegzetet! Semmi miatt nem kell aggódnod, mindössze hozol egy választást, belemész azokba a potenciálokba, hogy hogyan jutottál el oda. És tudjátok, ez tényleg rémesen egyszerű. Hiszen választhatsz. Megválaszthatod, hogyan jutottál el oda. Talán most nem így érzed. Talán most úgy érzed, hogy a tömegtudat, a sötét erők, és általában véve az egész világ összeesküdött ellened. De nem, nem, nem, nem, nem, nem. Te vagy az, aki összeesküszöl saját magad ellen. Ennyi az egész, és ez rendben van. Sőt, lényegében ez jó szórakozás. Én magam százezer éven keresztül esküdtem össze magam ellen. Szeretnétek meghallgatni a történetet? (nevetés) Senki? (Linda azt mondja: Nem.) Először? Másodszor? Oké.  

      Szóval valójában csak saját magad ellen esküdsz össze. És én azt szeretném, ha ellazulnál. Most éppen egy élő dokumentumot, egy dinamikus, potenciállal teli, energiával teli élő dokumentumot írunk, alkotunk a felébredésről.  

      Tehát az első kérdés az – és drága Linda, megtennéd, ha gyorsan idejönnél – mert, mint te is tudod, kevés az időnk. 

      LINDA: Ó igen. 

      Mi a felébredés? 

      ADAMUS: Mi a felébredés? Mi a felébredés? Bárki válaszolhat önkéntes alapon – és Linda majd odamegy a mikrofonnal.  

      JOSHUA: Ez… 

      ADAMUS: (közbevágva) Sajnálom Joshua. Arra kérlek, hogy mielőtt beszélnél, halkítsd le kicsit a mikrofont! Nem, teljesen. Kapcsoljátok ki a mikrofonját! Csináljuk ezt együtt! Vagyok, Aki Vagyok. Már csináltuk ezt korábban. Vagyok, Aki…(a közönség csatlakozik, de Adamus leáll, és a szemeit forgatja. Nevetés) 

      ADAMUS: Joshua és én, mire kettőt számolok. Egy, kettő… 

      JOSHUA ÉS ADAMUS: Vagyok, Aki Vagyok. 

      ADAMUS: Oké. És most egyedül. 

      JOSHUA: Vagyok, Aki Vagyok. 

      ADAMUS: Hmmmm. Hmmmm. Közönség? (a közönség sincs megelégedve) Próbáljuk meg újra! Vegyél egy mély lélegzetet – tudom, hogy most a legszívesebben megfojtanál engem – vegyél egy mély lélegzetet, és engedd ki ezt úgy magadból, hogy komolyan is veszed. 

      JOSHUA: Vagyok, Aki Vagyok.  

      ADAMUS: Egy kicsit jobb. Egy kicsit jobb. Sajnálom, hogy pont te állsz most reflektorfényben, de ez mindegyikőtökre vonatkozik. Mindegyikőtökre… az a hang, az… majd később elmagyarázom. Meg fogod érteni, és akkor majd azt mondod: -„Á! Bárcsak kiáltottam volna!” Akkor most gyerünk, kiáltsd ezt ki! 

      JOSHUA: (sokkal hangosabban) Vagyok, Aki Vagyok! 

      ADAMUS: Ez az! (a közönség örül és tapsol) Köszönöm. Meg lehet csinálni. Meg lehet. Szóval akkor, mi az ébredés? 

      JOSHUA: Az ébredés… 

      LINDA: A mikrofonba légy szíves… 

      JOSHUA: Az ébredés azt jelenti, hogy azon a helyen vagy, amit az előbb említettél, tudatában léve annak, hogy visszanézel, és ebből a nézőpontból látva. 

      ADAMUS: Jó. „Visszanézés” – kitűnő. (Adamus felírja a táblára) – „Az énre” Ez egy díjat érdemel. És mindjárt kettőt is, egyet a…

      LINDA: Kettőt?! 

      ADAMUS: Egyet az Én Vagyok kimondásáért, egyet pedig a…. 

      LINDA: Egy pillanat. Előbb kiürítenéd a zsebeidet? (nevetés) Köszönöm. A másikat is. 

      ADAMUS: Abban nincs semmi. Tehát kitűnő. Ez kettőt érdemel. 

      LINDA: Meg van a kettő. Köszönöm. 

      ADAMUS: Következő. Mi az ébredés? Beszélünk erről a dologról, de mi ez? Lottó nyeremény? 

      PATTI: Az ébredés… 

      ADAMUS: Fel kell, hogy állj és…

      PATTI: ...Amikor az összes aspektusom, és a teljes Isteniségem hazatér, és minden ezzel egy időben ki is megy. 

      ADAMUS: Kimegy? 

      PATTI: Kiterjed. 

      ADAMUS: Á, jó, jó. Azt hittem hazajönnek, és azt mondják: -„A pokolba ezzel!” (nevetés) 

      PATTI: Nem, nem, sajnálom. Kiterjednek. 

      ADAMUS: „Már megyünk is. Háztakarítás. Majd később visszajövünk!”  – Kitűnő. Tehát az integráció. 

      PATTI: Igen. 

      ADAMUS: Igen, egy díjat kérek. Remélem ma több száz, több ezer díjat hoztál. 

      LINDA: Igen. 

      ADAMUS: Jó. Még egy párat! Mi a felébredés? A felébredés az, amikor félig alszol, és valaki az arcodba tolja a mikrofont! (nevetés) Á! 

      LINDA: Ma senki sem alszik. 

      JEFF: Tudat. 

      ADAMUS: Tudat. Rendben. Igen, de… 

      JEFF: Tudatában lenni. 

      ADAMUS: …mondj egy szót, ami együtt jár a tudattal. „Hmm hmm” –tudat. „Hmm” – tudat. 

      JEFF: Nyitott tudat. 

      ADAMUS: Nyitott tudat. 

      JEFF: Egy kezdet. 

      ADAMUS: Kiterjedt… 

      JEFF: Kiterjedt, igen. 

      ADAMUS: Kiterjedt, és rád erőltethetem a szavakat? 

      JEFF: Igen. 

      ADAMUS: Tudatosság, éberség. 

      JEFF: Tudatosság, éberség. 

      ADAMUS: Éberség. Kitűnő. Éberség. Szóval előre nézel az ösvényeden, és a legnagyobb kihívások, a legnagyobb problémák egyike a korlátolt tudatosság. Csak az van a tudatodban, ami azon a napon, azon a héten történik éppen az életedben, de szinte egyáltalán nem vagy tudatában a Magasabb Énednek, a Szellemednek. Nem vagy tudatában annak a sok entitásnak, akik most itt vannak körülötted. És tényleg nem vagy tudatában az isteniségednek – persze van jó pár rossz intellektuális elképzelésed róla, ami tényleg csak jól összezavart az „isteniség” kapcsán, de igazából nem vagy tudatában.  

      Azt hiszem, Tóbiás mondta egyszer, hogy az Isteniséged a te egyszerűséged. De az emberek az isteniséget is rendesen megbonyolították. Az isteni olyan nagyon egyszerű és csodálatos és makulátlanul tiszta, de mégis ott volt ez az erőfeszítés, mondhatni kereskedelmi vagy egyházi erőfeszítés, hogy jól megbonyolítsák az isteniséget, és azt állítsák, hogy az valahol nagyon távol van, és egy közvetítőre vagy tanácsadóra van szükséged ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhess vele. Tehát igen, tudatosság, éberség – és még egyet, mi a felébredés? Mi történik, amikor ébren vagy? 

      DEB: Érzés. 

      ADAMUS: Érzés. Az érzés, az jó. Ismételten, én ezt tudatosságnak vagy éberségnek nevezném, hiszen minél inkább tudatos vagy, annál érzékenyebb, érzőbb vagy, és annál inkább növekszik minden kapcsán az érzékelési tudatosságod. Minden kapcsán. Tehát ez jó. És ha ma nem osztanék mindenkinek díjat, akkor sincsenek rossz válaszok. Talán csak egy kevés. 

      LINDA: Nekem nem ezt mondod. 

      ADAMUS: Talán csak egy pár. Még egy igazán jót akarok. Mi a felébredés? 

      SHAUMBRA (nő) Megbízni abban, hogy minden tökéletes. 

      ADAMUS: „Ez rendben van. Ez nagyszerű. Ez tökéletes.” Abszolút. Olvasóink számára ezt hogyan fogalmaznád meg a könyvünkben?  

      LINDA: Megbízni magunkban. 

      ADAMUS: Megbízni… én ezt úgy fogom mondani….”a tökéletes rendben”. Minden tökéletességben van. Pontosan úgy, ahogy az összejöveteleink során is búcsúzni szoktam: „Minden rendben van a Teremtés egészében, beleértve téged is.” Ez az egész elképzelés, miszerint minden nagyon el van b… cseszve (nevetés) egy óriási hazugság. Nagy hazugság, és mégis mindenki elhiszi. Tehát ha szabad, akkor én ezt tökéletesnek fogom hívni. Ez tökéletes. Tökéletes, még akkor is, ha te nem azt választod, hogy tökéletes legyen – értitek? Tehát, köszönöm. (Adamus ír a táblára) Tökéletes. Ez egy kemény csoport. 

        Sok olyan tapasztalást nélkülöző felébredő ember van – akik még csak most kezdik ezt a folyamatot – akik azt feltételezik, hogy az ébredés azon nyomban szuperemberré teszi őket, és az összes problémájuk egy szempillantás alatt szerte is foszlik, és látóvá válnak, és beleláthatnak mások jövőjébe, meg ilyesmi dolgokat hisznek. De, ahogy ezt tudjátok, ez nem így működik, és igazán nem valami jól működik.  

      Tehát igen, a felébredés. Következő kérdés. (Lindához szólva) Jobb, ha a közönség között maradsz. 

      LINDA: Oké, maradok. 
 

      Mi indította be a felébredésedet? 

      Következő  kérdés. Az elmúlt beszélgetéseink során beszéltünk erről az „X” zónáról. Most ráközelítek erre a gyönyörűséges folyamatra, ami az idő és a tapasztalás kezdete óta tart. (Adamus két, egymást keresztező hullámformát rajzol) Itt vannak a hullámformák táncai. 

      Arrébb vinné valaki az erősítőt? Mert egy kissé bezavar.  

      Tehát itt volt a hullámformák tánca – az istenié és az emberié.  És ezek egy ponton összejönnek – és jelenleg pontosan ez történik. És most ráközelítünk erre a folyamatra. Tudjátok a múltban egy apály- és dagályszerű hullámzást alkottak, de soha nem jöttek össze egymással. És most éppen összejövőben vannak, és ti pontosan ezen a helyen vagytok most. (az „X” ponton, ahol a hullámformák kereszteződnek) 

      Most egyszerűsíteni fogok, és lehet, hogy egyesek számára ez vitatható, de akkor is le fogom egyszerűsíteni a folyamatot. Az első lépés az, amit a Rózsa Gyümölcsének fogok nevezni. Az első lépés: A Rózsa Gyümölcse. És nevezzük ezt egyben kiindulópontnak is. Kezdőpontnak.  

Saját tapasztalatodból kiindulva, nálad mi indította be a folyamatodat? Mi ösztönözte a felébredésedet?

      KATHLEEN: A kíváncsiság. 

     ADAMUS: Kíváncsiság. És kinek a kíváncsisága? 

      KATHLEEN: Az enyém. 

      ADAMUS: És ez mikor történt? 

      KATHLEEN: Amikor a rózsa gyümölcsénél voltam. 

      ADAMUS: Egy nap felébredtél, majd hirtelenjében azt mondtad: „Hmm, tényleg nagyon kíváncsi vagyok….” És ez lényegében nem vicces, megtörténik. Ez a kíváncsiság mikor hasított beléd? 

      KATHLEEN: Amikor még nagyon kicsi voltam. Egy szöcskének a térdéig értem. 

      ADAMUS: „Egy szöcskének a térdéig érni” Hát ez egy igen fura emberi megfogalmazás. 

      KATHLEEN: Ezzel érkeztem ide. 

      ADAMUS: Tehát – kíváncsiság. Ez jó. (ír) Kíváncsiság. És most hogy áll a kíváncsiságod? Kielégítést nyert, vagy még nagyobbra nőtt? 

      KATHLEEN: Valószínűleg nagyobb lett. 

      ADAMUS: Igaz. Tehát a kíváncsiságod nem nyert kielégítést. 

      KATHLEEN: Csak részben. 

      ADAMUS: Részben. És most nagyobb, mint eddig volt? Vagy kisebb? Egy nap felébredtél, majd így szóltál? –„Többé már nem vagyok kíváncsi. Abszolút felébredett vagyok.” 

      KATHLEEN: Nem.  

      ADAMUS: Nem – oké. Tehát – és ismételten nem akarok itt senkit sem kiszúrni magamnak, de mivel itt vagy, akkor meg miért is ne – szóval akkor még mindig arról van szó, hogy a kutya a saját farkát kergeti egy bizonyos mértékig. 

      KATHLEEN: Igaz. 

      ADAMUS: A kíváncsiság egy roppant kíváncsi dolog. Folyamatos mozgásban tart. Benne tart a játékban. Szórakoztat, és örökös tűnődésre késztet. De igen, a kíváncsiság. A te ébredésed. Köszönöm. Igen. 

      KATHLEEN: Szívesen. 

      ADAMUS: Mi történt, ami beindította a felébredésedet? Több milliárd ember fogja ezt olvasni. Tehát igen, ez fontos. 

      JOYCE: Hát, szerintem… 

      ADAMUS: Apropó, ha megengeded, hogy egy pillanatra félbeszakítsalak, amit már úgyis megtettem – tényleg felfogod, hogy mit csinálunk mi most itt? Ha tudatos lennél, akkor felfognád. 

      SHAUMBRA. Könyvet írunk. 

      ADAMUS: Könyvet írunk, de ezzel egy időben mi mást teszünk még? 

      SHAUMBRA: Energiát transzformálunk. 

      ADAMUS: Nos, energiát transzformálunk, igen. Egy órát tartunk az Új Földön! És mindenféle létező ül itt, és teljesen le vannak nyűgözve az egész folyamattól. Ezért egyszerűnek kell maradnod. Tudod, ők nem igazán tapasztaltak a Földi élet kapcsán. Soha nem éltek itt. Számukra ez az egész elmélet. Ez mind gyakorlat, és most minket figyelnek ebben a bámulatos osztályteremben. És elsősorban azon tűnődnek, hogy vajon nekik is keresztül kell-e majd menniük a felébredésen – és igen, ez így lesz. Azon tűnődnek, mások vajon hogy csinálták ezt meg. És azon is tűnődnek, hogy ez hogy történt. Valaki egy nap odaállt eléd, és azt kérdezte tőled: -„Mondd, szeretnél vásárolni egy kis tudatosságot?” Vagy esetleg éppen az utcán sétáltál, amikor hirtelenjében egy magas épület tetejéről lezuhant egy zongora, ami jól kupán vágott, majd azt mondtad: - „Á! Azt hiszem itt az ideje, hogy felébredjek!” Mi történt? Következő. Igen. 

      JOYCE: Szerintem… 

      ADAMUS: Megtennéd, hogy felállsz? Ez az összes fiatal, azok az angyalok, akik még soha nem jártak a Földön tényleg látni akarnak Téged. Bámulnak. „Hogy néznek ki az emberek?” Hmm, á, hmm, á.” Oké, igen. Tehát…. 

      JOYCE: Azt hiszem az élet összes drámája és traumája volt az, ami… 

      ADAMUS: Dráma és trauma. 

      JOYCE: …összezavart, és ki akartam azt egyenesíteni. 

      ADAMUS: Dráma. És alapvetően már belefáradva okádsz a drámától (nevetés)…ez Kuthumi volt. Akkor most leírom Kuthumi szavait. Szóval belefáradsz az összes drámába és traumába. Jó. Következő. 

      ESTELLA: Tanulás… ú, nem is ezt akartam mondani. 

      ADAMUS: Mély lélegzet! Könnyű ez! 

      ESTELLA: Meg akartam találni magam. 

      ADAMUS: Meg akartad találni magad. Ez jó. Ez jó. Igen. Néha ez a megfogalmazás kicsit már túlhasznált, mert oly sok életen át mindannyian elveszettnek éreztétek magatokat – mintha egyedül lettetek volna egy szigeten – „És hol a többi részem?” Igen, abszolút. Jó. Legyen még egy pár! Mi indította be a felébredésedet? 

      CAROLINE: Nem tudtam, hogy fel fogok ébredni. 

      ADAMUS: Igen. 

      CAROLINE: Még csak arról sem tudtam, hogy fel kellene ébredjek. 

      ADAMUS: Helyes. 

      CAROLINE: És Vince adott egy könyvet, hogy olvassam el. 

      ADAMUS: Á! 

      CAROLINE: Shirley Maclaine: „Találd meg Önmagad” c. könyve volt az. 

      ADAMUS: Igen. 

      CAROLINE: És akkor az egész alap hiedelmem átváltott, és felismertem, hogy szabad vagyok… 

      ADAMUS: Igen. 

      CAROLINE: ….és bármiben hihetek, amiben csak hinni akarok, és azt is felismertem, hogy mindaz, amiben a múltban hittem, az talán nem igaz. 

      ADAMUS: Akkor most le vagy kötelezve ezért Vince-nek. (nevetés) Igen. 

      CAROLINE: És ez volt a létező legfelszabadítóbb dolog, amiben valaha is részem volt.  

      ADAMUS: Kitűnő. 

      CAROLINE: És ez már majdnem 30 éve volt, és az élet nagyszerű lett. 

      ADAMUS: Jó. Jó. Itt most abba kell, hogy hagyjuk, mert bár ezek csodás dolgok itt… igen, gyere vissza a díjért. 

      LINDA: Vince is kap egyet? (Adamus a fejét rázza: Nem) Ó, sajnálom, sajnálom. 

      CAROLINE: Majd megosztom vele. 

      ADAMUS: Igen, meg kell osztanod a kitűzőt. Igen. És valószínű  Lindától megveheted egy pár dollárért, de… 

      LINDA: Eszedbe se jusson! 

      CAROL: Amikor 12 éves voltam, templomba jártam, és meditáltam és „nyelveken beszéltem” (ez egy keresztény vallási jelenség, amikor a személy egy általa ismeretlen nyelven kezd beszélni, és ezt a képességet a hite szerint Szent Szellem ajándékozta neki– a ford. megj.) 

      ADAMUS: Nyelveken beszéltél. 

      CAROL: Nyelveken. 

      ADAMUS: És mit mondtál? (vállat von: „nem tudom”) Pontosan. A régi „fogalmam sincs mi a francot mondtam” 

      CAROL: Azt tudom, hogy mondtam Buddhát és Jézust és Mohamedet… 

      ADAMUS: Igen. 

      CAROL: .de azt nem tudom, hogy miről szólt az az egész. 

      ADAMUS: És azóta is beszéltél nyelveken? 

      CAROL: Nem. 

      ADAMUS: És most szeretnél? 

      CAROL: Igen. 

      ADAMUS: Oké. Akkor mondd: -„Vagyok, Aki Vagyok” – úgy, hogy közben legyen kinyújtva a nyelved. (nagy nevetés) 

      CAROL: (kinyújtott nyelvvel) Vagyok, Aki Vagyok. (nagy nevetés) 

      ADAMUS: Kuthumi a határaimat feszegeti. Csináljuk ezt most mindannyian együtt! Nyújtsátok ki a nyelveteket, és mondjátok: -„Vagyok, Aki Vagyok.” (Adamus és a közönség együtt csinálja) Fura, bár igaz. 

      LINDA: Hát ti fiúk, mindenre képesek vagytok! 

      ADAMUS: Akkor nevezzük ezt egy transz élménynek? Oké. Rendben. Tehát Linda, egyelőre ennyi elég. 

      LINDA: Ó, végeztél? Rendben. 

      ADAMUS: Mi az, ami beindítja a felébredést? Azok, akik el fogják olvasni majd ezt a közös munkánkat, ők tényleg olyan dolgokat fognak várni majd, mint az, hogy a könyv leesik a polcról. Rengeteg más dolog is volt, ami azt okozta, hogy Vince odaadja Neked azt a könyvet. Készen álltál rá, de ők ahhoz a könyvhöz fognak kötődni, ami leesik a polcról, vagy lesz egy film, ami váratlanul arra készteti majd őket, hogy egy teljesen más megközelítésből tekintsenek az életre. Vagy lesz egy nagyon rossz álmuk, egy borzasztóan maga alá temető rémálmuk, ami majd elviszi őket arra a szintre, ahol még soha nem jártak korábban. Egy házastárs, egy szeretett személy halála, és ez az első alkalom, hogy tényleg, igazán elgondolkodnak a halálon. Tudták, hogy van halál, de igazából soha nem gondolkodtak még el róla. Vagy lesz egy autóbalesetük. Egy autóbaleset, ami traumát okoz, sőt esetleg kómába esnek, de ez lesz az, ami kizökkenti őket a komfort zónájukból. 

      Vagy az is lehet, hogy egy nap felébredsz, és rádöbbensz, hogy egyedül vagy. Vagy pedig az is lehet, hogy hirtelenjében elönt egy óriási kíváncsiság. Ezek a dolgok már létidők óta készülődtek – létidők óta – és most végre összekapcsolódtál vele. 

      Hogy mi okozza azt, hogy a minta megváltozzon – hiszen ezek a hullámformák már a kezdetek óta így haladtak – hogy mi okozza most ennek a megváltozását, és az összes hullámforma egybefutását, az isteni és az emberi, és minden más egybeolvadását  - hát sok minden. Hogy a példáitokat használjam most fel: ott voltál, megtetted. Hány életre van még szükséged? A legtöbben közületek megközelítőleg 1400 életet éltetek le. Egy páran pedig több, mint 2000-et. Hány létidőre van még szükségetek? Ez egyáltalán nem ítélkezés, mindössze néha érdekes kipróbálni különféle megjelenéseket, magadra venni változatos személyiségeket, és játszani a Földön. 

      Az egyik dolog, ami közös azok között, akiket ti Felemelkedett Mestereknek neveztek, akik azok, akik tényleg saját magukká lettek, az az, hogy eljön egy pont a folyamatuk során, amikor tudják, hogy végeztek. Nincs több Föld, nincs több létidő, nincs több kapcsolat az emberekkel, legalábbis nem az eddigi módon. Nincs több ücsörgés a vacsoraasztalnál. Nincs több séta az erdőben. Nincs több „hmm hmm hmm”, értitek, a másik emberrel. (nevetés, ahogy Adamus a szexre céloz)      

      LINDA: Hogy mondtad? 

      ADAMUS: Ú, ez Kuthumi volt! (még nagyobb nevetés) Nincs több ilyen összejövetel. Eljön egy pont, amin minden Felemelkedett Mester átesik, ahol is egy igazi vágy jelentkezik arra, hogy visszatérjen és leéljen még egy pár létidőt. Nem éreztétek ezt, amikor beteljesítettétek a felemelkedést? Igen, az annyira jól hangzik, hogy eltűnj erről a Földi űrhajóról, de amikor megcsap a valóság – néhányatoknak ez a legutolsó létideje – tudjátok, hogy van valami a Föld kapcsán, van valami az élet kapcsán, ami annyira csodálatos. 

      El tudnátok képzelni, hogy úgy éljetek, hogy közben tudjátok, hogy ez az egész ki fog alakulni – hogy ez már meg is történt? Tudva azt, hogy tényleg bármit megteremthettek magatoknak, amit csak akartok? El tudjátok képzelni, hogy ne aggódjatok az egészségetek miatt? Hogy ne aggódjatok a halál miatt, és semmi miatt? Ez a bolygó lenyűgöző! Sok más életforma is létezik odakint, sok másik, de azok egyike sem fogható az emberi életformához. Egyik sem vezet el a felemelkedéshez. Egyik sem. Nem létezik ennél intelligensebb, vagy inkább hadd fogalmazzak úgy, hogy bölcsebb életforma. Ó, na persze van odakint néhány intelligens életforma, de ők igazából nem valami bölcsek. Még tanulniuk kell. 

      Kuthumi beszélgetett velem az összejövetelünk előtt. Azt mondta: „- Hát nem lenne bámulatos egy filmet készíteni egy intellektuálisan nagyon fejlett társadalomról, akik igazából nem rendelkeznek bölcsességgel, hiszen soha nem a Lélek számára tanultak. Hát nem elképesztő lenne?” 

      Szóval drága Shaumbra, hol is tartottunk? Tehát ebben az ébredésben sok dolog történt, mielőtt eljutottatok erre a pontra – amit felírtam a táblára – a Rózsa Gyümölcséhez. Egyébként a Rózsa Gyümölcse elnevezést Tóbiás találta ki, és ez egy emlékeztető volt a te valóság-tájképedben, valahol a tudatodban arra vonatkozóan, hogy bármikor Hazamehetsz, amikor csak akarsz. Úgy teszel, mintha ez nem lenne ott, mókázgatsz életről életre, sőt még csak figyelembe sem veszed, amikor pedig éppen belebotlasz. De egy nap felismered, hogy a Hazavezető út kulcsa mindig is ott volt. Mindig ott volt. Ez a kezdőpont az emberek esetében. 

      Emlékezzetek csak, hogy amikor ti magatok értetek el erre a pontra – kaptál egy könyvet, kíváncsisággal eltelve ébredtél fel, valaki elvitt egy tanfolyamra, ami megnyitott téged: ezt megelőzően voltak dolgok, talán frusztrációt éreztél az emberi élet kapcsán, talán egy mély vágy élt benned, hogy újra magaddal lehess, minden egyes részeddel. Ezt a mély vágyakozást gyakran félreértik – „az elveszett szerelem” vagy „lélektárs” fogalmát, miszerint a más birodalmakban van egy másik lény, aki rád vár ...a létező legnagyobb szerelmi történet. És ez lényegében nagyon is igaz, csak ez nem egy másik lény. Ez csak Te magad vagy. Csak Te. 

         Előbb vagy utóbb mindenki ezen az úton fog végigmenni. Vannak, akik számára sokkal később lesz ez. Ti történetesen a dolgok élvonalában vagytok. Igen, van egy pár Felemelkedett Mester, aki előttetek járt ezen az úton, de nincsenek sokan. Ti lényegében szerintem igazán a legelső csoport vagytok, akik keresztül mentek ezen. Sok egyén ment eddig át ezen, de ti vagytok az első csoport. 

      Tehát ha ezen a ponton felidézitek az emlékeiteket, a legtöbbetek számára ez üdítő volt, magával ragadó, és azt okozta, hogy mindent átértékeljetek, és ennek hatására megteltetek örömmel és várakozással. Sokan úgy éreztétek magatokat, mintha az utcán táncolnátok. Mintha legszívesebben felpattannátok a biciklitekre, végig karikáznátok az egész utcán, és mindenki ajtaján bekopogtatnátok. Ez vicc volt.  

      LINDA: Ha-ha-ha-ha. 

      ADAMUS: Hogy megtérítsétek őket. Legszívesebben mindenkivel erről az új, fantasztikus bölcsességről beszéltetek volna, erről az örömről, amire most leltetek rá éppen. „Hazamegyek” Emlékeztek? 

      Szóval ez a felébredés pontja. Ez ragyogó, abszolút briliáns. Ez azonnal rengeteg tanulmány elkezdéséhez vezet – mindent tanulmányoztatok, ami csak a kezetek ügyébe került, mindent, ami csak spirituális – és olvastatok a filozófiáról, a vallásokról, és elolvastatok minden New Age könyvet, minden csatornázott entitást. Sok olyan ember van most is a weboldalon, akik most ezen a ponton tartanak – és most az interneten vannak – és mindent elolvasnak. Megszállottak. Nem tudnak betelni ezzel. Képtelenek betelni. Biztos vagyok benne, hogy egy páran ugyanezt tettétek.  

      És aztán spirituálissá váltatok. Magatokra vettétek a spirituális kitűzőt. Azt mondtátok, hogy most már spirituálisak vagytok, és nem is igazán tudtátok mi a francot is jelent ez igazán, de az biztos, hogy jó érzésetek támadt tőle. Ez egyfajta becsületbeli érdemet ad számotokra, valamit, amihez köthetitek magatokat, és igen, ez arra emlékeztet benneteket, hogy egy utazáson vesztek részt. Ez a szakasz úgy egy pár hónapig, illetve talán egy pár évig tart. 

      Felébredés, 2. Szakasz 

      És ekkor egy igen érdekes dolog történik. Belementek a második fázisba. (Adamus ír) Ez a „Jaj!” Így fogom ezt nevezni: „Jaj!” „Jaj!” Mi a….” (Adamus ír) A másik pedig az, hogy: „Ezt meg minek?” (nevetés) Vagy ahogy ezt én szeretem nevezni (Adamus ír) –Cauldre ma nem képes betűzni. „Lebontás - destrukturálás.” Jaj! Jaj! Jaj! Mindannyian jártatok ott, megtettétek, és még mindig érzitek ennek a mellékhatásait. Készen álltok a Hazatérésre, jelentsen ez bármit is! Mostanra egy bölcs, spirituális személy lettél. Még másképpen is kezdesz beszélni az emberekkel, egyfajta arrogáns, ellenszenves, „om” típusú hangon, és ekkor valami történik.  Az életed darabokra hullik. Destruktúrálódsz. 

      Nem akarom azt mondani, hogy ez sajnálatos, mert ez valamiképpen szükségszerű, ugyanakkor ennek nem kell fájdalmasnak lennie. Ennek nem kell fárasztónak lennie. Nem kell annyira halálszerűnek lennie. Ez be fog következni, mert ebben a „JAJ!” zónában, mindaz, amit valaha is gondoltál magadról, minden hiedelmed, amivel valaha is rendelkeztél, elkezd széthullani. Ez a szó szoros értelmében átalakító, csak úgy tűnik, mintha minden összeomolna. Összeomlik, mint egy régi épület egy földrengés alkalmával. És az emberi aspektus kiabálni kezd: -„Mi a ….történik a felébredésemmel?” 

      Na, ekkor rengeteg ellentmondással bírsz. Spirituális személy vagy, akinek az élete elindult lefelé a lejtőn. Azt mondtad mindenkinek, hogy milyen nagyszerű is leszel, és most, tessék, semmivé váltál. (nevetés) Ők meg kinevetnek „ha-ha-ha” a hátad mögött, és nagy ritkán a szemedben is. Elveszíted a munkádat, a házastársadat, az egészségedet, a munkádat: minden darabokra hullik. Destruktúrálsz. Leépítesz. 

      Ünnepelj! (valaki a közönségben azt mondja: Hurrá!) (Adamus kuncog) Egy csomó dolog elkezd megtörténni. Most már a felébredés megtapasztalási részében vagy. És az összes régi vallásos értékek elkezdenek megváltozni, átalakulni, az összes hitrendszered.  

      Néhányan bírtok egy olyan aspektussal, mivel így lettetek nevelve – aki sikeres akart lenni az életben, jó munkát és jó családot akart, és azt akarta, hogy a többiek büszkék legyenek rá, és olyan gyermekei szülessenek, akikre majd ő lehet büszke – és ez nem feltétlenül így alakult. Ez az aspektus egyébként még mindig itt köröz körülöttetek. Még mindig azt mondja: -„Hmm, nem kellett volna mindezekkel az egyéb dolgokkal foglalkoznod,  mert azzal, hogy ráléptél erre az őrült spirituális ösvényre, most nézd csak meg, mit tettél az én életemmel!” Látod? Ez az aspektusod nem törődik a te életeddel, csak a sajátját akarja beteljesíteni. Ez azt akarja, hogy – ahogy ezt ti neveznétek – „Hagyd csak rá a Beaver-re” (ez egy 50-es évekbeli TV show és egy idealizált, eszményi családról szól)  - csak egy könyv szerinti életet akar. Egy fantázia életet. És vannak, akik így is élnek, pedig ez csak egy aspektus, ami így kerül eljátszásra.       

      Tehát egyszerre csak minden darabokra hullik, te pedig lényegében elkezdesz megbolondulni. Mentálisan, fizikailag, anyagilag, és kifejezetten spirituálisan elveszíted az egyensúlyodat. Semminek sincs többé értelme.  

      Az aspektusok számára pedig ó! – ekkor érkezik el a buli időszaka! (nevetés) Mert ekkor visszatérnek. Néhányuk már jó  régen elveszítette veletek a kapcsolatot, már létidőkkel ezelőtt. Nem küldtek emailt. Nem jöttek el vacsorára. Odakint voltak, mert már nagyon elegük volt belőled! Ezért inkább elmentek valahová máshová, és egyszeriben csak ezt a sürgetést érezték, hogy jöjjenek csak haza. Ők is azt a hívást hallják, amit te. Érzik, hogy valami felbolydul, erre aztán hazajönnek. Nem feltétlenül állandóra, csak beugranak, hogy megnézzék a.) hogy tényleg eljött-e az ő idejük, hogy átvegyék feletted a hatalmat, ahol is ők dirigálhatják az előadást, illetve b.) van egy részük, amelyik kíváncsi. „Talán most tényleg Hazatérünk.” Majd pedig nevetnek egyet: „Ki van zárva. Ki van zárva.” 

      Szóval az aspektusok visszajönnek. Visszatérnek, ahogy ezt Anndrah és On is elmondhatja nektek, mégpedig egyik hullám érkezik a másik után. Tudom, hogy létezik egy közkeletű megértés az aspektusok hazatéréséről, miszerint csak veszel egy mély lélegzetet, és ők majd mind hazatérnek iziben. Néhányan igen. Egy páran ezt teszik. Boldogok, hogy visszatérhetnek. De némelyikük igencsak bosszús és dühös rád. Némelyikük semmire sem tart téged. Vannak, akik azt gondolják, hogy egy bolond vagy. Azt nem tudják, hogy miért, de csak a hatalomra és a kontrollra törekednek.  

      Ezért ez tényleg egy nehéz időszak. Meg vagyok lepve, hogy megcsináltátok. Ó, igen – ti magatok is! (nevetés) Nagyon meg vagyok lepve, hogy megcsináltátok. Ez egy törékeny, ugyanakkor pedig egy szerfelett fontos időszak, amin keresztülmentek.  
 

      A „JAJ!” Zóna  

      El tudjátok most ezt képzelni egy pillanatra, ha most visszanéztek erre ebből a nézőpontból: visszanéztek és ezt mondjátok: „Tudod, ez csak a lebontásról, a destrukturálódásról szólt. Mindössze az átalakulásról szólt. Csak arról szólt, hogy elengeded a régi, beragadt energiákat annak érdekében, hogy mind tovább fejlődhessünk, felemelkedhessünk vagy felébredhessünk” – vagy illessétek ezt olyan néven, ami csak a kedvetekre való. Mit tennél másképpen? Most, hogy már tudod, hogy mindez már lezajlott, mit tennél másképpen? Eljött a mikrofon és a közönség ideje. Mit tennél másképpen? Milyen tanácsot adnál azoknak, akik a következő hullámban mennek ezen végig közvetlenül utánad? És ők egyébként most várakoznak. Gail? 

      GAIL: Semmit sem tennék másképpen. 

      ADAMUS : Semmit sem tennél másképpen.  

      GAIL: Nem. Örülök, hogy minden egyes dolgot megtapasztaltam a gyötrelemtől kezdve az extázisig. 

      ADAMUS: Ki rajzolt a táblámra?! (nevetés, ahogy Adamus észreveszi, hogy van egy-két használt papír a tábláján) 

      GAIL: Az aspektusom. A művész! 

      ADAMUS: Szóval semmit sem tennél másképpen? 

      GAIL: Nem. Akarod, hogy őszinte legyek veled? 

      ADAMUS: Miért te…nem voltál őszinte velem? 

      GAIL: Egy jó párszor. 

      ADAMUS: Ó! 

      GAIL: Nagy ritkán. 

      ADAMUS: Tudom. Igen. Tehát te… 

      GAIL: Mindig meg akartalak ölelni. 

      ADAMUS: (Adamus mosolyogva átöleli a közönség örömére) 

      GAIL: Köszönöm. 

      ADAMUS: Köszönöm. 

      GAIL: Örömmel. 

      ADAMUS: Tetszik a tetkód.  

      GAIL: Köszönöm! (megmutatja a karján lévő tetoválást) 

      ADAMUS: Mutasd meg a kamerának! Igen. 

      Tehát mit mondanál nekik? Semmit? „Ez egy titok, te szöcske. Fedezd fel saját magad!” (nevetés Adamus vicces akcentusa miatt) Én ezt mondanám nekik! 

      GAIL: Azt mondanám, hogy követned kell a szíved! 

      ADAMUS: Lószar! 

      GAIL: Nem, követned kell a…. 

      ADAMUS: Abszolút lószar. 

      GAIL: Nem számít, hogy milyen szarul is hangzik ez némely esetben…. 

      ADAMUS: Azt fogod mondani nekik, hogy kövessék a szívüket? De hiszen azt sem tudják, hogy van szívük! 

      GAIL:….de követned kell a szívedet. 

      ADAMUS: Azt sem tudják, hogy mi az, hogy szív. Az ő szívük úgy össze van gubancolva, akkora a zűrzavar… Kuthumi nevet. Sajnálom, de….igen…. 

      GAIL: Ó, ez rendben van. 

      ADAMUS: Ölelkezünk, harcolunk. Rendben van. 

      GAIL: Hogy meg kell bíznia magában! Követnie kell a szívét bármi áron, akármi is jelenik most meg az életében.  

      ADAMUS: Majd másnap reggel pedig főbe lövik magukat, mert nem értik, hogy miről is beszélsz nekik. Ez… van egy kis szavam erre. Ó, Makyo ez a szó. Keressetek csak rá az interneten. Makyo. (Adamus leírja) Oké. Következő. Makyo. Nem fogom ezt most elmagyarázni. Ezzel fenntartom a kíváncsiságotokat. Imádtok kíváncsiak lenni.

      [Az angol nyelvű wikipédia szerint ez – röviden: A makyo (makyō) “kísértet barlang” vagy “az ördög barlangja.” A Zen hivatkozik rá képletesen, egyfajta ön-áltatásként, amely egy tapasztalásba kapaszkodásból ered és egy elképzelt “fészket” hoz létre önmagából. A Makyo, más szóval, lényegében az illúzió szinonimája, de a szó kifejezetten azokra az élményekre utal, amiket meditáció közben lehet átélni. Saját szavaimmal, "amikor pont azt a mozit" akarod átélni, pont úgy akarod értelmezni, mint amik az "elvárásaid" egy élménnyel, szituációval kapcsolatosan. – a szerk. Zapverho]

      Most tényleg, leülsz valakivel, aki éppen ebben a krízis zónában van – az élete éppen most hullik darabjaira, öngyilkos gondolatai vannak, haragosak, zavarodottak, mint én (Adamus a lapokat hajtogatja a táblán, és keresi a megfelelő lapot) Fogalmuk sincs arról, hogy mi is történik velük, és rád néznek, és valaki olyat látnak, akit éreznek – nem értik – de éreznek benned valamit. Éreznek egy bölcsességet. Éreznek egy egyensúlyt. Úgy érzik, hogy el akarják szívni az energiádat, és el akarják venni tőled azt, amivel te rendelkezel, de te ezt nem fogod hagyni nekik. Tudom, hogy túl gyorsan beszélek, de igen. Tehát mit is mondasz neki?  Éppen most veszítette el az állását, a felesége is most hagyta el, egy árva vasa sincs a bankban, és az orvos is most közölte vele, hogy cukorbeteg. És te azt akarod neki mondani, hogy kövesse a szívét?

      GAIL: Nem. Azt mondanám, hogy vegyen egy mély lélegzetet! Hogy lélegezzen! 

      ADAMUS: Oké, és erre vesznek is egy mély lélegzetet, majd ezután...? 

      GAIL: Igen, majd megy és leugrik a szikla tetejéről. Vagy vonat elé fekszik.  

      ADAMUS: (hümmögve): Hmm, hmm, hmm. Hmm. Mit fogsz nekik mondani? 

      GAIL: Hogy minden rendben lesz. 

      ADAMUS: Á, köszönöm. Ez volt az én válaszom. 

      GAIL: Hogy minden rendben lesz. Igen. 

      ADAMUS: Rendben lesz. Na most, lényegében ez is lószarnak hangzik, de felfogjátok, hogy…. 

      GAIL: Én is ezt a lószart mondogatom magamnak minden nap. 

      ADAMUS: Pontosan! És ez egy őszinte válasz, mert te tudod, hogy minden rendben lesz. Az lehet, hogy nekik még vissza kell jönniük úgy tíz életre…. 

      GAIL: Nem mindig.  

      (folytatás a következő fejezetben)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés