Adamus: MESTEREK Sorozat: A Tudatosság Teste 1.rész

  2010.03.14. 20:09

Többet is beszélünk még erről a mai megbeszélésünk során, arról, hogy mennyire mások vagytok, akárcsak a múlt havi összejövetelünk óta is. Mennyire mások vagytok. Most belépünk a tapasztalás időszakába, túllépünk az elméleteken és a leckéken, és azokon az istenverte folyamatokon, amik elcsábítottak benneteket. Belépünk a valódi élet megtapasztalásába. Természetesen ez maga után vonja a világod megváltozását. Ez talán azt okozza, hogy a világod egy kissé fenekestül fel fog fordulni. De tudod, ahogy valóban Magadhoz öleled Magad, akkor rájössz majd, hogy mindezek a változások, ez a fejlődés, ez az újdonság lényegében nagyon is üdítő. És teljes mértékben különbözik a múltban lezajlott változásoktól, amik kihívásokat, nehézségeket, és időnként szenvedéseket tartalmaztak, és hatással voltak a testedre. Azok a változások, amiken most mész keresztül, és amiken ezt követően, továbbra is keresztül fogsz menni – izgalmasak. Ezek Új Idők! Új Idők – amik meg lettek jósolva, be lettek harangozva már jó ideje. Ezeket az Új Időket ti segítettétek megformálni, megálmodni, és most ez az, amit teszünk. Abszolút ezt tesszük!

 

              Nem akarok túl érzelgős lenni, de elképesztően élvezem és szeretem a veletek való munkát. Különösen élvezetes ez most, ebben a hónapban. Természetesen azok, akik elutaztak velünk Egyiptomba, Kuthumival, az ősi istenekkel és természetesen velem – aki nem vagyok annyira ősi isten – és ti mindannyian, és mi is mindannyian most megyünk keresztül az Új Energia valódi integrációs időszakán. (Adamus itt az Egyiptomi „A Lélek Hangjai” Shaumbra útra hivatkozik) Ó, ez időnként még mindig kissé félelmetes. Szerintem ti ezt úgy fogalmaznátok meg, hogy azon merengtek, hogy vajon mi fog történni azzal az alappal, amit ti magatok teremtettek meg a hiedelmeitek és az életetek platformjaként. Ugyanakkor egyúttal kezdtek izgatottak is lenni ennek kapcsán, és már nem féltek tőle. Ahogy ezt Cauldre ma említette, kezdtek kijönni a hibernációból, és kezdtek saját magatok lenni.

 

              Ez a tiéd drágám.(Adamus egy rózsát nyújt át Lindának)

 

              Lényegében kezdtek…

 

              LINDA: Mi ütött beléd?

 

              ADAMUS: Semmi. Ez itt az új, nagy szívű Adamus. (nagy nevetés, és egy kis taps)

 

              Tehát, drága Shaumbra, micsoda öröm összegyűlni itt ebben a teljesen másmilyen energiában – amit talán ti magatok is észleltetek. Esetleg észrevettétek.

 

 

              Akkor kezdjünk is hozzá, és folytassuk ott, ahol a múltkor abbahagytuk. Nos hát akkor Elizabeth, mondd meg nekem hol van most a te Pakuád? (Pakua = őrzőállat, totemállat. Adamus a 2009. szeptemberi közvetítés során beszélt róla először)

 

              ELIZABETH: Mielőtt még megemlítetted volna, már itt is termett.

 

              ADAMUS: Kitűnő! Hímnemű.

 

              ELIZABETH? Igen, ő Guapo.

 

              ADAMUS: Guapo…te nevet adtál a te…

 

              ELIZABETH: Muy Guapo.

 

              ADAMUS: A Muy Guapo nevet adtad a Pakuádnak.

 

              ELIZABETH: Esta muy Guapo.

 

              ADAMUS: Kitűnő! És milyen állat a Pakuád?

 

              ELIZABETH: Egy szépséges bengáli fehér tigris. Bámulatos.

 

              ADAMUS: Igen.

 

              ADAMUS: Hatalmas és fenséges és Guapo – muy Guapo.

 

              ADAMUS: Igen, és ez teljességgel így van. Ez a Pakua, aki a saját energiád kiterjesztése most itt van, mivel dolgoztál vele – és azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal többet, mint a legtöbb Shaumbra.

 

              ELIZABETH: Á!

 

              ADAMUS: A legtöbbjüknek halvány fogalmuk sincs, hogy merre lehet a Pakuájuk. De a te Pakuád nem feltétlenül egy hatalmas fehér bengáli…

 

              ELIZABETH: Ó!

 

              ADAMUS: …és határozottan nem hímnemű.

 

              ELIZABETH: Micsoda?!

 

              ADAMUS: Nem az, sajnálom! (nevetés) Köszönöm. Következő: Edith, a te Pakuád hol van most?

 

              EDITH: Itt van egész közel. A szívemhez közel tartom. És ne kérdezd, hogy hívják, mert nem tudom.

 

              ADAMUS: És milyen állat?

 

              EDITH: Nem tudom.

 

              ADAMUS: És Edith, egyáltalán nincs most a közeledben. Hanem nagyon is messze van tőled.

 

              EDITH: Hol? (nevetés)

 

              ADAMUS: Nem tudod, hol van a Pakuád?

 

              EDITH: Most azt akarod, hogy hazudjak?

 

              ADAMUS: Már az előbb megtetted. (nagy nevetés)

 

              EDITH: Én nem így gondolom!

 

              ADAMUS: Klaus – és mondja, kérem, az ön Pakuája merre van?

 

              KLAUS: Igazából fogalmam sincs róla. Azt hiszem, itt szaladgál valahol körbe-körbe.

 

              ADAMUS: És milyen állat?

 

              KLAUS: Egy puma.

 

              ADAMUS: Egy puma. Hmm. És mi lenne, ha most azt mondanám neked, hogy igazából ő nem egy puma?

 

              KLAUS: Igen.

 

              ADAMUS: Igen.

 

              KLAUS: Folytasd!

 

              ADAMUS: Oké, ez igazából nem egy puma.

 

              És a lényeg itt drága Shaumbra az – ahogy erről a múlt hónapban is beszéltünk – a tudatosság. Mondtam már, hogy annyit fogok még erről beszélni nektek, amíg teljesen az őrületbe nem kergetlek ezzel titeket, hiszen oly sok minden zajlik most, ti pedig még mindig hajlamosak vagytok a korlátolt tudatosság módban működni. A tudatotoknak még mindig csak egy kicsi, aprócska szeletét használjátok. Pedig a tudatod hatalmas és kiterjedt. És rád várakozik. Nincs elzárva vagy bezárva, hanem itt van. De tudjátok, belementek egy bizonyos mintába, egy bizonyos gondolkodásmódba, és ti zárultok le. Szóval feltételezitek, hogy csak azért, mert a Pakuátok egy ponton egy bizonyos állat volt és egy bizonyos nemmel bírt, akkor annak így is kell maradnia. De nem. Nem. Szüntelenül változik.

 

              Álló Medve, (őslakos indián főnök neve) mi a te Pakuád?

 

              ÁLLÓ MEDVE: Egy grizzly.

 

              ADAMUS: Egy grizzly.

 

              ÁLLÓ MEDVE: Igen.

 

              ADAMUS: Nem igazán. Nem igazán. Te annyira hmm hmm hmm hmm hmm Álló Medve Vagy. Álló Medve, látod, beleestél abba a gondolkodási mintába, miszerint te annyira kötődsz a Medvéhez  - de ez nem így van. Ez régi. Ó, attól még a Medve is ott van időnként. De mit szólnál ahhoz, ha egy katicabogár lenne? Nem valami katicabogaras fickónak tartod magad. (nagy nevetés)

 

              ÁLLÓ MEDVE: Szitakötő.

             

              ADAMUS: Egy grizzly medve típusú fickónak tartod magad, vagy talán egy halas fickónak, esetleg egy csuka az jöhet. És látod – a lényeg az, hogy maradj tudatos. Azok a Pakuák változnak. Átalakulnak. Nem kell őket pumákba, gyíkokba, grizzly medvékbe és sólymokba bezárni.  

              Hónapokkal ezelőtt kezdtünk el együttesen a Pakuával dolgozni, ami nem más, mint a saját energiád kiterjesztése. Ez te vagy. Nem valami vagy valaki más, hanem te vagy az. A tiéd hol van?

 

              SHAUMBRA( férfi): Reggel úgy éreztem, mintha gomba lenne. (nevetés)

 

              ADAMUS: Gomba.

 

              SHAUMBRA: Igen.

 

              ADAMUS: És igen, ez lehetséges. Csak nehogy megedd! (nevetés)

 

              SHAUMBRA: Igen.

 

              LINDA: Nem, szerintem itt az a lényeg, hogy a gombák mit esznek.

 

              ADAMUS: Igen (kuncogva), ez helyes, nehogy megedd! (még több nevetés) És Jeff, a te Pakuád éppen most merre van?

 

              JEFF: Kommunikálni próbál éppen.

 

              ADAMUS: Pontosan! Díjakat kellene kiosztanunk. (nevetés) Azon ritka alkalmakra, amikor a Shaumbra pontosan fogja a lényeget.

 

              LINDA: Valaki fogja a lényeget. Ó!

 

              ADAMUS: Abszolút.

 

              ADAMUS: Tehát Shaumbra, tudatosság. A dolgok most elképesztően észveszejtő iramban változnak. És a világod akkor fog erősen kiterjedni, amikor megnyitod a tudatodat és tudatossá, éberré válsz. 

              Hol van most a Pakuád? Egy páran már hónapok óta színét sem láttátok, és nem beszéltetek vele. Még szerencse, hogy nem adunk osztályzatokat ebben az osztályban, de igenis szeretnék díjakat, ajándékokat osztogatni. Igen: Adamus díjakat, ajándékokat.

 

              LINDA: Dolgozni fogunk rajta.

 

              ADAMUS: Igyekezz! (- mondja Lindának, miközben Linda elmegy egy-két „Adamus ajándék” után nézni.)

              Sokan már hosszú ideje egyáltalán nem dolgoztatok a Pakuátokkal, de attól ők még ott vannak. Te hoztad azt létre. Te hívtad életre. Ők pedig csak várnak, türelmesen várakoznak, hogy mindannyian kezdjetek már velük valamit, hogy játékosak, kiterjedtek és tudatosak legyetek. A Pauka, aki a te kiterjesztésed, szünetlenül átalakul, hogy üdvözölje azt a szituációt, amiben éppen benne vagy.

              Egy madárra van szükséged az áttekintéshez? – nem csak szó szerint értve, hogy… (a hallgatóság egy tagjához szólva) Az ott egy szépséges öltözék. (nevetés) Na, hát erről beszélek én! (még több nevetés és taps) Ez az… egy kissé több arannyal… (Adamus nevet) 

              Szóval, hol is tartottunk? Ti emlékeztek, hogy miről is volt szó az előbb? Igen, a Pakuáitokról. Tehát ők szakadatlanul változnak. Amikor egy áttekintésre, egy átvizsgálásra van szükséged, akkor rögvest, abban a szempillantásban egy madárrá alakulhat, alkimizálódhat.  Ha egy kis csendre és nyugalomra van szükséged, és arra, hogy kicsit elvonulj a világtól, akkor mivé alakul a Pakua? Hal lesz belőle. Hiszen ez csendes a víz alatt. Amennyiben egy…

 

              LINDA: Itt van egy pár díj. (nevetés, miközben Linda egy pár csokit nyújt át Adamusnak)

 

              ADAMUS: Én azért ennél valami értékesebbre gondoltam, de hát…(nevetés). Megeszik, és abban a minutumban el is feledkeznek róla.

 

              LINDA:  Hát, most így hirtelen erre futotta.

 

              ADAMUS: Igen. Ma ezeket fogjuk használni, de szebb lenne, ha valami igazán emlékezeteset adhatnék.

 

              LINDA: Majd megbeszéljük.

 

              ADAMUS: Aranyérmék? Igen. Igen. Beszélünk arról, hogy abból jó sok kellene…

 

              LINDA: Te manifesztálod, mi meg megcsináljuk! (nevetés)

 

              ADAMUS: Ne merészeld!

 

              LINDA: De igenis merészelem. (nevetés) Nagyon is merészelem! (taps és nevetés)

 

              ADAMUS: Ez ma egy kemény csapat. Én próbáltam itt kedveskedni, még virágot is adtam, te meg már aranyat akarsz. (nevetés)

 

              Tehát a Pakuáitok szüntelenül változnak. És egyébként az állati alakból is kiléphetnek. Azért ezzel kezdtük, mert szenvedélyesen szeretitek az állatokat. De most már a Pakuáitok bármivé átváltozhatnak. Bármivé. Mindössze egy energia részecske, amit ti orb-nak neveztek. Mindössze egy parányi orb kering körülöttetek.  

              A Pakuáitok ott vannak. Ez az a részed, ami képes átutazni a dimenziókon, és amelyik a szolgálatodra lehet egy szituáció kellős közepén. És erről jut eszembe – egészen addig, amíg emberi testben tartózkodtok a Földön más emberek között, akik most mennek keresztül a saját fejlődésükön, addig találkozni fogtok szituációkkal. Ugyanakkor a Pakua segíteni tud neked abban, hogy feltárja a szituáció összetettségét előtted is, és potenciálisan a másik előtt is, akivel éppen dolgozol.  

              A Pakua vissza tud téged hozni az egyensúlyba. A Pakua kiterjedhet, hogy belenézzen az éppen aktuális szituációk potenciális megoldásaiba, és javaslatokat tegyen számodra – amik mindig egy kis „Á!” élménnyel járnak. Mostanában vannak ilyen élményeitek – Á! De sajnálatos módon, ti ezeket nekem tulajdonítjátok – amit valamiképpen meg is érdemlek, de nem teljesen – a vezetőknek tudjátok be, és egy kevesen még mindig a földönkívüli, idegen energiáknak – hmm – emiatt továbbképzésben kell részesítenünk titeket – s néhányan valami ismeretlen angyaloknak adtok értük köszönetet. De mi lenne akkor – ahogy ezt Tóbiás mondta évekkel ezelőtt – ha magatoknak köszönnétek ezt meg? A Pakuáitoknak, magatoknak. Lényegében ti magatok teszitek mindezt. Ez a jó hír. Lényegében ezt ti végzitek, csak esetleg nem vagytok ennek tudatában.

 

              Nos, Timothy… most őt szúrtam ki. Kellene a mikrofon.

 

              LINDA: Ó, igen…

 

              ADAMUS: Én rózsát adok neked, te pedig…

 

              LINDA: Fuss, Linda, Fuss…(nevetés)

 

              ADAMUS: Timothy.

 

              TIMOTHY: Tessék?

 

              ADAMUS: Csábítás, (nevetés, ahogy Adamus egy csokit lenget felé) – ha helyesen válaszolsz. Hol vagy te most, Timothy? Tik-tak. Tik-tak. Tik-tak.

 

              TIMOTHY: Nem teljes egészében a Földön.

 

              ADAMUS: Nem teljesen a Földön. Ez félig igaz, szóval jár a csoki. Kitűnő.

             

              Tudatosság

 

              Lényegben itt vagy, de a legtöbben mindössze annak vagytok tudatában, hogy most itt vagytok. Tudjátok, hogy egy részetek most is az Új Földön dolgozik, amit már régóta tesztek? És mindkettőt egyszerre, egy időben meg tudjátok tenni. Egy részed, Mary, még most is be van zárva abba az álomba, amit már hetek óta álmodsz, és még mindig abban az energiában van. Ugyanakkor, ettől még itt is lehetsz, ezzel egy időben. 

              Egy részed, Alain, egy olyan új projekten dolgozik, aminek még nem is vagy a tudatában. És erről beszélni fogok az összejövetelünk végén – nem csak a projektedről, hanem azokról a dolgokról, amik mindannyiótokra vonatkoznak – és amik ebben az energiában vannak. Tehát legyetek tudatosak, mivel a fizikai test egy kissé követelőző tud lenni, és azt akarja, hogy a figyelmed csak és kizárólag ide irányuljon.  

              Tudjátok, lényegében arra vettünk rá benneteket, hogy gyertek ide vissza a testetekbe, ami fontos volt, majd most pedig azt mondom nektek, hogy menjetek csak ki, de már másképpen! Nem a megtagadás vagy a menekülés útján. Tudjátok, korábban ezt a testen kívüliséget a menekülés céljára használtátok, és amikor ezt tettétek, amikor magatok mögött hagytátok a testeteket – ahogy ez a legtöbb esetben történt – nem rendelkeztetek tudatossággal. Egyetlen egy hajszálnyi tudatossággal sem bírtatok, mivel megpróbáltatok teljes mértékben tudatlanok maradni.

              Aztán meg beköszöntött a fájdalom az életedben – akár fizikai, akár érzelmi – ez az egyik olyan dolog, ami egyáltalán bárminek is a tudatára ébresztett – hála istennek. Hála istennek! Mert mi is történik azzal a személlyel, aki teljesen tudatlan, nincs semminek sem a tudatában, és nem tartózkodik a testében – valójában nem is létezik, és még a fájdalom, a trauma, vagy a harag, vagy bármi más sem tartja fent a testével a kapcsolatot? Nos, mi történik?

 

              SHAUMBRA: Meghal.

 

              ADAMUS: Lényegében meghal, ugyanakkor mégsem hal meg. A biológia tovább működik túlélő módra hangolva, hiszen erre lett beprogramozva, ugyanakkor a személy belép a semmibe, az abszolút semmibe, és ez így van itt is, és a más birodalmakban is. És innen a lehető legnehezebb visszahozni bárkit is – amikor bemegy a totál semmibe. És ez még csak nem is depresszió. Még csak nem is szomorúság. Még csak nem is egy alacsony szintű érzés. Hanem maga az abszolút semmi. Rengeteg erőbe kerül bárkit is kihúzni belőle.

 

              A túloldal angyali létezőinek igen körültekintően kell eljárniuk, nehogy túlságosan beleavatkozzanak a dolgokba. Általánosságban szólva, a személy lelkében belül – ha az bemegy ebbe a totál tudatlanság állapotába – még mindig van valami a lélek mélyén – egy hívás. Ugyanakkor ez a hang, ez a hívás annyira le lett némítva, és oly mértékben meg lett róla feledkezve – hogy általában még csak meg sem hallják.  

              És ekkor akár fizikai halált is halhatnak, ami nyilvánvalóan meg fog történni, és még csak ennek sem lesznek tudatában, hogy meghalnak. Ti is találkoztatok már ilyen emberekkel. Ti magatok is voltatok már ilyen emberek elmúlt létidőitek alkalmával. Tehát meghalnak, és amikor átkelnek a túloldalra, még mindig a semmi állapotában tartózkodnak, és a legtöbbször még ahhoz sincs bennük elegendő harag, gyűlölet, együttérzés vagy szeretet, és semmi más sem – vágy vagy bármi – ami visszahúzná őket egy újabb létidőre – mert néha ez a vonzerő, ez a csábítás az, ami visszahúz benneteket vagy őket egy újabb létidőre, és megpróbál titeket vagy őket ismét tudatossá tenni.  

              Vannak olyan entitások, létezők, akik elmentek a nem-fizikai birodalmakba és a saját semmi állapotukban vannak. És bármelyikünk számára is rendkívül nehéz őket abból kiszedni. Képesek akár több millió évig is ebben az állapotban tartózkodni, ennek a semminek az állapotában. Szóval drága Shaumbra, kissé eltértem a témától, de itt az ideje annak, hogy tudatosak legyetek.

 

              Egy részed itt van jelenleg, egy másik részed pedig nem csak engem hallgat vagy néz. Egy másik részed pontosan ugyanebben a szent pillanatban éppen némi igen érdekes energiamunkát végez. Hogy mit? Hogy mit csinálsz? Tudom, hogy érzed azt. Valami zajlik itt. Tudom, hogyha egy pillanatra ráhangolódsz erre, és kiszállsz a fejedből, és pontosan a szívedbe mész, a Magodba, akkor érezheted, hogy valami zajlik most. Valami, személyesen benned, és ezzel a csoporttal. De mi folyik? (egy Shaumbra csendben válaszol) Á, ne beszélj túl hangosan! (nevetés)

 

              EDITH: Nem akarom, hogy hazugnak nevezz!

 

              ADAMUS: Ugyan! Mi mind hazudtunk. Remélem, felbosszantottalak, Edith!

 

              EDITH: Igen.

 

              ADAMUS: Pontosan. Pontosan.

 

              LINDA: Várj, hozom a mikrofont!

 

              ADAMUS: Oké.

 

              LINDA: Sajnálom, csak nem felbosszantott téged?

 

              EDITH: De igen, határozottan.

 

              ADAMUS: Abszolút.

 

              EDITH: Abszolút.

 

              ADAMUS: Abszolút. Nem szeretnél most jól arcul csapni engem?

 

              EDITH: Nem.

 

              ADAMUS: Dehogynem szeretnél.

 

              EDITH: Nem, nem szeretném ezt! (nevetés)

 

              ADAMUS: Tessék, már megint hazudsz nekem! (nagy nevetés)

 

              EDITH: Nem, nem hazudok! (Adamus nevet)

 

              ADAMUS: Drága Edith, ez az energia mozgatásának egy módja.

 

              EDITH: Tudom.

 

              ADAMUS: Annak egy módja, hogy kipattanjon a tudattalan.

 

              EDITH: De én azt gondoltam, hogy integráltuk a Pakuánkat vagy az aspektusainkat. És ha még arra sem vagyunk képesek, hogy érezzük őket, akkor mit érzünk most?

 

              ADAMUS: Nos, néhányan érzitek őket. Egy páran pedig hónapok óta nem dolgoztatok velük. Néhányan mindössze egyetlen egy alkalommal foglalkoztatok velük, majd túlléptetek a témán, és néha egyszerűen csak totál elfeledkeztek róluk. A Pakuádnak sokszor el kell jönnie hozzád, Edith, és te nem hallottad őt.

 

              EDITH: Biztosan… hiszek benne.

 

              ADAMUS: Jaj, hát ez nem egy rossz dolog. Ez hétköznapi eset, de el tudod most képzelni egy pillanatra, hogy tudatossá válsz a körülötted lévő energiákra. Arra, hogy most itt vagy, ugyanakkor pedig egy másik részed segít egy pár embernek az életedben, akikkel együtt dolgozol, hogy segítsd őket – egy részed most ott van. És egy részed pedig tulajdonképpen pihen. És egy részed pedig – egy jókora részed most – készen áll arra, hogy elengedjen, kiokádjon magából olyan régi energiákat, amik többé már nem szolgálnak téged.

 

              EDITH:  Ez jól hangzik.

 

              ADAMUS: Igen, de nos, talán egy kis harag segítené a kijutásukat.

 

              EDITH: Oké. (mosolyog)

 

              ADAMUS: Esetleg egy kis tudatosság. Látod? És tudod, mi történik, Edith – az, hogy mi mindannyian már rengeteget beszéltünk az évek során. És tudod, mi történik? A legtöbbször az, hogy az rögtön felszáll ide a fejetekbe, és ott helyet foglal, ti pedig gondolkozni kezdtek rajta, ami pedig megerjeszti az agyat. És tudod, amikor ez megerjed az agyban, hát annak nincs valami rózsa illata! (nevetés) És van egy hajlamotok arra, hogy csak gondolkozzatok rajta, ahelyett, hogy tudatosítanátok azt. Hajlamosak vagytok nekiállni azt analizálni, ahelyett, hogy egyszerűen csak megtapasztalnátok! 

 

              Tehát néha, amikor téged vagy másokat provokállak – ahogy azt most is tettem – hála istennek nem úgy, mint akit legutóbb megütöttem, mert azt majdnem átküldtem egy másik dimenzióba azzal az ütéssel – néha ez válik be arra vonatkozóan, hogy visszatérjen a tudatosság.  

              De térjünk vissza a kérdésre! Tényleg felbosszantottalak?

 

              EDITH: Nem… nem annyira.

 

              ADAMUS: És szeretnéd, ha felbosszantanálak?

 

              EDITH: Akkor is szeretlek.

 

              ADAMUS: Igazán?

 

              EDITH: Igen.

 

              ADAMUS: Tényleg???

 

              EDITH: De szoktam rád mérges lenni. (nevetés)

 

              ADAMUS: Harmadjára kérdezlek: Tényleg???

 

              EDITH: Tényleg szeretlek, de tényleg szoktam rád mérges lenni.

 

              ADAMUS: Köszönöm. Maradjunk ennyiben egyelőre – „tényleg szeretlek” – pont. Köszönöm. (nevetés)

 

              Edith és Shaumbra… Edith és Shaumbra és mindenki: ti kértetek meg arra, hogy jöjjek el, és bosszantsalak fel benneteket. És eljöhet egy nap, amikor nem teszem ezt meg, de valószínűleg mégis meg fogom tenni.

 

              Tehát drága Shaumbra – tudatosság! Rengeteg dolog zajlik most is, miközben beszélünk. Egyrészt itt ültök most, másrészt viszont ezzel egy időben valahol máshol is léteztek, dolgoztok és alkottok.

 

              Tudjátok ez egy ősrégi trükk, amit az emberek fejlesztettek ki. Az a neve, hogy: ”színlelés”. Színleljük azt, hogy „egy ember vagyok, aki most itt ülök Coal Creek Canyon-ban, és hallgatom az Adamus és Edith között elhangzó párbeszédet!” –És ez színlelés, mivel sokkal több minden zajlik ennél. Más szinteken is dolgoztok. Más dimenziókban dolgoztok. Segítetek abban, hogy kegyelemben történjen meg a Föld változása, az energia alkímiája, ami most rettentően fontos.  

              Jelenleg van egy olyan részed, aki éppen ebben a pillanatban játszik és kísérletezik az Új Energiával. Belekóstoltatok ebbe a múlt hónapban, és néhányatoknak csodálatos tapasztalásokban volt részetek, míg mások igencsak befrusztráltátok magukat. De azt mondtátok: -„Várjuk meg a Shoud napját! Várjunk, és tényleg hozzuk ezt haza, hozzuk be ezt az Új Energiát, tapasztaljuk azt meg, ne csak gondolkozzunk róla!” – És most pontosan ezt is teszitek.  

              Néhányan egy kis szorítást éreztek a gyomrotokban. Néhányan a fejetekben éreztek egy kis nyomást, talán aggódtok egy közelgő fejfájás kapcsán. –„Miért van az, hogy eljövök ide, hogy meghallgassam Adamust, és közben meg rám jön a fejfájás?” – Azért Shaumbra, mert sok dolog zajlik. Állj meg egy pillanatra, és legyél tudatában ennek! Még csak meg sem kell határoznotok! Pontosan ezzel szoktatok bajba kerülni – amikor megpróbáljátok meghatározni, hogy mi zajlik.

 

              Tehát akkor most egy pillanatra… sok minden zajlik itt.

 

              (szünet)

             

              Csak azért, mert nem tudod azt felcímkézni, még nem jelenti azt, hogy az nem történik. Sőt, lényegében sokkal jobb, amikor nem címkézed azt fel, és megtörténik.  

              Ez olyan valami, ami nem csak a mostani kis összejövetelünkre vonatkozik. Ez valami olyan, ami folyamatosan zajlik. Sokatoknak itt ül a sorok szélén a Pakuátok. Egy-kettő megpróbált megharapni titeket. Egy páran pottyantottak egyet felülről rátok, amennyiben madarakról van szó – hogy felkeltsék a figyelmeteket. És néha van, hogy ez szó szerint manifesztálódik – a szó szoros értelmében, fizikailag.  Van, hogy ez csak egy érzés, amit érzel, de te figyelmen kívül hagyod. Az elméd a továbblépésre lett fókuszálva. De ez szintén egy illúzió.

 

              Nincs továbblépés

 

              Akkor most vegyük csak ezt szemügyre egy kicsit. Ezt a régi programozást, hipnózist, rétegződést, kondicionálást, és minden mást eonnyi idők óta – Atlantisz óta, sőt még régebb óta – miszerint „lépjünk tovább!” Lépjünk tovább! Az emberek hajlamosak ezt vakon tenni. Arra lettek beprogramozva, hogy lépjenek tovább, haladjanak. Mekkora Illúzió! Micsoda hazugság. Ez egy hazugság!

 

              Innentől már nem kell tovább haladnotok! Ez nem azt jelenti, hogy visszafelé mész – és azt sem, hogy egyhelyben maradsz. Kiterjedsz – és óriási különbség van a továbblépés és a kiterjedés között.

 

              Annak idején, az én koromban szemellenzőt raktak a lóra, hogy ne lássa, mi van körülötte, és hogy ezzel késztessék arra, hogy tovább haladjon. Volt, hogy még egy répát is belógattak elé. Tehát Shaumbra, ti ezt sokszor tettétek – szemellenzők és répák. Ez egy célt szolgál egy határig – hogy meglásd, milyen korlátolt is tudsz lenni. Hogy lásd, mennyire vagy képes csak egyetlen egy valóságra fókuszálni. De most levesszük a szemellenzőket, elvesszük a répákat, és tényleg elkezdtek élni.

 

              Elkezdtek kiterjedni, és az igazság az… nos, ezt most újra fogom definiálni. Sok mindent újra meg fogok határozni a mai napon, ami talán néhányatokat felbosszant majd. Elkezdjük az újradefiniálást, és azt mondjuk, hogy igazából nem is terjedtek ki, hiszen már ki vagytok terjedve. Mindössze csak elkezdtek ennek tudatába kerülni… (Adamus megcsókol valakit) Két darab van itt. (nevetés) És milyen jó lenne, ha aranyból lenne. Nos lényegében ez arany – legalábbis a borítása. Szóval, lényegében elkezdtek tudatára ébredni annak, hogy valójában milyen kiterjedtek is vagytok. Tulajdonképpen hirtelen rádöbbentek, hogy semmit sem kell elérnetek. Más szóval: nem próbáljuk meg szétfeszíteni a falakat, hogy kiterjesszétek magatokat, hanem mindössze a tudatára ébredtek annak, hogy mennyire kiterjedtek vagytok. Ez bámulatos És tényleg könnyű.

 

              Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet! Ez a tudatosságról szól.

 

 

              Ezt a dolgot addig fogom ismételgetni, amíg remélem, jól felbosszantalak benneteket, és már halálra fogjátok ezt unni. De ha azt szeretnéd tudni, hogy hol tartasz most a saját megnyílási folyamatodban, akkor azt kell, hogy mondjam, hogy ott tartasz, hogy legyél tudatos, legyél éber.

              Tudjátok, jó sokan azt képzelitek, hogy majd lebegő dolgokat fogtok magatok körül látni. De ez nem így lesz. Engedjétek el ezt az elképzelést! Érezzetek bele! Képes vagy felfogni, hogy mennyi minden zajlik most ebben a teremben? Milyen sok itt az energia? Van, amit viszonylag könnyű leírni – itt vannak az angyalok természetesen, sok Pakua is jelen van, akiket rémületetekben visszahívtatok (nevetés) abban a pillanatban, amikor arról kezdtem beszélni, hogy hol vannak a Pakuáitok. –„Ó, Bowser, gyere vissza! Gyorsan! Siess! Mert engem fog kérdezni. Jobb, ha azt fogom tudni mondani, hogy itt vagy!”  

              Sok Föld energia van itt – Gaia energia – a mai napon, több, mint általában. És hogy ennek mi az oka?

 

              SHAUMBRA: Összekapcsolódunk velük?

 

              ADAMUS: Rengeteg változás zajlik most a Földön. A Föld egy utat keres arra vonatkozóan, hogyan alkimizálja a régi, beragadt energiáit. És mi történik? Abban a pillanatban, ahogy a Föld Szelleme megérzi, hogy van egy csoportnyi ember, akik tényleg értik, hogy mi is zajlik, és nem félnek ezektől a dolgoktól, mert megértik, hogy ez egy kegyelemben történő elengedés, akkor ez az energia idevonzódik, és ma itt van. Tehát a Föld energiáit is érezhetitek közöttünk.

 

              Tóbiás sokszor mesélt már erről nektek. Hajlamosak vagytok azt gondolni, hogy ez a sajátotok. –„Mi lehet ma velem a baj? Mik ezek a fájdalmak? Hogyan érezhetem azt, hogy egy pillanat alatt felfúvódtam vagy szélgörcs gyötör? Miért érzem azt, hogy a legszívesebben sikítanék?” Nos azért, mert ez nem a tiéd – mindössze magadhoz vonzod mindezeket az energiákat.

 

              Érezzetek ebbe most bele egy pillanatra: hadd fókuszáljak veletek! Itt van velünk egy speciális kis csoportnyi létező. Nem fizikaiak, de az energiájuk itt van…(szünet) …látjátok, amikor kiterjesztitek a tudatosságotokat, felismeritek, hogy létezik egy csoport, akik tanulókból, vagy ha úgy tetszik „Újszülöttekből” áll, és az Új Földről látogatnak el ide. Ők most készülnek fizikai testet ölteni. Ez sokszor történik veletek. Ezek az Újak, hajlamosak ott lófrálni körülöttetek egy ideig. Néha hozzátok lettek rendelve. De van, hogy egyszerűen csak vonzódnak hozzátok, és követnek téged, bármerre is mész. Árnyékként kísérnek. Látni akarják milyen is embernek lenni. Együtt akarnak étkezni veled, mivel korábban még soha nem ettek ételt. Ott akarnak lenni veled, amikor nevetsz.  

              Az angyalok igazából nem tudják, hogyan kell nevetni. Hallottatok már valaha is angyali humoristáról? (nevetés) Rajtam kívül, természetesen nincs egy se. Ezek az Új angyalok, kiváltképpen azok, akik még soha nem jártak itt, teljesen el vannak bűvölve az emberi tapasztalástól. És kifejezetten el vannak bűvölve… szóval a régi energiás dolgoktól nincsenek annyira elbűvölve. Viszont elkápráztatják őket az új változások, az alkímia, az energia transzmutációja, az, hogy elkezded megismerni és megszeretni magad. Tehát itt lófrálnak.  

              Néha azt hiszed, hogy ez te vagy. Azt kérdezed: - Miért vagyok ma annyira buta, tudatlan? Hogy lehet az, hogy nem érzem, hogy kellene kezelnem ezt a helyzetet?” – mert az ő energiájukat érzed. Érzed magad körül a jelenlétüket. Időnként teljesen magukkal ragadnak és elkápráztatnak mindazok a dolgok, amik történnek, és az érzéseid; ezek az Újak, akik árnyékként kísérnek.

 

              Tehát tudatosság. Tudatosság. Tudatosság. Egyszerre, egy időben több ezer szinten is képes vagy működni. Némelyik nem olyan fontos, illetve nem élvez elsőbbséget. Mások viszont nagyon is fontosak és jelentősek. A természet, Gaia energiájával való munka szinte folyamatos elsőbbséget élvez mostanság. Az időjárási minták, a földrengések, a globális havazás, mindezek a dolgok – ezek mind a részét képezik Gaia gyönyörűséges folyamatának – és ti ezt érzitek.

 

              Tehát amikor tudatosan lélegzel, amiről tudom, hogy ezt folyamatosan teszitek (némi nevetés, ahogy Adamus a szemeit forgatja) Aandrah, kérlek, ne mondj most neveket, de… Szóval amikor tudatosan lélegzel, akkor ezt a lehetőséget arra is használd fel, hogy tudatosan éber légy. Hogy tudatosan éber légy arra, hogy Eesa Lindája most mereven néz engem. Legyél tudatosan éber arra, hogy egyszerre sok szinten működsz, és ez te vagy, ugyanakkor más energiákba is beleérzel.  

              Ez nem – hogy is mondjam csak – ez nagyon is praktikus. Ez nem olyan álom-állapotszerű dolog. Nem ezoterikus. Lényegében ez az, amikor nagyon is gyakorlatiassá válsz, és ez nagyon is jól fog téged szolgálni.  

              Egy apró példa: új ruhát kell venned egy esemény kapcsán, és egy részed talán fél ettől. Fel tudod fogni, hogy már előre kiküldöd magad, hogy vásárold meg az új ruhát? Na most, ha ennek egyszer a tudatára ébredsz, akkor összekapcsolódsz azzal a részeddel, aki tudja, hogyan öltözzön elegánsan és a helyzetnek megfelelően. Igen, már előre megveszed a következő havi öltözetet. Igen. És most már ennek elkezdesz a tudatára ébredni. Most elkezded behozni az energiát, és kiszállsz a fejedből, és akkor ez elkezd megtörténni. És ekkor már könnyedén eljut hozzád. Nem kell rettegned a vásárlás élményétől. Elmész vásárolni, és pontosan azt fogod találni, amit akarsz, vagy az fog hozzád eljönni.  

              Egy apró kis példa. El tudjátok képzelni, hogy ezt mindenre lehet alkalmazni – az ételre, a kapcsolatokra, a következő nagyszerű vállalkozásodra? Ahelyett, hogy küzdenél vele itt fent a fejedben – ó, már az én fejem is belefájdul abba a rengeteg sok küzdelmetekbe, még az enyém is, nem csak a tiétek – de most már ezt engedjétek el! Tudatára ébredsz erre a másik részedre. Arra Alain, amelyik már most dolgozik a projekten, amit kifejlesztett, vagy belenéz annak gyönyörűséges energiájába. És arra a részedre is, aki nem aggódik az anyagi megtérülés miatt, a források miatt és mindezek miatt a hétköznapi emberi szükségletek miatt. Ez egyszerűen csak kint van a nagyszerű teremtésben. Ott van. Lényegében közelebb van, mint gondolnád. Ott van. Ez te vagy. Nem én teszem ezt, hanem te magad, és ez ott van.  

              Minden egyes lélegzetnél, minden egyes korty víznél, minden egyes ásításnál, minden köhögésnél emlékezz a tudatosságra!

 

              Na most, ez a jó hír! Tudatába kerülsz a multidimenzionális Életnek. Tudatára ébredsz annak a tengernyi csiszolatú gyémántnak, Aki Vagy.

 

              A rossz hír pedig – na olyan nincs! De amikor elkezd kiterjedni a tudatosságod, akkor eleinte lesz egy részed, aki egy kissé fáradtnak, kissé túlterheltnek érzi majd magát, mivel az agy képtelen kezelni a tudatosságot. Fel tudod fogni, hogy az agyad… nem akarok folyton rosszakat mondani az agyról, de ma alkimizálni fogjuk az agyatokat, ha nem bánjátok! Ma transzmutálni fogjuk! Ma. (a közönség tapsol)

 

              Az agy nem a tudatosság edénye. De nem ám! Hanem a memória, a felidézés edénye. Pedig az igazi tudatosság egyáltalán nem az emlékezésről szól. Az a pillanatban következik be, és egy érzés jár vele. Szenvedéllyel áramoltatja magát, és egyre inkább tudatára ébred saját magának.  

              Az agy felidéz. A tudat pedig tudatos, éber.

 

              Tehát túllépünk az agyon. Meghaladjuk az egysíkú tudatosságot. Pillangók szálldosnak most a teremben, és nem viccelek! Itt vannak. Ezek a ti Pakuáitok, és itt köröznek.  

              Tudom, az egyik aggodalmatok az, hogy: -„De nem leszek kissé holdkóros ezen a biztonságos téren kívül?” – Nem, egyáltalán nem. Erről majd júniusban fogunk beszélni a mentális egészség tanfolyamomon. Látjátok, Cauldre nem volt tudatos efelől. (Adamus kuncog) Szóval majd erről is szót fogunk ejteni.

 

              A világ most álmodni akar. A világ ki akar szabadulni a saját börtönéből. Kétségbeesetten vágyik erre. Ugyanakkor meg vannak a maga kétségei. Az emberiség sokszor ki lett már használva, ezért egy kissé szkeptikus. Tehát, amennyiben elkezdesz beszélni a pillangókról, amik mind ott repkedtek ma körülötted, és arról, hogy egy pillangó ül a válladon, miközben velük beszélsz, és hogy egy hatalmas puma áll közvetlenül a hátuk mögött, nos, akkor eleinte igencsak elgondolkoznak majd az állapotod felől. De nem igazából.

 

              Hosszútávon az emberiség most az álmaira kíváncsi. Olyan nagyon meg akarnak nyílni a tudatosságra! Tudni akarják, hogy létezik valami ezen túl is! Tudni akarják, hogy mindennek oka van. Tudni akarják… érezzetek csak bele ebbe velem most! Itt van ez az ősrégi réteg hiedelem Istenről. Szerintem a vita tárgya az – ha bele tudsz most érezni ebbe egy pillanat erejéig – hogy az emberek nem akarnak már ebben az Istenben hinni, ugyanakkor pedig félnek. Be vannak programozva. Azt mondták nekik, hogy amennyiben nem hisznek ebben az Istenben, akkor jön a gonosz, és a markába kaparintja őket – és ez pedig helyhez köti őket. Én ezt hipnózisnak hívom. Ez az, amikor belefagysz, beledermedsz egy hitrendszerbe.

Ez egy holtpont – energia holtpont. Pedig valami a mélyből szólítja őket – a lelkük – és azt mondja, hogy lennie kell valami másnak is. Az lehetetlen, hogy így van, ahogy gyerekkorukban megtanították nekik. Az nem lehet, hogy minden úgy van, ahogy azt az egyházak hirdetik. Lennie kell valami másnak!

 

              És ki fogja ezt megtanítani nekik? Ki fog segíteni megnyitni ezt bennük? Ki fog nekik segíteni abban, hogy felfedezzék, hogy ne egy csoport által kitalált Istenben higgyenek, hanem fedezzék fel a belső Istent, aki abszolút egyedülálló és személyes minden egyes létező esetében? Hát ti. Ki fog nekik segíteni abban, hogy megértsék, hogy képesek repülni? Milyen sokszor álmodtatok már a repüléstől?

 

              SHAUMBRA: Sokszor.

 

              ADAMUS: Abszolút. Mert olyankor repültök is.

 

              Az nem csak egy álom. Vannak olyan részeid, akik most is szárnyalnak. Erre most azt mondod: -„De ez nem lehetséges, hiszen én most itt ülök fizikai testben.” – Ez egy illúzió – hogy te be vagy zárva ebbe a fizikai testbe. Azt mondod: -„De a testemnek ehhez fel kellene szállnia, és mindenkinek el kellene képednie azon, ahogy látja, amint keresztülrepülök a termen!” – Tényleg? Tényleg? De mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, hogy te most is éppen repülsz, lebegsz? Mert egy részed éppen ezt teszi.  

              Na igen, tudom, hogy itt és most azonnal ki akartok levitálni a széketekből. Meg fog ez történni? Számít ez? Számít ez? A válasz az, hogy igen, képes leszel erre, de ne erre fókuszálj! Ne hagyd, hogy ez félrevezessen! Igen, most azon a ponton vagyunk, amikor a teljes, abszolút integráció bekövetkezik. Ahol az X és az Y találkozik, keresztezi egymást, és a minden pontjává lesz. Amikor is az, ami a más birodalmakban és dimenziókban történik, elkezd itt is megtörténni. De egyelőre csak kezdj el tudatában lenni annak, hogy mi az, ami ott kint történik.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.