Adamus: MESTEREK Sorozat: Hogyan működik? II. rész, 1.részlet

  2010.01.31. 22:34

A KÖZÖNSÉG: Igen.

 

ADAMUS: Na igen, ez tényleg az Új Energia Osztályterme.

             

 

              Tiszta érzések

              Akkor most vegyünk közösen egy mély lélegzetet, miközben továbbmegyünk a következő dalhoz. Nem történt is semmiféle tévedés az előbb. A most következő dalt a közösen együtt töltött időnkre tartogattam. És ahogy ezt McMaster Mester is említette, most, miközben meghallgatjuk közösen ezt a dalt, képzeljétek azt, hogy ezt a dalt a saját Énetek – a Lelketek, a Szellemetek, a Belső Lényetek - énekli nektek. Miközben a zene szól, vegyetek egy, két vagy három lélegzetet, vagy lélegezzetek folyamatosan.

 

              Ne annyira a szavakra fókuszáljatok, hanem azokra az energiákra, amiket lényegében beleágyaztunk ebbe a zenébe. Nem azért, hogy akkor kapjátok meg, amikor letöltitek, mivel lényegében tegnap és ma végeztük el a beépítést. Engedjétek meg magatoknak, hogy túllépjetek magukon a szavakon, és belemenjetek az érzésekbe! Semmit se próbáljatok lefordítani az elmétekkel! Ne találgassatok, hogy mit is akar ez mondani, vagy hogy a szellemed mit akar ezzel mondani neked. Csak a tiszta érzéseket éld meg, a szellem hangját, az emberi hang helyett. Éld át a tiszta érzést!

 

              Akkor hát, Maistro, kezdődhet a dal!

 

              (megszólal a zene)

 

              Hát nem ez a szeretet? – írta Sam és Ruby a The Here and Now CD-ről

             

              http://www.youtube.com/watch?v=Qi_J_hj2EM4&feature=related - itt

 

meghallgathatjátok ezt a dalt – a ford. megj.)          

 

 

 

             

              A te esetedben, ha meg kell vallanom az igazat,

 

 

 

              Örülj hát

 

              Hadd mondjam el újra, nem költőként, hanem a barátodként, hogy  

                         Mindazt, amire most gondolsz, én mindennap gondolom.

 

              Olyan ez, mint a napsütés, és olyan, mint az esőzés,

             

              Túllépve a fejemen

 

 

 

 

              ADAMUS: Hát nem nagyszerű a szeretet, különösen akkor, ha ez a szeretet tőled neked szól? A közted és közted meglévő szeretet nagyszerű.

 

              Nos hát akkor hozzád mi jutott el ebből Tom?

 

              TOM: Nem tudom. Azt mondtad, ne a szövegre figyeljek.

 

              ADAMUS: Ahh! Milyen bölcs ember (nevetés)! Hiszen ha most azt válaszolta volna, hogy „Éreztem ezt a fantasztikus kapcsolatot” – akkor azt mondtam volna – „Tévedsz”. Bölcs ember.

 

              Tévedés. Nem jutott el hozzád semmi, mert az csak az emberi hajlandóságod lett volna, aki megpróbált volna valamit köré költeni, megpróbált volna valamit kihozni belőle, és egy nagyon mentális módon próbálta volna meghatározni. És ahová mi közösen tartunk az az, hogy az elméteken kívül fogjátok felfedezni magatokat. Az elméteken kívül.

 

              Ez most nem azt jelenti, hogy valami baj lenne az elmétekkel, csak azt, hogy az elme korlátozott. Korlátozott. Az elme nem érti az igaz szeretetet. Na persze, az elme próbálja azt megérteni, és írt is már róla, vagy megpróbálta már kiötölni, de az elme nincs arra beprogramozva, azaz nem képes megérteni egy ilyen végtelenül egyszerű dolgot, mint amilyen a szeretet. Az elme erre képtelen.

 

              Az elme, ahogy azt már számtalanszor elismételtem, egy csodálatos eszköz, ugyanakkor mindössze egy eszköz. Nem ő a kezdet, és nem ő a vég. Most nem annak van itt az ideje, hogy az elme gyarapításával próbálkozzunk. Hanem annak van itt az ideje, hogy megnyíljunk a Szellemre az elmével, a testtel, a múltaddal, a jeleneddel és a jövőddel teljes mértékben együttműködve.

 

              Az elméteken kívül fogjátok felfedezni magatokat, és ez egy bámulatos dolog! Kissé ijesztő. Egy kissé félelmetes, mivel az elme imádja a rendet, azt, hogy mindent takaros rendbe tegyen, és hogy eszerint lássa el jelentéssel, és eszerint értelmezze és ítélje meg a dolgokat, mivel azt hiszitek, hogy ha valami értelemmel bír, akkor már biztonságban vagytok. De Édes Istenem – Nem! Az értelemben, az észben nincs biztonság – a mentális értelemben egyáltalán nincs biztonság! Nem jöttetek rá erre már ti magatok is mostanra? Az csak zűrzavar, káosz, körökben történő futkosás, a nyúl üldözése az üregben, továbbá frusztráció. Szóval itt tartunk.

 

 

              A zene és a művészet

              Micsoda öröm a Shaumbra színpadán tartózkodni mindannyiótokkal, Lindával, Aandrah-val és Onnal, továbbá mindazokkal, akik az interneten keresztül csatlakoznak most hozzánk, mivel tényleg új dolgokba kezdünk bele! Máris rátérek erre, de most egy kicsit még térjünk vissza a zenére!

 

              Imádom a zenét – a jó zenét. Ez a zene elment, rendben volt.(nevetés) Én a jó zenét imádom. Bárcsak valamelyikőtök segítene Cauldre-nek és a stábnak valami igazi klasszikus zene kiválasztásában! Ezalatt olyan zenét értek….Cauldre, én itt most nem a régi zenéről beszélek. Félbeszakított és azt mondta: -„Azt a régi dolgot érted ezalatt, amiket valaha te komponáltál és hallgattál?” (nevetés) Nem. Én olyan zenéről beszélek, amiben harmónia és rezonancia van, továbbá… na, mindegy.

 

              A zene, legyen bármilyen jó vagy rossz, alapjában véve csodálatos módja annak, hogy képes legyél azt egy igencsak érzési energiaként integrálni, és ez képes az embert túlrepíteni az elméjén. Azok közületek, akik zenészek vagytok, értitek ezt az alapelvet. Ne zenéljetek többé a hangjegyek és a kotta alapján, a hagyományos módon – és ne próbáljatok egy három perces szerzeményt írni csak azért, mert az jól eladható a rádióban.

 

              A zene… a zene áramlik, ahogy ezt ti is felfedezitek. A zene egy gyönyörűséges módja a tudatosság és az érzések hordozásának.  A művészet… egyszer azt mondták, hogy a művészet fogja megmenteni a világot. Én ebbe a zenét is belesorolnám. És ez lényegében sokkal aktuálisabb manapság, mint eddig bármikor. A világot a művészet, a zene és a kreativitás fogja megmenteni, mert ezek azok a dolgok, amik lehetővé teszik a valódi energiák és tudat behozatalát. Ezek teszik lehetővé az Új Energiába való kiterjedést. Tehát amennyiben az összes művészeti ággal foglalkozol…

 

              A művészet… a régi korok Mestereinek a festményei, és egy-két új Mesteré is, különös tekintettel azokra, akik éppen most vannak feltörekvőben, és akik még nem lettek felfedezve, - ők azok, akik pontosan értik, hogyan integrálják az energiát, az érzéseket és az érzeteket egy festménybe, úgy, hogy miközben a szem a festmény felszínére tekint, ahol színeket és bizonyos formákat lát, ott vannak benne a mögöttes energiák is, amik nagyon, de nagyon hatékonyak és ütőképesek.

 

              Ha megnézitek a régi Mesterek festményeit, voltak közöttük olyanok, akik tényleg a mesterei voltak annak, hogy integrálják bele a valódi üzeneteket a festményeikbe – nem csak a szemmel látható dolgokra gondolok itt, hanem a festményekben rejtező valódi üzenetekre – mert ezek az üzenetek ma is bennük vannak. Az üzenetek fennmaradnak.

 

              Lenyűgöző festmények találhatóak a múzeumokban, és sajnálatos módon túl sok került elrejtésre, magángyűjtemények kezére. De ennek most már vége! Ezt többé már nem fogjuk megengedni Klaus, hogy ezek a festmények rejtve maradjanak, hogy börtönben raboskodjanak. Mert az energia nem fogja ezt megengedni. Sőt, lényegében veszélyes is azok számára, akik régi, értékes művészeti remekeket rejtegetnek, mivel az energia ki nem állhatja, ha be van börtönözve. Azt szereti, ha egy bizonyos formába öntődik egy darabig, és szereti azt a formát egy ideig megtapasztalni Steve, ugyanakkor gyűlöli a bebörtönzést.

 

              Ezért is olyan fontosak az életről életre zajló inkarnációk, mert tudjátok, valaha megpróbáltatok ellenszegülni a halálnak, és ez nem valami jól működött. Nem valami jól működött. És mi történt? Az, hogy rájöttél, hogy a testednek szüksége van arra, hogy formát váltson. A személyiségednek szüksége van a változásra és a kiterjedésre, mert ha azt erőlteted, hogy véges végig ugyanabban a formában maradjon ugyanaz a személyiség és megnyilvánulás, akkor az egy robbanást fog okozni – és te ezt megtetted. Nem a saját kezeddel, hanem valaki más által, Kaboom. Kiléptél. Visszatértél. Egész jól nézel ki! (nevetés) Ahhoz képest, hogy min mentél keresztül… egész jól nézel ki!

 

              A zene, a művészet, a könyvek, a hang – mindezek. Ami felé haladunk az az, hogy meg fogjátok érteni, hogy minden mennyire korlátozott is volt, és hogy mennyire könnyű a következő szintre ugrani!

 

              Vannak a világban olyan festmények, zenedarabok és alkotások, amik rengeteg igaz energiát hordoznak magukban, és ti meg fogjátok tanulni, hogyan kell ezt megtenni. Bármit is akarok tenni, akár énekelni, akár táncolni, akár írni vagy beszélni, vagy legyen az bármi. Többé már nem csak innen fentről, a fejetekből fogjátok ezt tenni Leslie, legyen szó bármiről is, akár ételről, akár valamiféle terápiáról, amivel másokon dolgoztok.

 

              Jaj, annyira beleragadtatok ezekbe a terápiás módszerekbe! Azt mondjátok: -„Nos, valaki átadta ezt a programot, ezt a gyógyító eljárást” – majd mentálisan megpróbáltok ragaszkodni hozzá pontról pontra, majd pedig tesztelitek magatokat, hogy mennyire tökéletesen tartottátok be a lépéseket. És ezzel abszolút elvágjátok a kreativitásotokat. (nevetés, ahogy Cauldre lehajol egy erősítő alatt) Szeretek átjönni a teremnek erre az oldalára, de Cauldre egy kissé ideges az erősítő miatt!

 

              Szóval az elme semmilyen kreatív képességgel sem bír. Semennyivel. De ti szeretitek azt gondolni, hogy igenis bír kreativitással. Szeretitek azt hinni, hogy a kreatív dolgaitok az elmétekből származnak, de ez nem így van. Nem bizony. Néhányan jól befrusztráljátok magatokat a kreativitásotok kapcsán, azon képességetek kapcsán, hogy kifejezzétek az érzéseiteket, de ez azért van, mert még mindig a fejetekből akarjátok azt tenni. És ebben az Új Energiában ezen túl fogunk lépni. Már alig várom, hogy megtegyétek!

 

 

              A hírnökök   

 

              Akkor most egy pillanatra beszéljünk arról, amiről beszélünk, azaz az üzenetünkről. Az üzeneteink régiek. Sőt, lényegében ősiek. Nincs itt egyetlen dolog sem – legalábbis még – ami új lenne. Mindaz, amit Tóbiás elmondott, már el lett mondva korábban. Minden, amit én mondtam, elhangzott már korábban is. Csak egy kissé másféle köntösben mondom el, talán, hogy felkeltse a figyelmet, talán, hogy a korszellemhez jobban hű legyen, de ez már mind el lett mondva. Az üzenetek ősiek.

 

              A hírnökök ősiek, és ti vagytok a hírnökök. Valóban. Ezért is ültök most itt, ezért is csatlakoztok hozzánk most az interneten, mert ti vagytok a hírnökök.

 

              Na igen, elméletileg mindenki hírnök, de vannak olyanok, akik sokkal jobb előképzettséggel rendelkeznek és sokkal nagyobb esélyük van arra, hogy hírnökök legyenek. Tehát igen, egy bizonyos értelemben véve különlegesek vagytok. Már egészen a kezdetek óta ti voltatok a hírnökök – talán nehéz ezt elfogadni? Azt mondjátok: -„Ki, én? Adamus nem rám néz.” – De igen. Egészen a kezdetek óta ti voltatok a hírnökök. Ott voltatok az elsők között, akik átmentetek az Ark Rendjén, a Földre vezető portálon, hogy magatokra öltsétek ezt a formát. Elég bölcsek voltatok ahhoz, hogy mindig a belsőtökben hordozzátok az üzenetet.

 

              Az üzenet egyszerű: Te is Isten Vagy. Akkor most már cselekedj is eszerint!

   (nevetés)

 

              Ó, az üzenetet sokféleképpen el lehet mondani. Lehet nagyon ezoterikus, vagy rettentően filozofikus. A filozófia – ez egy másik dolog, ami pusztán az elméből ered. Hiányzik belőle a… olyan unalmas. Ismertél valaha is olyan filozófiát, ami örömteli lett volna? Mert én nem. Egy szikra élvezetet sem találtam a tanulmányozásukban. A filozófia mentális, és unalmas. Lehetőséget ad az elmének, hogy körbe-körbe üldözze maga magát, majd amikor ebbe belefárad, akkor meg előáll egy új filozófiával.

 

              Vessetek csak egy pillantást magatokra – hány különböző spirituális csoporthoz tartoztál már, hány ezoterikus vállalkozásba és filozófiai törekvésbe fogtál már bele? És mindezek hova juttattak el téged? Nos, egy jó helyre – pontosan ide – de… de… de, létezik ennél sokkal több is.

 

              Tehát drága Shaumbra, hol is tartottunk? Arról beszéltünk, hogy… ó, nagyon beleéreztem a ti érzéseitekbe.

 

              Tehát ti vagytok a küldöttek, a hírnökök. Mindig is ti voltatok. Úgyis fogalmazhatnék, hogy bennetek a több embertől egy kissé eltérő tudat részecske található. A többieknek is meg van erre a potenciáljuk, de a legtöbbjüket ez nem érdekli különböző okokból kifolyólag. Nem akarják felvállalni a hírnökséggel járó felelősséget, mert ugye ti is tudjátok, hogy mi szokott történni velük? (Adamus és a közönség nevet) Gazdagok és híresek lesznek! De sokan nem így éreznek, mert nem ez az ő lélek szenvedélyük. A legtöbbjük nem akarja felvállalni az ezzel járó felelősséget. De ti, akik itt vagytok, és mindazok, akiket megérint ez az üzenet, akik ebbe beleéreznek, ti kivétel nélkül mindannyian így vagy úgy, de küldöttek vagytok.     

 

              És az elmúlt időkből mindezt az információt elhoztátok ebbe a mostani pillanatba. Voltak olyan életeid, Joyce, amikor megosztottad ezt az üzenetet ilyen vagy olyan formában. Talán más szavakat használtál, szakrális szavakba öntötted, szent ceremóniákat végeztél, de behoztad ezt az üzenetet a múlt során.

 

              Ezért azt mondjátok magatoknak: -„De az üzenet nem igazán új.” – Ez így van. Ez így van, mert az emberek, és, nos hát ti magatok is – még nem fogtátok ezt fel – és ezt egyáltalán nem kritikának szántam. Meg akarjátok tapasztalni, milyen is ezt felfogni. Ezen túlmenően hírnökként azt is akarjátok (Adamus nevetni kezd, mert a távolból sziréna hangja szól) – Cauldre valamelyik nap azt kérdezte tőlem: - „Miért van az Adamus, hogy miközben beszélsz, mindig megszólalnak a szirénák?” (nevetés) – „Cauldre, nem kellene ilyen kérdéseket feltenned, mert most láthatod, hogy mit kapsz!”

 

              Tehát egy részetek igazán érti az üzenetet, egy részetek pedig azt választotta, hogy nem fogja ezt fel teljesen, mert újra meg újra vissza akartok térni erre a bolygóra, hogy küldöttek legyetek. Hogy hírnökök legyetek. De aztán menet közben meg időnként elfeledkeztek arról, hogy ti vagytok a hírnökök. Ez egy érdekes játszma.

 

              Elfeledkeztek erről. És mit tesz egy bölcs hírnök? Behív egy pár kísértetet, hogy emlékeztessenek titeket (nevetés) arra, hogy ti vagytok a hírnökök. A DNS-etekben, Pete, mélyen a DNS-etekben. A ti DNS-etek sokféle módon különbözik sok-sok más emberétől, akik nem ehhez a csoporthoz tartoznak. Ez nem jelenti azt, hogy az egyik jobb vagy rosszabb, egyszerűen csak ez van. Mert a DNS-etek mélyén ott él a szenvedély vagy a vágy, hogy hírnökök legyetek.

 

              A hírnökök azok, akik folyamatosan emlékeztetővel szolgálnak az összes többi ember számára. És ez az emlékeztető ismételten végtelenül egyszerű: Az Egyből érkeztél; Te is Isten Vagy; Mindig szeretve vagy; nincs szükség a megbocsátásra – na, ez egy fura üzenet volt. Nincs szükség a megbocsátásra vagy arra, hogy megbocsátást nyerj. Ez nagyon Régi Energiás. Ez valójában mindössze az elfogadást és az együttérzést jelenti. Én másik oktatásban részesítelek titeket.

             

     Tehát, kedveseim, ti vagytok a hírnökök. Az ősi időkből érkeztetek mindannyian – mindannyian így vagy úgy – hogy elhozzátok ezt az üzenetet a Földre.

 

              És itt a dilemma – ezért is hoztam fel ezt a dolgot. Egy kissé most össze vagytok zavarodva. Akkor most mi is az üzenet? Újra ugyanazt az üzenetet adjuk át, amit már oly sokszor átadtunk? Hiszen Lemúria és Atlantisz óta ugyanaz az üzenet. Mindössze máshogy került kifejezésre, más szavakkal lett átadva.

 

              Azt kérditek: -„Most akkor megint ugyanazt az üzenetet adjuk át?” – és egy részetek már eléggé belefáradt ebbe. Egy részetek meg azt mondja:-„Igen, de ezt már máskor is megtettem. A csoportok előtt jártunk. Mi már, mi már… Adamus, már megírtuk a könyveket, létrehoztuk az egyházakat, próbáltuk elterjeszteni az üzenetet, de ők egyre csak nem hallanak meg minket.” Ez részben így van. Néhányan nem hallják meg, de sokan meghallják. És sokuknak tőletek kell ezt meghallaniuk. Mary, – ha hiszed, ha nem – tőled kell ezt hallaniuk. Arra van szükségük, hogy a saját szavaiddal mondd el ezt nekik, a te egyediséged által, és ezért is beszéltem a hangról, a kifejezésről, mert szükségük van arra, hogy meghallják.

 

              Namost, az eltérés abban áll… és most drámai hatásszünetet tartok, míg iszom egy kortyot. Az ősi idők üzenete most is ugyanaz, mint ami mindig is volt. Hányféleképpen tudod ezt elmondani, elénekelni vagy lefesteni? Ugyanakkor egy mély szinten a frusztrációtok részben abban áll, hogy ez nem egészen helyes. Nem érzed helyesnek, hogy megint ugyanezt az üzenetet add át, mivel valami megváltozott. Valami más lett, és ebben teljesen igazatok van. Ezért sokan ellenálltok annak, hogy előálljatok a megosztanivalótokkal.

 

              Itt most nem valami nagy filozofikus vagy vallásos üzenetről beszélek, a világnak ebből már elege van. Hanem arról beszélek – nehéz ezt megfogalmazni – hogy ez az üzenet a szívedből szóljon. Az Én Vagyok üzenete legyen. Hogy egyszerűen fogalmazzak, az én szeretetének az üzenete legyen. Az én szeretete.

 

              Egy részetek most azt kérdezi: -„De hogyan? Többé már nem érzem helyesnek, hogy küldött legyek. Nem is tudom, mit kellene tennem.”

 

              Mentálisan – mert ezt teszitek – mentálisan azt mondjátok: -„De le kell fogynom. Abba kell hagynom a dohányzást. Többet kell még ahhoz tanulnom. Még meg kell tennem…” – legyen az bármi. Előálltok mindezekkel a kifogásokkal. Ez egy mentális folyamat. Ami valójában történik, az egy szívbéli folyamat. Tudjátok, hogy valami más lett. És – ez egészen egyszerű – ez az Új Energia. Mivel az üzenet megváltozik az Új Energiával – és ez többé már nem ugyanaz az üzenet. Ez többé már nem ugyanaz az üzenet.

 

              Neked kell valami mást hallanod a belsődből. Másoknak valami mást kell most már tőled hallaniuk, és erről fogunk beszélgetni a mai napon, és az elkövetkezendő pár összejövetelünk során.

 

              Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, és egy pillanatra érezd ezt a belsődben, hiszen ti vagytok a küldöttek. Ti vagytok azok. Ezért vagytok itt.

 

              (szünet)

 

              Egy kissé össze fogtok zavarodni. –„Mit jelentsen ez? Mit kellene tennem? Ha küldött lennék, akkor hogyhogy nincs egy briliáns üzenetem, amit megoszthatnék mindenkivel?” – Ez érkezőben van.

 

              Vegyetek egy mély lélegzetet!

 

 

              A valódi, igaz hangod

                Az egyik oka annak, hogy a legutóbbi Shoudokban arra kértelek titeket, hogy nyerjétek vissza a hangotokat – az igaz hangotokat – azért volt, mert szükségetek lesz rá. És ez nem csak a hangod, hanem a kifejeződésed, akár művészeteken, akár zenén, íráson vagy beszéden keresztül – bármilyen kreatív törekvésetek során. Akarni fogjátok majd, és ezért is mondtam nektek, hogy hozzátok vissza azt a hangot! És ez talán ellentmondásosnak tűnhet. Az egyik pillanatban azt mondom, hogy hozd vissza azt a hangot! Beszélj mélyen, a belsődből! És nem abból a kisegér hangból, nem az elme hangjából, hanem mélyen a belsődből. Hozd vissza azt a hangot! Közben pedig, a következő pillanatban meg azt mondom, hogy ne használj szavakat, amikor velem beszélsz. Ellentmondásos lenne? Egyáltalán nem, Edith. Ez egyáltalán nem ellentmondásos. Hadd magyarázzam el!

 

              Ahogy megtanulsz szavak nélkül kommunikálni bármelyikünkkel, ahogy nem határozod azt meg angolul, németül vagy románul, ahogy túllépsz a szavak iránti szükségleteden, ez lesz az, amikor fel fogod fedezni magad az elméden túlmenően. Ez majd kapcsolatba hoz téged egy csodálatos igaz részeddel, ami szembeszáll a magyarázattal. Meg fogod tanulni, hogyan kommunikálj minden egyes részeddel újra.

 

              És eközben vissza fogsz térni szellemed igaz hangjához. És amikor ezt megteszed, amikor visszatérsz a te valódi, igaz belső hangodhoz – nem a külső hangodhoz, hanem a belső hangodhoz, akkor az majd a fizikai hangodat is meg fogja változtatni. Meg fogja változtatni azt, ahogy az energiák keresztül jönnek rajta. Tudjátok, most, amikor beszéltek, akkor azt mondanám, hogy azt általában innen fentről teszitek. (A fejére mutat) Amikor beszéltek, az egy mentális folyamat, amit szavakba foglaltok. De amikor a szellem énetekből szóltok, akkor az innen ered. (a szívére mutat) Ennek nem kell a fejbe felmennie, és az elméd nem lesz féltékeny. Van éppen elég más teendője. Ennek nem kell a fejből jönnie, hanem a szívből ered, majd egyenesen kijön a szádon. És kikerüli az elmét.   

 

              És megismétlem, az elme ezt nem bánja. De ez kikerüli az elmét, tehát amikor kimondasz valamit a szádon, amikor egy mondatot, vagy egy egész történetet kimondasz a szádon, akkor azok többé már nem szavak, hanem energia. Érzés. Tudat. Szeretet. Együttérzés. Ekkor az Én Vagyok érkezik, és fejeződik ki általad.

 

              Tehát többé már nem számít, hogy a szavak mennyire ékesszólóak, hogy milyen hatalmas szókinccsel rendelkezel. Nem számít, hogyan formálod a szavakat mondatokká. Ez egy teljes kifejeződéssé lényegül át, és a körülötted lévő emberek hirtelenjében valami mást fognak érezni belőled. Többé már nem alszanak el, miközben beszélsz. (kuncog) És akkor már őket sem foglalja le az, hogy mit fognak legközelebb kimondani, mert éreznek téged. Nem abban a mentáltól-mentálig terjedő kommunikációban lesznek, mint amilyen jelenleg az emberi kommunikáció túlnyomó része.

 

              Egyszeriben csak, Diane, egy egészen más típusú kommunikációvá lényegül át, ahogy ezt most is tesszük. Ó, halljátok a szavakat, ez egyféleképpen beül, de többé már nem ez a lényeges dolog, mert valami más zajlik itt kettőnk között egy nagyon bensőséges és gyönyörűséges módon. 

              Ez a hangon keresztül jut kifejeződésre, ugyanakkor kiárad Cauldre testének minden egyes porcikájából, minden egyes porcikámból ez feléd árad. Ennek következtében ez nagyon összekapcsolódottá válik, rendkívül együttérzővé, és lélektől- lélekig adódik át, nem pedig az elmétől az elméig. És mi pontosan efelé tartunk.

 

              Remélem ennek van valami értelme számotokra. Nem, igazából remélem nincs semmi értelme számotokra. (nevetés) Mert akkor talán még felfogjuk.

 

              Akkor most vegyünk egy mély lélegzetet, hiszen ti vagytok, és mindig is ti voltatok a hírnökök.

 

              És most belépünk a nagyon is Új Energia Korszakába ebben a pillanatban. Nagyon Új Energia.

 

                

              Honnan származik az energia?

              Ismételjük át röviden miről is szóltunk az elmúlt ülésünkön! Az alapokat beszéltük meg. Ezek az alapok. Most arra kérlek titeket, hogy szenteljetek ennek figyelmet természetesen – de úgy, hogy engedd meg, hogy minden egyes részed idefigyeljen! Ne próbáld ezt mindössze az elmédben ízekre szedni, boncolgatni! Hanem figyelj ide lényed minden egyes porcikájával! Akkor egy másik szinten következik be a megértés.

 

              Tehát, elmúlt ülésünk során arról beszéltünk…(Adamus egy kört rajzol a közepén egy ponttal)… és reméljük, Lindának is elnyeri a tetszését a rajzunk.

 

              LINDA: Eddig jó.

 

              ADAMUS: Na igen, míg el nem kezdek betűket írni, mert akkor….

 

              LINDA: Ez nem anatómia, igaz?

 

              ADAMUS: Ez te vagy. Ez te vagy, és ezt már megbeszéltük. A kör és a kör közepén található pont reprezentál téged, ami egy igen egyszerű, ősi szimbólum, hiszen ez rámutat arra, hogy ti a Minden, Ami Volt-ból érkeztetek – ami többé már nem létezik, hiszen azóta megváltozott. A Minden, Ami Volt-ból jöttetek. Majd a Minden, Ami Volt-on kívül mentetek. Kifejlesztettétek az egyedi identitásotokat, a lelketek megnyilvánulását. Szóval ez te vagy.

 

              Ez tudat. Te tudat vagy. A tudatod egy elképesztően egyedülálló módon energiát vonz magához - semleges energiát – tehát ezt most iderajzolom.

 

              A kérdés az, először is honnan származik az energia? A Szellem nem energiából állt. A Szellem abszolút tudat volt, és most is az.

 

              SHAUMBRA: Tőlünk.

 

              ADAMUS: Igen, tőlünk. De hogyan került megteremtésre? Hogyan jött létre? Csak ott ücsörgött volna odakint? Nem, hiszen ott kint csak egy jókora, hatalmas üresség volt. Fontos erre itt most emlékezni… ez Adamus fizikája, ami általában nem egyezik meg a tudományos fizikával. Meg voltak a magam problémái emiatt a múltban sokakkal. Számtalan esetben száműztek a városból.

 

              Tehát a kérdés az, hogy ez az energia végeredményben honnan származik? Jó kérdés.

 

              Amikor elhagytátok az Otthont, - és az Otthont egy jókora felhőként a kör fölé rajzolom most. Amikor elhagytad az Otthont a saját egyedülálló identitásodként, a saját tudatodként - akkor az egyik legelső dolgod az volt, hogy elkülönülj az Otthontól természetesen. Ezért aztán – megpróbálom ezt egy kissé ábrázolni nektek – szóval sokféle úton módon lényegében elkülönítettétek magatokat a Szellemtől. Ez az eredeti elkülönülés, az eredeti pecsét. Elkülönítetted magad a Szellemtől, elválasztottad magad.

 

              Ezt követően pedig létrehoztad önmagad maszkulin/feminin aspektusát, továbbá a fény és a sötét részedet, és a befelé és a kifelé tekintő énedet. Létrehoztad önmagad sokféle szeparációját. (Adamus egy felfelé, és egy lefelé néző háromszöget rajzol, melyek egymás felé mutatnak)

 

              Ez briliáns volt, hiszen ez az elkülönültség, és sokféleség, ez a megosztottság lehetővé tette számodra, hogy meglásd magad, hogy megismerd magad, és mindez annak a kérdésnek a megválaszolására szolgál, amit te magad tettél fel – talán nem kellett volna – a kérdés pedig így hangzott: - Ki vagyok én? Ki vagyok én? Hol vagyok? Miért vagyok? – Tehát a tudatnak ezek a kérdései hozták létre az elkülönültséget, szétválasztottságot. Most akkor volt neked egy nagy yin-yang, az anya/atya, a fény és a sötét. Ott voltak mindezek a különböző dualitások önmagadon belül.

 

              Abban a szent pillanatban, amikor ez a szeparáció bekövetkezett, és ez a mai napig is így van, hogy kozmikus értelemben, amikor pillanatnyi szeparációk jönnek létre – akkor az megteremt egy vágyat a visszatérésre, az újbóli integrációra, egy vágyat arra, hogy újra egész legyen. És ez volt az, ami megteremtette az energiát.

 

              Ez a vágy arra, hogy igen, megtapasztald magad maszkulinként és femininként, sötétként és fényként, szellemként és emberként, a vágy, hogy megtapasztald a dualitást, hogy megismerd magad – ez a vágy nagyszerű, ugyanakkor létezik egy ennél hatalmasabb vágy és szenvedély, és ezt nevezik az újraegyesülésnek. Hogy újra EGY legyél. Hogy újra összeolvadjak azzal, Aki Vagyok (intenzíven beszél), mivel képtelen vagy… egy kissé elkap a szenvedély heve, amikor erről beszélek, mert az igazat megvallva nem sok olyan ember létezik manapság a Földön, akik ezt meg tudnák hallani, sőt meg tudnák ezt érteni. Ez számotokra egyszerűnek tűnik. Meglehetősen egyszerűnek tűnik ez, de én már beszéltem erről más csoportoknak és más egyéneknek is – de ők ezt képtelenek felfogni. És ez rendben is van, hiszen pillanatnyilag ott tartanak. Nem esik le nekik, nem fogják fel. Tehát ez izgalmas!

 

              Az elkülönültségnek ez az illúziója – ami egy jelentős tényező, az elválasztottságnak ez az illúziója egy olyan intenzív energiát hozott létre, hiszen ezt megelőzően mindössze a tudat létezett, hogy ez megteremtette az energiát a Hazatérésedre. Ennyire elképesztően briliáns vagy! Gondolod, hogy szétválasztottad magad úgy, hogy közben nem adtad meg magadnak az eszközt az újbóli összeolvadásodra? Elkülönítetted volna magad, majd azt mondtad volna: - „Talán örökre elveszek?” – Én nem hinném. Szerintem nem. Tudom, hogy nem.

 

              Tehát innen származik az energia. A Szellem lényegében nem tudta mi az energia. Fogalma sem volt róla. Soha nem hallott az energiáról. Nem volt energiára szüksége. Csak miután elhagytad az Otthont, és elindultál, hogy megtapasztald önmagad a szétválasztottság, azaz a dualitás dinamikái által – ez volt az, ami létrehozta az energiát. Ez megteremtette az energiát, és azóta is ezzel dolgoztál.

 

             

              Tehát – hű! Namost… itt vagy te, mint tudati létező, aki energiát vonzol a valóságodba. Azon módon teszed ezt, ahogy ezt a múlt havi összejövetelünk során megmutattuk. (Adamus megint rajzolni kezd egy új lapra, felrajzol egy kört a közepén egy ponttal, és a kör felé mutató nyilakat rajzol)

 

              Te vonzod azt magadhoz. Létezik a vonzás törvénye, de legyetek nagyon óvatosak, mert ahogy a legtöbb ember manapság értelmezi a vonzás törvényét, az erősen mentális. Nagyon mentális. A valódi vonzás törvénye, és a valóság megteremtésének és manifesztálásának a képessége a szenvedélyből és a vágyból ered. És bármelyik lélekkel megáldott létezőnek mik az eredeti szenvedélyei vagy vágyai?... Tik-tak. Tik-tak.

 

              SHAUMBRA A KÖZÖNSÉGBŐL: Hogy megismerjék azt, hogy kik is ők.

 

              ADAMUS: Hogy előbb vagy utóbb visszatérj önmagadhoz. Soha, de soha nem fogod elveszíteni azt a kapcsolatot. Soha nem fogod elveszíteni. Tudom, hogy egy páran aggodalmaskodtok emiatt – mi lesz, ha elveszek? – ez igazából képtelenség. Megélheted annak a látszat illúzióját, mintha egy örökkévalóságon át el lennél veszve, de igazából soha nem veszítheted el az önmagaddal való kapcsolatodat, a visszatérésre való vágyadat.

 

              Tehát a lélek vágya, szenvedélye az, hogy megismerd önmagad, hogy kifejezd önmagad, és egy olyan tudatot és valóságot teremtsd magadnak, ami mindeddig ismeretlen volt az Én számára. Ezek a szenvedélyek.

 

              Szeretném, ha egy pillantást vetnétek az életetek vezérlő erőire, motivációira, és tudom, hogy sokan összezavarodtok: -„Nos, hogyan lehetséges az, hogy nem tudom mindazt megteremteni és manifesztálni, amit akarok?” – Nos, erre teljes mértékben képes vagy.  Abszolút képes vagy erre, efelől semmi kétségem. Erre azt mondod: - „De Adamus, ez szívás!” (nevetés, Adamus kuncog) Igen, az. Igen az, és ezért is vagytok most itt (nevetés), mert többé már nincs szükséged arra, hogy ez elszívja az energiádat. Arra van szükséged, hogy kifejezd az energiádat, és ezért is vagy itt.

 

              Tehát a lélek szenvedély! Érezd most egy pillanatra a saját lélek szenvedélyedet!

 

              (szünet)

 

              Ez az, ami a valóságodat okozza. Ezt sokféleképpen el lehet mondani, én mindössze négy egyszerű alapállítást adtam nektek a lélek szenvedélyéről és vágyáról. Ezt sokféleképpen ki lehet fejezni, de a lényeg az, hogy ismerd meg magad, fejezd ki magad, újra hozd Egybe magad, és haladj tovább olyan szintek felé, amiről soha még csak nem is álmodtál korábban. Néhányan ezt talán a Harmadik Körnek, szuverenitásnak nevezitek. Igen, igen, egy csavarral, és ez a csavar az Új Energia.

 

              Apropó, emlékeztek, hogy Tóbiás beszélt arról, hogy a Mesterek visszatérnek? Több száz Mester van újra itt a Földön jelenleg, akik fizikai alakot öltöttek magukra, és nagyon összekapcsolttá válnak kivétel nélkül mindannyiótokkal. És ha most itt ülsz egy széken, és azt mondod: -„Igen, de én új vagyok itt. Adamus biztos nem hozzám beszél.” – Ó, dehogyisnem. Amennyiben itt ülsz most, és azt mondod: - „De én nem az egyik feltörekvő Shaumbra vagyok, csak itt kullogok hátul” – nem, ez nem így van. Nem, ez nem így van. Itt most mindannyiótokhoz szólok. Mindenkihez.

 

              Namost, ezek a dolgok azok, amik megteremtik a valóságodat, és ez okozza azt, hogy bizonyos dolgok manifesztálódjanak. Visszatérnék most a múlt heti, Szilveszteri megbeszélésünkhöz, amikor egy egyik drága Shaumbra idejött a színpadra mellém. Igazából én kértem meg arra, hogy jöjjön csak ide előre, ő a székében akart maradni. De a téma a következő volt: -„Adamus, mi a baj az életemmel? Elveszítettem a munkámat. Elveszítettem a párkapcsolatomat, a gyermekeimet, az önbecsülésemet, a másokkal való kapcsolataimat, a karrieremet. Ez mind eltűnt. Mi a baj?” – Semmi. Semmi.

 

              Ha egy kicsit hátrébb lépsz, és megnézed a saját lélek szenvedélyedet és vágyadat, illetve azt, ami ténylegesen megteremti a valóságodat, akkor ezek nem azok a dolgok, amikre te gondolsz. Nem azok a dolgok. Ezt azok a mély benső energia mozgások teremtik meg, és Jennifer esetében – tudom, nem bánod, hogy megemlítem a nevedet – ha mégis, hát már úgyis késő (nevetés). Szóval Jennifer esetében az volt a lényeg, hogy mindent ki kellett tisztítania – azt gondolta, hogy mindent ki kell tisztítania az életéből, hogy mindent el kell taszítania magától annak érdekében, hogy megszabaduljon élete emberi mivoltától. Más életei alkalmával ugyanis beleesett már abba a csapdába, hogy túl sokat akart – túl nagy hatalmat, túl sok pénzt, túl sok kapcsolatot akart – és azt mondta: „- Soha többé! Hát akkor így legyen! Így legyen!” Megőrizte a szépségét, mert ez egy emlékeztető a számára, hogy Ő is Isten, de már ennek az elvesztése is kockán forgott, mert talán úgy érezte, hogy ez a legutolsó dolog, ami az útját állja annak, hogy igazán felfedezze ezeket a dolgokat, a lélek valódi szenvedélyét.

 

              Shaumbra, nektek nem kell ugyanezt tennetek! Nektek nem kell ezt tennetek, és néhányan bizony elmentetek a szélsőségekig önmagatok fejlődése során. Elmentetek a szélsőségekig, azt gondolván, hogy az emberi mivoltotok nem része a szellemi mivoltotoknak – de ez egyáltalán nem igaz. Ezek… most visszamegyek előre, hogy onnan mondjam el ezt az állítást. (Adamus visszasétál előre)

 

              Amikor ezt összehozzátok újra, amikor integráljátok a maszkulint és feminint, a fényt és a sötétet, amikor visszatérsz önmagadhoz ennek az elképesztő energia áramlásnak köszönhetően, akkor egyúttal az emberi és a szellemi mivoltodat is egybehozod. Ez egy dualitás, aminek a megtapasztalását lehetővé tetted magadnak, pontosan úgy, ahogy a maszkulint és a feminint, a sötétet és a fényt is. Nem kell elpusztítanod az emberi mivoltodat ahhoz, hogy szert tegyél a szellemi mivoltodra: hanem egybehozod őket. Ezek ketten lényegében együtt akarnak lenni, össze akarnak jönni egymással. Vannak olyan részeid, akik ezt talán nem hiszik el, pedig ezek együtt akarnak lenni, össze akarnak jönni egymással.

 

              Tehát itt van nekünk Jennifer esete, aki lényegében egy briliáns teremtő, aki mindent eltaszított az életéből, majd előrejött és azt kérdezte: -„Mit csinálok rosszul?” Egyáltalán semmit nem csinálsz rosszul. Létrehoztál egyfajta ürességet saját magad számára. Megszabadultál a zajtól, az összevisszaságtól és minden mástól is annak érdekében, hogy ezt az időt magaddal tölthesd, ami talán a legfélelmetesebb része az egésznek – hogy önmagaddal légy, amikor is szembe kell nézned magaddal, nem azért, mintha bármi rosszat is tettél volna, hanem azért… hogy beteljesítsd a kört, és egy részed ezt tudja. A játéknak vége. A keresés, az üldözés véget ért.

 

              Ez rémisztő, mivel egy részed azt kérdezi: -„De akkor most mi lesz ezután? Mi fog történni?” – Egy részed azt mondja: - „Tulajdonképpen jobb volt a régi emberi utak szerint élni.” - De kivétel nélkül mindannyian… - nos, ebbe egy kicsit bele fogok menni, - szóval energiát vonzotok magatokhoz a manifesztálásra, és ezt hullámvonalakként rajzoltam le nektek a múlt alkalommal.

 

              Itt van a ti fizikai valóságotok – amit Földnek fogok nevezni (Adamus rajzol), szóval itt van a ti fizikai valóságotok – és ti megpróbáltok manifesztálni, amivel jelenleg küzdötök. Rengeteg dolog van, ami ebbe beleavatkozik ebben az állapotban – ahogy ezt a múlt alkalommal már elmondtam. Legelőször is, előfordul, hogy a teremtéseitek, a manifesztációitok soha nem jutnak el ebbe a valóságotokba, ide. Soha nem jutnak el a Földre. Valahol kint maradnak (az üres térre mutat), és most arra fogunk fókuszálni, hogyan lehet őket elhozni ide a Földre, amennyiben tényleg ezt választjátok.

 

              Sok a zűrzavar és a kuszaság annak kapcsán, hogy ezt hogyan tudod megtenni, annak kapcsán, hogy mi a teremtés okozója. Roger, a te valóságodat mi okozza?

 

              ROGER: Érzelem.

 

              ADAMUS: Érzelem – igen. Örülök, hogy nem azt mondtad, hogy a gondolataid.

 

              Namost – erről hosszasan tudnánk beszélni – de egy páran azt kérdezitek: „- Igen, de nem a gondolatok teremtik a valóságot?” Hát, nem valami jól. Nem valami jól.

 

              Néhányan szinte már rettegtek a gondolataitoktól, féltek dolgokra gondolni, mert attól féltek, hogy ez majd…. Na akkor most egy pillanatra gondoljatok a rákra! Nem akartok erre gondolni! Nem, mivel attól tartotok, hogy esetleg manifesztálni fogjátok. Nos, ha ekkora hatalmatok van, akkor miért nem gondoltok inkább egy millió dollárra, és miért nem azt manifesztáljátok??? (nagy nevetés) Csak negatív dolgokat manifesztáltok? Nem, nem, nem.

 

              A gondolatok általában nem nagyon… az elme nagyon – ezek Cauldre szavai – az elme nagyon huncutul teremti meg a valóságot. Nem végez valami jó munkát. Mindannyian elvégeztétek az agykontroll tanfolyamot? Ugyan már! Megerősítéseket szajkózó tanfolyamokat végeztetek a fókuszált energiák kapcsán – de ezek mind mentálisak. Mind mentálisak – és bár lehet, hogy ez ellen erősen tiltakoztok, de ez erős tiltakozás ugyancsak mentális. (nevetés) Erősen tiltakozni velem szemben általában véve nem egy nyerő pozíció. (nagy nevetés)    

 

              Tehát gondolati iskolákba jártatok. Sokat olvastatok a vonzás törvényéről, és az ehhez hasonló dolgokról. Igen, a vonzás törvénye valódi és igaz, amikor te magad is valódi és igaz vagy. De az esetek többségében azok, akik ezeket az elveket használják, belevesznek a gondolataikba.

 

              A gondolatok… az elmében nincs kreativitás. Egyáltalán nincs. A kreativitás nem az elméből ered. Az elme soha nem lett arra programozva, szerkesztve vagy tervezve általatok, hogy kreatív legyen, ezért aztán nem is az elméből ered.

             

              Honnan ered a kreativitás?

              Sok megbeszélés folyik arról, hogy –„Nos, akkor mi teremti meg a valóságot?” – Nos, ahogy ezt már korábban is említettem, a vezérlő erő a vágy, a szenvedély…(Adamus a táblára ír)

 

              SHAUMBRA: Egyszerűség.

 

              ADAMUS: Öröm és egyszerűség.

 

              LINDA: Köszönöm.

 

              ADAMUS: Ezek a dolgok teremtik meg… lényegében ezek teremtik meg a valóságodat, mindössze csak nem vagytok ennek a tudatában. Valóságod megteremtése hátterében ezek a valódi motivációk, azaz az igaz dinamikák.

 

              Arra kérnélek titeket, hogy legyetek szívesek kinyitni a hátsó ajtót! Egy kissé kezd állott, fülledt lenni itt a levegő, és akkor mindannyian elájultok itt nekem. Engedjünk be egy kis friss levegőt!

 

              Tehát a hamis motivációk, a hamis dinamikák, ahol a legtöbb ember jól összezavarodik, azok, amelyek jelenleg nem működnek, az az erő…(Lindának mondja, aki közben a táblára írja ezeket) Írd oda, hogy „hamis”…

 

              LINDA: Hova írjam?

 

              ADAMUS: Oda jó lesz. Hamis.

 

              LINDA: Erő.

 

              ADAMUS: Erő… hamis.

 

              SHAUMBRA: És az első az erő.

 

              ADAMUS: Itt vannak ezek a hamis motivációk, amik megismétlem, az elmétől származnak, és nem a valódi szívből. És ezek az erő, a hatalom, és az erőfeszítés. Az erőfeszítés.

 

              Ezt mindannyian felismerhetitek, hiszen ti magatok is töltöttetek ezzel időt – vagy talán még most is töltetek ezzel időt, hogy erőt használtok a valóság megteremtésére, hogy a hatalmat használjátok a személyiségetek fenntartására a valóságotok megteremtése érdekében, továbbá az erőfeszítést – ami egy elképesztő hipnotikus réteg és egy nagyon régi hitrendszer – az erőfeszítés.

 

              (folytatás a következő részben)

Súgó Még nincs hozzászólás.