Adamus: MESTEREK Sorozat: Hogyan működik? I. rész, 1.részlet

  2010.01.10. 14:45

 

              Még mindig vannak olyan részeitek, akik vissza akarnak térni a régi énhez. És elég frusztráló, amikor ez nem megy. Amikor vissza akarsz hozzá térni, és rájössz, hogy az már nincs ott, akkor az kissé félelmetes tud lenni. Ugyanakkor pedig itt ez az ünneplés annak okán, hogy újraszülted magad. És ez az én, ez az én, aki újraszületett… Ma senki sem bújhat el előlem.(nevetés, ahogy Adamus a közönségre pillant) Ez az én, aki újraszületett, nem pusztán az elmúlt életeid folytatása.

 

              Egy pillanatra az elnézéseteket kérem. Cauldre – ahogy te bedrótozod magad, egy nap még agyoncsap az áram… és ezek a ventillátorok, meg az elektronikus berendezések. (Adamus kivesz egy elektromos szerkezetet Cauldre zakójának a zsebéből) Sajnálom Mr. Kuderka, de majd később fogjuk ezt használni. Na… így már jobb. 

 

              Feltűnt már nektek, hogy mekkora zaj van a valóságotokban, amikor így felbukkanok? Vennem kell egy mély lélegzetet! Itt vannak ezek a zajok a világításból, a ventillátorokból, az elektronikából, és mindenhonnan körbevesznek titeket – és ebben nincs benne a többi ember. Az ő energetikai zajuk. De ti akarjátok mindezeket a dolgokat mindenfelé. Hm. Tehát…

 

              Tehát, nem pusztán az elmúlt életeitek folytatása vagytok. Ezért is bátorítalak titeket arra, hogy ne időzzetek azon, akik valaha voltatok. Ez érdekes lehet, és a reinkarnáció megértésének természete által megértitek a lélek fejlődését és utazását. Igazán nagyon sajnálom az egyszer-élőket – azokat, akik azt hiszik, hogy egyszer élnek. Ők csak eljönnek ide…(Adamus a közönség felé indul, majd visszalép) Senkit sem szúrok most ki magamnak, azt későbbre tartogatom. Érzem, ahogy energetikailag… (nevetés) visszanyomtok. Olyan ez, mint… amit a zajról mondtam. Egyszerre mindig csak egy lépés, a Shaumbra mélységeibe! (még több nevetés)

 

              Tehát igenis sajnálom az egyszer élőket, de ők jelenleg ezt a hitrendszert választják maguknak. Meglehetős korlátok között tartják magukat. Az „egyszer élünk, akár jó, akár rossz lesz, vagy megcsináljuk, vagy elszúrjuk” – játékát játsszák. Másrészről viszont ott vannak azok, akik hajlamosak az újraszületésben hinni – ti- abban, hogy az ember újra meg újra megszületik – és ezért azt hiszik, hogy ők mindössze az elmúlt életeik folytatásai. De egyáltalán nem azok vagytok! Elmúlt életeitek aspektusai felépítettek egy energia vonulatot, hogy eljöhessetek ebbe az életetekbe, és hogy mindazokat az életeket elengedjétek, és egy bizonyos értelemben újrakezdjétek. Hogy az legyél, aki lenni akarsz.

 

              Még most is érzitek az összes elmúlt életeitek vonzását. Könnyű visszamenni, és azon tűnődni, kik voltatok és mit tettetek. De bizonyos értelemben ez kissé a megfutamodáshoz hasonlít – ti hívjátok ezt ennek – amikor is nem vállaltok felelősséget önmagatokért, amikor azt mondjátok, hogy ti az előző életetek folytatása vagytok. De nem azok vagytok! Nem azok vagytok! Nyugodtan kijelenthetitek, hogy egy spirituális halált haltatok – egy történelmi halált – pár évvel ezelőtt. Biztosan emlékeztek arra az alkalomra, amikor úgy éreztétek, mintha a totál semmiben, a teljes sötétségben lennétek, amikor teljesen eltűnt a szenvedély, és felejtésben voltatok – amikor elfelejtettétek azt, akik voltatok – és ott tátongott az a hatalmas kérdőjel: -„Ki vagyok én? Ki vagyok én?” – és önmagatokat kerestétek. És amikor megtaláltad önmagad, testvér (a közönség egy tagjának szólva), amikor megtaláltad önmagad, akkor ez érdekes volt, mert rengeteg új jellemvonásra tettél szert.

 

              Az új esszencia, aminek a bejövetelét lehetővé tetted, ez az új esszencia rengeteg új eszközzel rendelkezik. Olyanokkal, amiket korábban még soha, egyetlen életedben sem használtál. Olyan eszközök ezek, amik például segítik azt, hogyan dolgozz az Új Energiával, hogyan nyerd vissza a testedet, továbbá azt a képességet jelentik, ami által túlléphetsz az elméd korlátozottságán, és egy igen esszenciális új eszközzel hogyan tegyél szert megértésre az Istennek vagy Szellemnek nevezett dolog kapcsán.        

 

              Amikor újra megszülted magad, tudtad, hogy ezek lesznek azok a dolgok, amin el fogsz elmélkedni ebben az életedben, ezért aztán beépítetted azokat a mechanizmusokat, amik képessé tesznek téged mindennek a kezelésére. Tehát mindaz, amiről most beszélünk, nem igazán új. Ez valójában egy emlékeztető a számodra. Segítünk neked megérteni azokat a dolgokat, amik már ott vannak. Az elkövetkezendő úgy egy óra során ezt fogjuk tenni, mikor is a felszínre hozzuk ezeket, illetve behozzuk őket ebbe a valóságba, ahelyett, hogy kint tartanánk őket a más birodalmakban.

 

              A legnagyobb probléma, ami itt képbe jön, az a kétség. Az a folyton gyötrő, zaklató kétség, ami állandóan felüti a fejét. Ez igencsak zavaró, és mi sokat beszélünk erről. Tudod, hogy képes vagy megtenni. Tudod, hogy képes vagy megtenni. Amikor álom állapotaitok során beszélgetünk, mi nevetni, ti pedig kacagni szoktatok, mivel tudjátok, hogy meg tudjátok ezt tenni. De ezt követően, amikor ide visszatértek, a kétség feldugja a fejét. Ezek olyan részeidtől erednek, akik valójában már nem is a részeid, de te mégis, továbbra is igényt tartasz rájuk. Más szavakkal: régi hiedelmek, régi félelmek, olyan dolgok, amik vagy az elmúlt életeidben vagy pedig ebben az életedben estek meg, és amiket folyton felemlegetsz. Folyton előhozod őket kifogásokként, kétségként ebben az életedben. Pedig tudod, ez az egész dolog tényleg elképesztően egyszerű. De mi ez a dolog? Nos, erről majd később ejtünk szót.

 

              A Shaumbráról

              De most meg szeretném osztani veletek azt, hogy 2002-ben, amikorra a Bíbor Kör és a Shaumbra valóban megszilárdult, sokan meghallottátok a hívást, hogy újra gyűljetek össze, és akkoriban még Tóbiás sem tudta megmondani, hogy hányan válaszoltok majd erre a hívásra. Kevesen is lehettetek volna. Vagy sokan is. Végül igazán nagyon sokan lettetek. Sokan, akik emlékeztetek arra, hogy ti Shaumbrák vagytok, hogy ti a család vagytok. Részt vállaltok a Bíbor Tanácsban. Itt a Földön ezt Bíbor Körnek hívjátok, de a többi birodalmakban aktívan részt vesztek a Bíbor Tanácsban. Meg van a szerepetek, azaz magatokra vállaltátok annak felelősséget, hogy megértitek a tudat és az energia természetét.

 

              Persze most azt gondoljátok, hogy az angyali birodalmakban ott vannak ezek a nagyszerű létezők, és a rendelkezésünkre áll mindez a hatalmas bölcsesség – és hogy ennek következtében mi minden dolog kapcsán megértéssel rendelkezünk. De nem. Ó, és pont ebben áll a szépsége. Nem értünk mindent. Osztozunk veletek a tapasztalásban.

 

              Más szavakkal: hogyan reagál a tudat ebben a Földi dimenzióban, ami meglehetősen szilárd és sűrű? A tudatod hogyan reagál itt erre? Hogyan hozod be ide az energiát, ami az egyik eszközöd? És mi veletek együtt tanulunk. Mert ti ennek bölcsességét és tudását visszahozzátok a Bíbor Tanácsba, ahol olyan létezők is vannak, akik korábban még soha nem jártak a Földön. És olyan létezők is vannak ott, akik már jártak a Földön, és úgy határoztak, hogy hosszú ideig nem inkarnálódnak. És természetesen ti is idetartoztok: ti, emberi létezők, angyali létezők, akik visszahozzátok a bölcsességeteket.

 

              Ugyanakkor egy fura dolog zajlik. Annak ellenére, hogy igen bölcsek vagytok a Bíbor Tanács összejövetelein, mindezt hajlamosak vagytok itt elfelejteni. Még mindig hajlamosak vagytok itt a felejtésre, aminek részben az az oka, hogy igen, a Föld energiája rettenetesen sűrű, és az egyik dolog, amit rajtatok keresztül tanulunk az az, hogyan lehet áttörni ezen a sűrűségen, és hogyan lehet visszahozni ide a tisztaságot?

 

              Rajtatok keresztül azt is megtanuljuk – ahogy ti magatok is ezt tanuljátok – hogy hogyan lehet véghezvinni ezt az átmenetet egy teljesen új tudatosságba? Ilyen még soha korábban nem történt. Erről nincsenek feljegyzések. Az Akasha Krónikában semmi nem áll erről a rendelkezésre. Kísértésbe estek, különösen akkor, amikor az elmúlt életeiteken elmélkedtek, szóval ilyenkor kísértésbe estek, hogy visszamenjetek és azt mondjátok: -„Hm, vajon milyen is lehetett Egyiptomban?” - Akkoriban nem ugyanezen a tapasztaláson mentél keresztül. – „Milyen lehetett Yeshua idejében?” – Hát az egy másmilyen változás volt. Sokkal lassabb és sokkal sűrűbb volt, mint amin éppen most mentek keresztül.          

 

              Mindannyian egy elképesztő változáson mentek most át. Ez bámulatos! Lenyűgöző, mi mindent tanulunk mindannyian. Az én itteni szerepem részben az, hogy folyamatosan emlékeztesselek titeket a Bíbor Tanáccsal és az önmagatokkal fennálló kapcsolatotokra. Olyan könnyű elfeledkezni erről a kapcsolatról, olyan könnyű azt hinnetek, hogy az angyali birodalmak elfeledkeztek rólatok, hogy a Bíbor Tanács elfeledkezett rólatok. De ez nem így van. Ez egyáltalán nem így van.

 

              Pár évvel ezelőtt, amikor Tóbiás összegyűjtötte az összes energiátokat, teljes lázban égett, amikor látta, hogy milyen sokan válaszoltatok a hívásra, és nagyon izgatott lett, amikor megtudta, hogy hajlandóak vagytok valódi úttörők és tanítók lenni – elsőként önmagatokkal kezdve. És nem pedig kimenni, és egy teóriára alapozva másokat tanítani, hanem úgy, hogy ti magatok is ténylegesen keresztül mentek az átalakulás megtapasztalásán, magán az alkímián – az energia alkímián pontosan itt.

 

              Akkoriban Tóbiás azt is tudta, hogy vissza fog térni a Földre, hogy csatlakozzon hozzátok, és leült velem beszélni. Azt mondta: -„Adamus, mit szólnál ahhoz, ha te vennéd át a szerepemet, miután én visszatérek a Földre?” – Tulajdonképpen volt egy másik ajánlatom egy másik csoporttól. (nevetés) És ez egy igaz történet drága Shaumbra, szóval nekem már volt egy másik ajánlatom, tehát az első válaszom az volt, hogy nem érek rá, mert én egy csoportra akarok fókuszálni, egy fajta energiával. Nem akarom ezt az egészet szanaszét szórni, és én a Shaumbrára akarok fókuszálni. Ezért nem halljátok azt, hogy én, mint Adamus sok más csoporttal is dolgoznék. Ez az, ez a csoport az.

 

              Tóbiás nem hagyta ennyiben, folytatta tovább, és ti is tudjátok, milyen meggyőző tud lenni. Azt hiszem egy kicsit még sírt is (nevetés), folytatta a beszélgetést, és végül meggyőzött arról, hogy legalább vegyem fontolóra az ajánlatát. Ekkor elkezdtem kérdezősködni a veletek való munkája pár éves tapasztalatáról, és ő elmagyarázta nekem, hogy mindannyiótokkal találkozott. Elmagyarázta a kihívásaitokat, a sebezhetőségeteket, ugyanakkor a vágyaitokat és a törekvéseiteket is kifejtette nekem.

 

              És akkor elvonultam, és egymagamban elmélkedni kezdtem –„Most akkor a Bíbor Körhöz menjek, vagy pedig ehhez a másik csoporthoz?” – Lényegében, és nem a szó szoros értelmében, de elkezdtem leírni, számba venni, hogy mi szól az egyik vagy másik mellett, illetve ellen. Konfliktusba kerültem.

 

              Namost, ez a másik csoport rendkívül elkötelezett volt. És nagyon ceremoniális. Ők nagyon… ó, az energiájuk olyan nyugodt volt, és rengeteget meditáltak, meg csoport munkát végeztek, és  maga az öröm voltak. Csodálatos, gyönyörűséges spirituális meglátásaik voltak – egy másik szinten. Nem a Földön. Csodás elképzeléseik voltak, de ott kint a távolban. Más szavakkal: mindaz, amit kifejlesztettek, amit csoportként összehoztak – azt kint tartották egy másik dimenzióban. Hát elég könnyű dolgom lett volna ezzel a másik csoporttal, mindössze egy pár találó szót kellett volna mondanom, és máris a lábaim előtt hódoltak volna. (Adamus nevet) Ők nagyon, rettenetesen… szerettek imádattal hódolni, bármi is keresztezze az útjukat – imádtak hódolni.

 

              Aztán szemügyre vettem a Shaumbrát. (nevetés) Szemügyre vettem a Shaumbrát, és beszéltem Tóbiással, aki jó párszor felkért, hogy látogassak el a korai összejöveteletekre – ezekre, mint amilyen ez is most. Néha bejelentett vendégként vettem részt ezeken, sokszor pedig csak a háttérben figyelve. És akkor megnéztelek titeket. (nevetés) –„Tóbiás! – mondtam neki – Tóbiás, ez egy kemény csoport. Ez a csoport szinte semmit sem tart tiszteletben, semmi előtt nem hódol.” (nagy nevetés, taps) –„A másik csoportnak, ha házi feladatot adnék, akkor megcsinálnák azt (nevetés) minden nap – naponta ötször, tízszer.

 

              Ez a csoport… tudom, hogy nem csináljátok meg a házi feladatot, és pontosan ezért szeretlek titeket! (Adamus nevet) Tudom, hogy a magatok módján csináljátok azt meg. Tudom, hogy nem ültök le minden nap 20 percre, hogy a Pakuátokkal dolgozzatok. Nagyon csalódott lennék, ha megtennétek. Túlságosan el vagytok foglalva azzal, hogy e-maileket küldözgessetek a világba! (nevetés, mert Adamus ezt a közönség egy tagjának szánta) Tudom mit csináltok a légzéssel – csak akkor lélegeztek, amikor bajban vagytok. (nagy nevetés) Ez sok munkát ad Aandrah-nak. Sok megmentő munkát.

 

              Tudom, hogy a szívetekben lélegeztek. Tudom, hogy komolyan veszitek a légzést, és akartok is lélegezni, csak annyira lefoglaljátok magatokat életetek többi tevékenységével. Ugyanakkor azt is tudom, hogy megértéssel bírtok a légzés kapcsán. Értitek mi az, és annak ellenére, hogy ugyan most sem vesztek mély lélegzeteket, attól lélegeztek. Lélegeztek. Aandrah is tudja ezt – hogy ti ezt értitek. Ez egy energia áramlást jelent. Az életet jelenti. Az álmodást jelenti. Tudom, hogy tisztában vagytok ezzel.

 

              Szóval, miután szemügyre vettem ezt a csoportot, azt mondtam: -„Mi az a dolog a Shaumbrával, amit olyan átkozottan frusztrálónak és… (nevetés) felkavarónak találok, és ugyanakkor pedig mégis akkora kihívásnak látok, hogy muszáj ebben részt vennem? Mi az, amiben teljesen más, mint ez a másik csoport?” – Hát az, hogy ti valódiak vagytok. Hogy ti nagyon is valódiak vagytok. Más szavakat is használhatok erre – tisztában vagytok az élet és a világ dolgaival, az emberek problémáival, karakánok, bátrak és erősek vagytok, és időnként illetlenek. Ezalatt azt értem, hogy ti tényleg benne vagytok az életben, és megélitek azt. Nem csak beszéltek róla. Nem csak egy hegy tetején ücsörögtök és elmélkedtek róla. Megélitek azt! Nagyon, de nagyon valódiak vagytok, és ezért is imádok veletek dolgozni. Ezért is áll előttünk oly sok minden, ahogy tovább megyünk. Ott vagytok egymásnak. Itt vagyunk egymásnak.

 

              Mivel tudom, mi van a szívetekben, semmi sem állíthat meg minket. Megállítani, de miért is? Nem tudom. De bárminek az elvégzése mellett is döntünk, senki nem állíthat meg minket. És én tudom, hogy merre tartunk.  

 

              Egy olyan helyre, ahol majd váratlanul felismeritek mindennek a hatalmas egyszerűségét. Beszéltünk erről már korábban is – egyszerűség, egyszerűség. Az egyszerűség nem a szín, a mélység vagy a jelentőség hiányát jelenti. Az egyszerűség sokkal inkább rendelkezik mindezekkel, mint az a fajta zavaros, mentális élet, amit oly sokan éltek. A mentális, drámás életben való részvétel lényegében meglehetősen unalmas. Nem rendelkezik mélységgel. Szélességgel bír. Egyfajta lineáris szélességgel bír, aminek nincs mélysége. És amit tőletek hallok, amire ti igazán vágytok az életetekben, az a mélység, a jelentőség, a szín, az önmagatokkal és a titeket körülvevő világgal való kapcsolat.

 

              Jelenleg nincs igazán meg ez a kapcsolat. Reakció van. Reakció önmagadtól önmagadnak; reakció önmagadtól a körülötted lévő világ felé, reakció tőled a tested felé – de igazából nincs meg a kapcsolat. És mi pontosan errefelé tartunk. Ez a kapcsolat olyan mélyrehatóan egyszerű lesz, hogy amikor majd megértitek, a fejeteket fogjátok csapkodni.

 

              És lényegében ehhez nem kell már létidőket szenvedéssel, fegyelmezéssel és gyakorlatok végzésével töltened… ezen már mindannyian átmentetek. Kivétel nélkül mindannyian átmentetek ezen egy elmúlt életetekben – akár papok, apácák vagy rabbik, nagy meditálók vagy imádkozók vagy bármik is voltatok. Mindannyian túl vagytok már ezen. Már túljutottatok azon, hogy fegyelmet gyakoroljatok, hogy túlságosan fegyelmezzétek magatokat – és ezt most ne keverjétek össze az összpontosítással – mert a kettő között óriási különbség van. De a fegyelmezés, az önmérséklet által gondoltátok azt, hogy az meghozza számotokra a meglátásaitokat. Hát meglátást azt adott, mégpedig arról, hogy milyen borzalmasan unalmasak voltatok ezzel a sok fegyelemmel, önmérséklettel, és hogy mennyire tud fájni a térdetek ettől a sok önmagatokra rótt fegyelemtől, szigortól, és ami a legfontosabb, megláttátok, hogy mennyire tud fájni a fejetek ettől a nagy fegyelemtől. Aztán elérkezett egy nap, amikor azt mondtátok: - „Elég volt ebből a fegyelemből, ebből az önmérsékletből. Végeztem vele.” – majd elengedtétek.

 

              De ez egy ürességet hagy maga mögött. Akkor most mi lesz? Mivel fogod ezt helyettesíteni? Mi lesz a következő dolog, amit majd tesztek? És most pontosan valahol itt tartotok. Hogyan éred el a megvilágosodást? Nem kellene ezért valamit mégiscsak tenni? Nem kellene minden nap meghatározott verssorokat elolvasnod, vagy bizonyos gyakorlatokat végezned? Egyáltalán nem.

 

              Azért szeretek veletek dolgozni, mert valódiak vagytok, és ezt valahol ti is tudjátok. Elterelitek magatokat, folyton azt hiszitek, hogy van valami új dolog, amit meg kellene tennetek, majd kipróbáljátok ezt az új dolgot, és azt mondjátok: -„Ez nem működik. Olyan szaga van, mint a réginek. „Ez ugyanaz a régi móka vadonatúj köntösbe öltöztetve” (nevetés) Mi valódiak vagyunk, nagyon is valódiak.

 

              Szóval ti ezt tudjátok, mégis ücsörögtök és azt mondjátok: -„De nem kellene mégiscsak tennem valamit? Tanulnom valamit, vagy önmérsékletet, fegyelmet gyakorolnom valami felett?” –Egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Hogy a bölcs mester és zenész szavait idézzem (Roger Drienkára utalva ezzel): -„Állj félre a saját utadból! Állj félre a saját utadból!” – és ez fontos. Ne gondold már azt, hogy manipulálnod kell a saját energiádat, akár önfegyelem, önmérséklet, akár bonyolult rendszerek által, ezek nem működnek. Ezek elterelnek.

 

              Ez a csoport valódi! A valódiság alatt azt értem, hogy tudjátok, hogy itt vagytok és éltek. Nem próbáltok innen kijutni, sőt lényegében megpróbáljátok ebbe az életbe belevetni magatokat, próbáltok sokkal inkább itt lenni - sokkal inkább, mint valaha. Azért vagytok valódiak, mert nem próbáljátok meg elkerülni, kivédeni az energiákat. Legyen az jó vagy rossz – nem próbáltok kitérni az útjukból. Nagyon valódiak vagytok abban az értelemben, hogy végre-valahára elkezdtek érezni. Elkezdtek érezni – Ó! Ez magával ragadó – amikor elkezdtek érezni.

 

              Ez egy hatalmas energiaváltás, amikor kiléptek a logikából, amikor túlléptek rajta. A logika egy bizonyos mértékig még egy célt szolgál, de amikor megengeded magadnak, hogy innen érezz, meg innen, meg innen, és minden egyes részedből, akkor az eleinte kissé magával ragadó. De ti megtettétek. Megengedtétek magatoknak, hogy érezzétek az életet, magatokat és másokat. És ez az érzés fog elvezetni benneteket ennek az egyszerűségnek a megértéséhez, ehhez a mélyreható, szépséges egyszerűséghez – de nem innen (a fejére mutat), hanem innen.(a szívére mutat) – és ez túl van a szavakon, semmilyen szóval nem fejezhető ki…(nevetés, mert Adamus éppen lekapott egy Mikulás sapkát az a közönség egyik tagjának a fejéről, és a saját fejére tette). Kölcsönvenném a sapkádat, de akkor megfáznál… (nevetés)... szóval ez túl van az összes szón, és ez egyszerűen csak van. Képtelen vagy ezt elmagyarázni. Nem is akarod ezt elmagyarázni. És mi ide tartunk.

 

              Igen, nézzetek csak rám (nagy nevetés, ahogy Adamus pózol a Mikulás sapkával a fején), a spirituális mesterre, de pontosan ezt szeretem a Shaumbrában. Hogy mi képesek vagyunk erre. Hogy nem kell színlelnünk, szerepet játszanunk, és nem kell suhogó köntösöket viselnünk, bár nem mondom, szeretnék egy kissé szebb öltönyt, de hát…(nevetés) errefelé tartunk. Köszönöm. (leveszi a sapkát, és átnyújtja azt Lindának) Hogy áll a hajam?

 

              LINDA: Rendben van.

 

              ADAMUS: (nevetés) Tehát drága Shaumbra, maradjunk valódiak! Maradjunk nagyon is valódiak! Ez egy engedély tőled neked arra vonatkozóan, hogy önmagad légy. Az nem számít, hogy mindenki más mit gondol! Ezt ti is tudjátok. Az nem számít, ha ez ostobaság. Nem számít, ha komoly. Maradjunk nagyon, nagyon valódiak, miközben tovább megyünk.

 

              És akkor most vegyünk egy mély lélegzetet!

 

 

              A határszélen élni

              Szóval érdekesek körülöttünk az energiák. Érdekesek. Valószínűleg minden nap úgy érzed, hogy valaminek a határán állsz, és szinte máris átugorhatnál oda. Apropó – szeretném, ha valaki hozna nekem táblát és filctollat. Ez egy osztályterem, de sehol sem látom a táblát, tehát… Igen. (valaki azt kérdezi: Most?) A Most mindig egy jó időszak. (nevetés) Mindig egy jó időszak. Tehát… és még egy páran segítsenek neked azt idehozni.

 

              Tehát érdekesek az energiák, és tudom, hogy vannak olyan napok, amikor úgy érzitek, már nagyon közel vagytok annak határához, hogy elveszítsétek az egyensúlyotokat. Vannak fura és különös napok. Hogy mi folyik? Nos, mindössze mozog az energia. És ezt érzitek a körülöttetek lévő dolgokból, és magatokban is. Ezen az újjáépítési folyamaton mentek most keresztül – ami már régebben elkezdődött, ugyanakkor most felerősödött. Nagyon mélyen erősödik – és ez kidobja azokat a mintákat, és a dolgokhoz kötött logikát, amik eddig jelen voltak. És ezért is érzitek most úgy, mintha valaminek a határán állnátok, és ha most elengeditek azt, akkor le fogtok csúszni. Nem tudjátok mi fog történni, és lehet, hogy talán belecsúsztok a semmibe, vagy… tudom, hogy amiatt aggodalmaskodtok, hogy meg fogtok őrülni. Már most őrültek vagytok, tehát emiatt semmikképpen nem kellene aggodalmaskodnotok!

 

              Ez már most zajlik. És én az „őrültséget” akképpen határoznám meg, hogy hajlandóak vagytok elengedni rengeteg korlátot, rengeteg struktúrát. És ez őrület. Ez őrület, és az őrület gyönyörűséges. Tudjátok, ... á, igen, megérkezett. (valaki meghozta a táblát) Ha megkérhetlek, oda állítsd fel!

 

              Az elmegyógyintézetekben néha a legőrültebbeknek nevezettek a legboldogabbak. Ez  nem mindegyikre vonatkozik. Kérlek, ne értsetek félre! Vannak közöttük olyanok, akik kínlódnak és gyötrődnek. Ők egyfajta pokolban élnek. De előfordul, hogy azok, akiket őrültnek nyilvánítanak, lényegében nagyon is boldogok. Bárcsak kihozhatnánk őket azokból az intézményekből!

 

              Az őrült azt jelenti, hogy elengedted. Nem hiszem, hogy most azon kellene aggodalmaskodnotok, hogy ti is bekerültök ezekbe az intézményekbe, mert manapság csak gyógyszereket osztogatnak. Gondolom, önmagában ez is egy intézményt jelent. Ez nem egy fizikai hely ugyan, de mégis egyfajta börtönt jelent. De nektek nem kellenek ezek a gyógyszerek! Nem kellenek! Tehát, ne aggódjatok! Engedjétek meg magatoknak, hogy egy kicsit megőrüljetek! Legyetek nagyon, de nagyon is valódiak!

 

              Aktuális energiák

              Az energiák – kifejezetten ezen a héten egészen bámulatosak voltak a Földön. Sok-sok minden zajlik a finom szinteken, és ami a finom szinteken zajlik, az bejut ebbe a valóságba, és előbb vagy utóbb manifesztálódik. Tehát létezik egyfajta késleltetett hatás ezekben a különböző nagy változásokban, amik a Földön zajlanak. Látjátok, a jelenleg zajló változások időjárási mintákban manifesztálódnak most, továbbá új történetekben fognak majd testetölteni, amik hatással lesznek a tudományra és a technológiára – és már most is hatással vannak rájuk.

 

              Az egyik dolog, ami nagy izgatottsággal tölt el a veletek való munkámban az, hogy a következő évek során mind fel fogjuk fedezni a technológia robbanását! És itt most nem csak a számítógépeket értem ezalatt, hanem az orvoslást, a tudományt és az energia megértését – az energia működésének a megértését.

 

Hát nem érdekes, hogy majd csak évek múlva jönnek ki az energia működésével foglalkozó cikkek, amit manapság őrültségnek neveznek? Nagyon hiányzik az energia működésének igaz megértése. Ez annyira kezdetleges, amit erről a Földön jelenleg tudnak, hogy szinte már vicces.  De az elkövetkezendő pár év során az energia egy sokkal mélyebb szinten megértésre kerül, és ez a ti életetekben fog bekövetkezni annak a munkának köszönhetően, amit most itt végzünk – amit itt most tivégeztek.

 

Amikor majd elolvassátok ezeket a cikkeket, amik majd elmagyarázzák ezeket a szédületesen nagyszerű tudományos felfedezéseket az univerzum működésére vonatkozóan, azt gondoljátok majd: -„Hát ezzel mi álltunk elő 10 évvel ezelőtt! Mi ezt már régóta tudjuk.” – Mindössze időbe kerül, amíg ez manifesztálódik.

 

Tehát több dolog is lenne itt. Vannak olyan napok, amikor attól féltek, hogy meg fogtok őrülni, de nem fogtok. Ez annak az ideje, hogy vegyetek egy mély lélegzetet, és adjatok köszönetet saját magatoknak. Vegyetek egy jó mély lélegzetet, és tudjátok, hogy nem vagytok egyedül. Nem fogtok megőrülni. Nem estek a darabjaitokra. Új földeket, új területeket, új dimenziókat fedeztek fel. És mindezeket önmagatok belsejében, és önmagatokon kívül fedezitek fel.

 

Őrült hét. A legnagyobb részét Oslo-ban töltöttem. Volt ott egy kis dolgom. Voltam én ott minden, macskától kezdve, grófon át ajtónálló, miközben Oslo-ban nézelődtem. Ahogy ezt természetesen ti is tudjátok, ott zajlott a Nobel-békedíj átadása, amit Abraham Obama kapott meg a hét elején. (az Abraham Lincoln és a Barack Obama közötti kapcsolatra utalva ezzel) És ez nagyon is igaz. Ez egy érdekes tapasztalás volt, és ez nem csak azokról szólt, akik összegyűltek és részt vettek ezen a díjkiosztó ünnepségen. Ez nem csak a politikusokról és az elitről szólt.

 

Voltak ott olyan emberek is, akik talán nem nevezik magukat Shaumbrának, mégis veletek megegyező szinten végzik ezt a tudatossági és megértési munkát. Voltak ott olyanok is, akik hadd fogalmazzak így, hogy nem voltak ott valójában. Más szavakkal: azok a létezők, akik Felemelkedett Mesterek, és akik most térnek vissza a Földre – némelyikük már itt is van, nemrégiben született meg – akik olyan szenvedélyt éreztek ezen esemény kapcsán, hogy egy rövid időre fizikai testet manifesztáltak maguknak. Más létezők is jelen voltak, azok, akik más birodalmakból érkeztek abból a célból, hogy részt vegyenek ezen az eseményen, és erre az alkalomra emberi megjelentést öltöttek magukra.

 

Ez egy elképesztő esemény volt, és nem csak arról szólt, hogy kiosztottak egy békedíjat. Ez ténylegesen egy mérföldkövet jelöl az emberiség változására vonatkozóan. Megjelöli az emberiség változását – annak a munkának az eredményeképpen, amit ti, és a hozzátok hasonlók végeznek már egy jó ideje. Titeket kellett volna meghívni erre az alkalomra! Nektek kellett volna ott ülnötök azokban a székekben elmondva, hogy ti segítettetek elhozni egy új tudatosságot a Földre. Ti segítettétek egy olyan tudatosság behozatalát, ami lehetővé tette, hogy egy olyan létező, mint amilyen Abraham Obama eljöhessen a Földre, és egy nagyon nagy nemzet elnöke lehessen.   

 

Ez egyébként, ahogy ezzel valószínűleg ti is tisztában vagytok – nem szeretem ugyan ezt a megfogalmazást, de - ez a Nagy Fehér Testvériség vágyának a beteljesülése. Ez egy régi Atlantiszi klubunk. Semmi köze sincs a fehérhez, és egyáltalán nem is volt olyan nagy. (nevetés) Jó volt, de nem volt nagy. De ez volt a vágy, hogy Amerika legyen az új reménység földje, amit mi már több száz évvel ezelőtt tudtunk – mert képtelenek voltunk kimozdítani az Európai beragadt energiákat, nem tudtuk elérni az országok közötti együttérzést vagy elfogadást, hiszen még most is túl sok embernek akad problémája a hatalommal, a kapzsisággal és a vallással – és az Egyesült Államok lett Új Atlantiszként vagy Új Reménységként tervezve.

 

Most, évekkel később látni ezt az én nézőpontomból- aki természetesen nagyon is benne voltam az európai politikában, és most látni azt, hogy ennek a nagy nemzetnek a vezetője lehet ennyire spirituális, mint amilyen ő maga, és a felesége is – ők nem fogják ezt a nyilvánosság előtt fitogtatni, ahogy ezt ti magatok is ismeritek a másokkal folytatott beszélgetéseitekből, de nagyon hamar el fog jönni az az idő, amikor ez sokkal nyitottabb lesz majd – de látni egy spirituális létezőt, egy együttérzéssel bíró létezőt, egy fekete embert – nem mintha ennek bármi jelentőséget kellene tulajdonítani, de igenis van jelentősége – és egy fiatal, viszonylag fiatal embert ebben a környezetben, hát ez igazán inspiráló volt. Nagyon inspiráló volt. Egy megújult reményt adott nekem az emberiség kapcsán. Reménnyel töltött el veletek kapcsolatban. Mert az emberiség néha igen csak megkérdőjelezhető.

 

Az emberiség 95%-a jóság. 95% jóság. Ott van az az 5%, legyen ez az 5% az egyénben, vagy az egész lakosságban, ahol nincs meg ez a jóság, és úgy tűnik, ez mégis leárnyékolja az emberekben meglévő végtelen jóságot.

 

Ezen az oslo-i összejövetelen láthattam annak a munkának a betetőzését, amit mi mindannyian végeztünk – nem azért, hogy megmentsük a világot, hanem azért, hogy önmagunk legyünk, hogy elhozzuk a Szellemet a Földre. És hogy a Szellemet többé már ne valahol távol tartsuk, hanem hogy elhozzuk Őt a Földre egy nagyon is valódi módon, egy nagyon is őszinte módon és egy rendkívül érző módon – ez az, amit én láttam. 

 

Azt kell, hogy mondjam, hogy én sem voltam teljesen felkészülve arra, amit Oslo-ban megtapasztaltam. Azt gondoltam, még több konfliktus, még több dráma lesz ott. Tényleg a sötét erőket vártam, ha így akarjátok őket nevezni, szóval a negativitást vártam a résztvevőktől. Vagy gyakran a negativitás időszaka az – a negatív energiáké – akkor éreznek vonzást, amikor látják, hogy sok fény összegyűlik, ahogy ezt mi is megfigyeltük itt az évek során.

 

Amikor így összegyűlünk, és ez különösen a korai időszakra vonatkozik, amikor az energiátok még nem volt ilyen stabil – persze reményteli és nagyon magas volt, de még nem volt ennyire stabil – akkoriban a sötét energiák összegyűltek körülöttünk egyfajta táplálkozás gyanánt, valamiképpen azt próbálták bebizonyítani, hogy a ti jóságotok nem is annyira igazi jóság, és próbálták beragadva tartani az energiátokat. De csak azért, mert nem ismernek ennél jobb utat. Tényleg nem. Nem ismernek – ezek az energiák legyenek akár pszichikusak, akár emberiek – ezek egyszerűen nem ismernek mást. Nem arról van szó, hogy reggel, mikor felkelnek, megpróbálnak negatívak lenni. Ez csak van, és beleesnek a saját mintáikba, és a saját börtönükbe.

 

De ott lenni Oslo-ban és látni ezt – ez egy megújult reménnyel töltött el engem egészen annyira, hogy volt egy összejövetelünk azokkal, akiket ti Mestereknek hívtok – pedig igazából csak halottak. Az ünnepség után volt egy összejövetelünk, és arról beszélgettünk, hogy át kellene alakítanunk azt, ahogy veletek dolgozunk, mivel ez nagyon gyors ütemben zajlik. Egy másik sebességgel kell dolgoznunk veletek, és máshogy is kell beszélnünk veletek. Máshogy kell beszélnünk - sokkal valódibban, mint eddig bármikor is, mivel ti sokkal valódibbak vagytok, mint valaha is.

 

Ennek a legutóbbi összejövetelnek köszönhetően felismertük, hogy az, amit ti negatívnak, sötétnek, vagy bárminek is neveztek, szóval, azok, akik nem annyira kedvesek, mint ti, azok izgatottakká válnak majd a munkájuk során egyfajta utolsó éljenezésként! Tudják, hogy a változás elkerülhetetlen. Tudják ezt, és amikor „rájuk” hivatkozom – akkor nem egy szervezett csoportról beszélek – hanem mindössze a negatív tudatosságról. Ez elképesztően be van ragadva – a tudat nagyon megrekedt. Ők segítségért kiáltoznak a maguk módján, hogyan lehetne ebből kimozdulniuk, de közben meg olyanok, mint egy veszett kutya. Amikor megpróbálsz segíteni nekik, akkor jól beléd harapnak.

 

Mivel minden olyan gyorsan változik, tudjuk, hogy a reakcióik erősödni fognak. Ahogy már mondtam, ez az ő utolsó éljenzésük mielőtt belépünk ezen a Földön egy olyan korszakba, ami az abszolút együttműködésről és a temérdek elfogadásról szól, és ami véget vet azoknak, akik nem értik meg a hatalom illúzió voltát, és véget vet a pénzügyekben és a kormányokban fennálló komoly energetikai dinamikai egyensúlytalanságoknak.

 

Áll még egy pár év előttünk abból, amikor az, amit ti fenevadnak hívnátok, megpróbálja magára vonni a figyelmet, megpróbál tárgyalni, és ebből sokat fogtok látni ebben az elkövetkezendő pár évben, és igen, 2012 végéig. Ez a fenevad, ahogy én nevezem őt, tárgyalni akar majd a pozíciója megtartása érdekében. Nem akarja, hogy feledésbe merüljön. Tudja, hogy a háborúja többé már nem valós. Tisztában van vele, hogy az ő helye gyorsan eltűnik a Föld színéről. Az emberek nem fogják ezt tolerálni – a jó emberek, azok, akik együttérzéssel bírnak. A fenevad nem kap többé toleranciát, ezért aztán taktikát fog váltani. A múltbéli manőverei a háború, a bűnözés, a manipuláció, és a félelmi taktikák voltak. De pont a múlt héten ráeszméltünk, hogy felismerte, hogy mindezt elveszítette. A világ összes háborúja sem fog semmit sem tenni érte. Ezért aztán tárgyalásokba fog kezdeni.

 

A tárgyalások célja az lesz, hogy megtartsa a helyét, az azonosságát. És legalábbis azokban a birodalmakban, ahol én dolgozom, és ahol lényegében ti dolgoztok, nem fogunk tárgyalni vele. Nincs helye a tárgyalásnak. Nincs tárgyalás – és ez nem arról szól, hogy mi győzni akarunk. Ennek semmi köze a győzelemhez, hanem ahhoz van köze, amit az emberek maguknak választanak. Minek is tárgyalni, amikor… tárgyalásokat folytatsz magaddal a fényed és a sötétséged egyensúlya kapcsán? Nem. Egyáltalán nem. Ez nem arról szól, hogy megpróbálnád megsemmisíteni a sötétséget. Hanem arról, hogy megpróbálod integrálni, illetve megérteni azt, amit sötétnek hívtál. Nincs tárgyalás.

 

Szeretném, ha tudatában lennétek annak, hogy mi és miért zajlik, amikor újságot olvastok. Lényegében van egy jó pár nagyon megvilágosodott létező, akik kormány pozíciókat látnak el, és a pénzügyi rendszer legutóbbi összeomlásával – apropó ez igenis összeomlott. Még mindig megy annak a színlelése, mintha ez rendben lenne – pedig apró darabjaira hullott, szétesett. Ami ennek a szétesését, az összeomlását okozta az annak a bizalomnak a hiánya volt, amit te, meg te, meg te (Adamus tollal a kezével az embereket bökdösi ) amit te éreztél a rendszer iránt. Az egyetlen dolog, ami összetartotta, a bizalom volt, és a bizalom többé már nincs jelen a régi rendszerekben. És jelenleg az zajlik, hogy kifejlesztetek egy teljesen új rendszert.

  

LINDA: Az emberek nem akarják, hogy a tolladdal bökdösd őket!

 

ADAMUS: Dehogynem, imádják, ha bökdösik őket! (nevetés) Álom állapotban a más birodalmakban így beszélgetnek egymás között: -„Téged is megbökött? Mert engem igen. Igen. Adamus tényleg nagyon szeret engem!” (nevetés)

 

Tehát szeretném, ha ennek a tudatában lennétek, mert látni fogjátok, ahogy majd mások megpróbálnak tárgyalni veletek – a családotok, a barátaitok, a munkaadóitok. A klienseitek is tárgyalni akarnak majd veletek. A régi konfliktus így zajlott (összeüti az ökleit), most pedig ezzel fognak próbálkozni. (Az ujjak úgy mozognak, mintha beszélnének egymással) Ó, ezek intenzívek lesznek, és fenyegetni fognak a tárgyalások során, de ne tárgyalj velük. Ne tárgyalj velük, mert ezzel megfosztod őket attól, hogy keresztül menjenek annak megtapasztalásán, hogy megértsék a bennük lévő fényt. Amikor tárgyalsz velük, csak ürügyet szolgáltatsz nekik arra, hogy még egy darabig be legyenek ragadva.

 

És miben is kellene egyezkedni? Ha te a Vagyok, Aki Vagyok Jelenlétedben tartózkodsz, akkor nincs miről tárgyalni, egyezkedni. Nincs mit adni. Nincs mit feladni. Tehát legyetek tudatában a tárgyalásoknak, oké? Kitűnő!

 

 

Oslo – fény az égen. Mi volt ez? Ez most érdekes, és én…(Adamus rápillant az órára) Lehet, hogy ez ma egy kicsit hosszúra nyúlik. (nevetés) Ez érdekes. Mi okozta azt a fényt az égbolton?

 

SHAUMBRA: Mi.

 

ADAMUS: Mi okoztuk. Ez a helyes válasz. Mi. Az égen látható fény – láttátok azt a spirális fényt. A legtöbben láttátok ezt a képet. Ez volt a legelső dolog a Shaumbra szájról szájra terjedő e-mail hálózatán, és ez jó. Ennek így is kell lennie. Tanuljatok, érezzetek, legyenek gyors megértéseitek, mert az energiák még mindig ott vannak. Akár két óra múlva, akár két nap múlva kapod meg az e-mailt, az energiák még ott vannak. Ó, és ezek nagyon, rendkívül erősek voltak.

  

         De mi volt ez? Ez a tudatról szólt. A tudat látásáról. Mindössze ennyi volt. A tudat meglátása. Egy káprázatos, ragyogó portál, ami manifesztálódott.

 

 

Az érdekes ebben az, hogy az a portál egyébként is ott volt. Ezalatt azt értem, hogy annak a munkának az eredményeképpen jött be, ami azon a területen, és a Föld egészén került elvégzésre. Tehát a portál ott volt. De ami az érdekes ebben az az, hogy mivel egészen mostanáig az emberek nem voltak azt képesek látni, ezért jóval kevesebben fotózták le. Ez mindig is ott volt, csak nem lett észlelve. Pontosan úgy, mint a most titeket körülvevő energiák kapcsán, amik ott vannak, mindössze ti nem észlelitek azokat.

 

Tehát ez a ragyogó dolog végre bekerült a tudatba. Bekerült a tudatba. És ez volt a lényegi dolog – hogy mi láttuk, és ti is láttátok. Le lett fényképezve. Ott van. Ez annak a Norvégiában történő intenzív tevékenységeknek az eredménye, és ebbe ti mind beleéreztetek még jóval a Nobel Békedíj átadása előtt. Tehát az energiákat mindannyian teremtettétek, ami egy nyitás, egy jel – egy jel saját magatok számára. Nem az idegenektől, és nem is feltétlenül más birodalmakból, habár megnyitottátok az utat egy másik dimenzióba.

 

És ez az egész itt válik érdekessé. Vannak, akik azt mondják: - Nos, nem, a tény az, hogy ez csak egy pályájáról letért orosz rakéta volt. Ti magatok is láttátok, ahogy spirál alakban örvénylett, mert kikerült az ellenőrzés alól, majd az üzemanyag pára fényével magyarázták ezt a ragyogó dolgot. – de senki sem képes magyarázatot adni arra a kék fénysugárra, ami a közepéből áradt ki. De ez, hogy azt mondják, hogy csak az oroszok voltak – nos, akkor vádolják érte az oroszokat!

 

 

(kuncogva) Jobban szórakoztatom magam, mint titeket! (nevetés)

 

Akkor hát, egy rakéta volt? Nem számít. Nem számít! És tegyük fel, hogy egy rakéta volt, nem volt ebben egyfajta szimbólum, hogy egy rakéta kikerült az egyensúlyból, és letért a pályájáról? A világ többé nem fogja tolerálni a katonai hatalmat. Ez nem működik. Édes Istenem – ez nem működik. Több ezer év – több millió év megmutatta már, hogy ez nem működőképes. Nem működik.

 

Tehát még ha egy rakéta is lett volna, ami nem volt, de még ha rakéta is lett volna, ez egyértelműen azt a tényt jelezte vagy szimbolizálta volna, hogy kiszabadult az ellenőrzés alól, és a régi energia többé már nem működik.

 

LINDA: Cauldre-nek kiszáradt a torka. (inni ad neki)

 

ADAMUS: Így van.

 

Kicsit eltértem itt az iránytól. Oslo – csodálatos volt, és ezen a héten folytatni fogjuk. Jön a csúcstalálkozó, a Globális Környezetvédelmi Csúcstalálkozó – utálom ezt globális felmelegedésnek nevezni. (Adamus sóhajt egyet) Melegszik. Lehűl. Szelesre fordul. Lenyugszik. A tengerszint emelkedik, majd csökken. Mindez igaz. Szeszélyes, kiszámíthatatlan. Az fog történi ezen a konferencián, hogy most a globális kezdetekről beszélünk. Valójában azt tesszük, hogy felkeltjük a tudatosságot arra vonatkozóan, hogy a Föld most már a tiétek. Gaia távozóban van, ti öröklitek – és vállaljatok érte felelősséget! Mihez kezdtek a Földdel? Mit tesztek a Földdel?

 

Igazából nem tudtok benne ténylegesen kárt tenni. Helyrehozza magát. Százezer vagy kétszáz év alatt visszatér a normál kerékvágásba. (nevetés) Nukleáris támadás – nem számít. Ez csak energia, és ez előbb vagy utóbb visszaalakul a Földbe. Az emberek lehet, hogy eltűnnek a Föld színéről, de a Föld attól még itt lesz.

 

De mi történik most, hogy Gaia távozóban van – tisztelve és becsülve mindnyájatokat, ahogy ti is nagyrabecsülitek ezt a gyönyörűséges lelket - és ahogy Gaia eltávozik, a felelősség visszaszáll rátok. Mihez fogtok kezdeni a Földdel? A Föld egyáltalán nem annyira érzékeny. Más szavakkal: a Föld képes teljes mértékben megtisztítani és kiegyensúlyozni magát – pont úgy, ahogy ti. Igen, megpróbálhattok kárt tenni benne, de a Föld helyreállítja magát.

 

De most olyan ez, mintha átadná a fáklyát az embereknek. Ez annak szimbóluma, hogy ti hogyan bántok saját magatokkal. Annak a szimbóluma, hogyan manifesztáltok dolgokat, hogyan éltek a valóságban. Tehát ez a nagy kezdeményezés nem igazán a globális felmelegedésről szól. Hanem a felelősség felvállalásáról. Arról, hogy légy a Vagyok, Aki Vagyok. Többé már nem passzolhatjátok ezt át a Földanyára, és akkor mit fogtok vele kezdeni? Többé nincsenek szellemi vezetők, akiknek ezt átpasszolhatjátok, többé nincsenek guruk és mesterek, akiknek ezt átpasszolhatjátok – és akkor ti mihez fogtok kezdeni vele?

 

Kathleen, mi a helyzet az álmaiddal?

 

KATHLEEN: Jók. Élénkek. Sok szimbólumot és írást tartalmaznak.

 

ADAMUS: Azt hittem, nem szoktál álmodni.

 

KATHLEEN: De igen, szoktam, csak nem emlékeztem rájuk.

 

ADAMUS: És most már emlékszel.

 

KATHLEEN: Emlékszem zöld cipőkre és lila kabátokra.  

 

ADAMUS: Kitűnő. Kitűnő!

 

KATHLEEN: A Karib tenger kalózai.

 

ADAMUS: Figyelj oda mit eszel, mielőtt ágyba bújnál, de kitűnő! (nevetés) Kiváló! Remek. És ez jó, mert egyébként is álmodsz. Csak volt ott egy blokk, és nem engedted meg magadnak, hogy tényleg elhidd, hogy miket álmodsz. Egy részed félt az álmoktól, egy részedet összezavarták az álmok, egy részed pedig játszotta ezt a kicsi ember nevezetű csodás játszmát, pedig nem vagy az.

 

Az álmaid emlékeztetni fognak téged – jut eszembe, a cipők az utazásodat jelképezik – arra fognak emlékeztetni, hogy ki is vagy valójában. Nem feltétlenül arra, hogy ki voltál, hanem arra, aki valójában vagy. Egy része arra emlékeztet majd, hogy fenomenális vagy. Az vagy. Hogy oly sok mindent fel tudsz kínálni. És ha most ránézek az energiádra, azt mondom: - Miért nem tanítasz kisgyerekeket? A fiatalokat? Hiszen közvetlenül tudsz hozzájuk kapcsolódni. Ők nem rendelkeznek mindazokkal a rétegződésekkel, mint a felnőttek. De még nem hiszel magadban. Az álmaid majd megnyitnak arra, aki valójában vagy.

 

És kérlek ne feltételezd azt, hogy ez azt jelenti, hogy egy elmúlt életedben valamiféle misztikus királynő voltál – ami minden bizonnyal voltál – hanem ez meg fog téged nyitni az összes potenciálodra, az összes öröklött képességedre, az összes energiádra és a hideg frászt hozza majd rád. És nemsokára, egy napon beszélni fogunk egy nagyon, rendkívül fura álmodról, és akkor majd emlékeztetni foglak téged erre a mostani beszélgetésünkre.

Súgó Még nincs hozzászólás.